-Ezt ennyiből leszürted, hogy én szeretem?
-Ember, te nem láttad a pupillákdat az mindent elárult
-Hát oké... de amúgy tegnap este megpusziltam, kétszer is -mondom elpirulva.
-Hogy mit csináltál?
-Te tuti meghülyültél. - mondja most már nyugodtabban.
-Miért?
-Ember csak úgy a semmiből megpusziltad....- ahogy ezt a mondatot kiejtette a száján inkább úgy voltam vele inkább megoldom magam.
-Jó mindegy hanyagoljuk a témát Hyungwon.
-Te tudod...
Ezek után nem is beszéltünk egymáshoz csak telefonoztunk.
****
Nagyban reggelizünk mikor megszólal a telefonom. Mindenki káromkodik egy sort, hogy ki az aki korán reggel zaklat engem és nem hagy enni. Mikor rá néztem a képernyőre Minhyuk neve állt rajta. Elhúztam a zöld ikont és arrébb araszoltam a többiektől, mert nem szeretek társaságban telefonálni.
-Szia Minhyuie
-Szia Van egy jó hírem
-Na mondjad hátha felfobod a napomat
-Dankát holnap kiengedik a kórházból
-Kajak?? Tényleg kiengedik? Omo!Várj elújságolom a többieknek
-Oké..
-FIÚK...- rohanok kiabálva az éppen étkező barátaim közé- DANKÁT HOLNAP KIENGEDIK!!!
-Tényleg?? -ugrik fel Jooheon.
-Wow.... - akad el Kihyun szava.
-TE MÉSZ ÉRTE- kiabál Hyungwon.
-Jaja - szólal fel mindenki egyszerre még Minhyuk is a vonal másik feléről.
-Jó én megyek érte...
DANKA POV*
Mikor reggel felébredtem már Wonho nem volt ott velem szemben, hanem Minhyuk üdögél az én kis cuki alvótársam helyén. Kicsit csalódott voltam, mert vártam a reggel hát ha nézhetem miközben alszik. De ezt a tervemet meghiúsították.
-Oh, Szia Danka észre sem vettem, hogy felkeltél. Hogy aludtál?- kiváncsiskodik Minhyuk.
-Jó reggelt köszi jól, de hol van Wonho?...- érdeklődöm meg tőle hátha tudja.
-Jah reggel eljöttem és mondtam neki, hogy menjen vissza szállodába fürdőjön le és egyen.- ohh hogy egyelekmeg....
-Oh... értem- erre a mondatomra betoppant az orvos a szobába.
-Jó reggel kisasszony. Azért jöttem hogy elvégezzünk pár vizsgálatot- mondta egyhangúan és fáradtan a fehér ruhás férfi.
-Jó reggelt. Rendben.
*****
A vizsgálat rendben zajlott már csak az eredményekre várunk. Remélem minél gyorsabban ki kerülök innen. Utálok kórházban lenni olyan lehangoló. Vissza idézi a régi emlékeket. Amikor a Mamám volt itt 1 évvel ez előtt csak ő már nem jött innen ki. Sajnos életét vesztette, én nagyon kötődtem hozzá mert kisebb koromban sokat voltam náluk míg anyáék dolgoztak.
-Meg is érkeztek az eredmények- nagy elmélkedésem közepette el is felejtkeztem róla. Az orvos ide nyújtja nekem a papírokat. Majd újból belekezd.- ha holnapig nem lép fel semmi komplikáció akkor haza is mehet.- mondta ki az örömhírt számomra az orvos. Minhyuk egyből tárcsázta is Wonhot.
*****
Beszélgetés után kiderült, hogy Wonho fog értem jönni. Vagyis nem is éppen jönni mert kitalálták hogy ha úgy is ő visz haza akkor neki nem árt már meg még egy éjszaka ott velem.
Hát mit ne mondjak eléggé fura lesz a helyzet a tegnap esti dolgok miatt
*****
De elérkezett ez a pillanat is. Kb egy másfél órája bejött mindenki, hogy megnézzék hogy vagyok. De itt a búcsú pillanata.
-Na akkor mi megyünk is- mondta Shownu.
-Oké, sziasztok- próbáltam az idegességemet elrejteni. Mert tény és való, hogy az érzelmeim nem ugyan olyanok Wonho iránt mint a többiek iránt de mégsem tudom mit érzek valójában.
-Hát akkor megint ketten maradtunk...- sóhajt fel az említett.- kérsz egy csokit a büféből?- állt fel hogy indulásra készen legyen mire megadom a választ.
-Szeretnék de Wonho...
-Igen?
-Egy kérdés...hogy fogsz te nekem a büfében csokit kérni?
-Majd te elmondod most hogy mit kell mondanom- vigyorog majd leül az ágyam szélére figyel mikor is szólalok már meg.
-Hát oké, szóval..- bele kezdtem volna közbe vágott.
-Mi lenne a kérnék egy toló kocsit és jönnél velem?
-Nem kösz- nevettem el magam - tudod holnap én még vissza szeretnék menni a szállodába, nem kell nekem még egy bordatörés is.
-Na~ ez köcsög volt- szólal meg játszva hogy bedurcizott.
-Így tök cukin nézel ki- én ezt most tényleg kimondtam? Ne már- ne-nem úgy gondoltam csak izé tudod, hogy már mint nem az hogy alapból nem lennel az de ahhh ebből nem jövök már ki- lehajtom a fejem mert az összes vér az arcomba tódult.
-Hé, Danka- nyúlt állam alá- ne hajtsd már le mindig a fejed te meg ilyenkor vagy cuki -hogy mit mondott? Hat ez meg hibbant. Wonie mit ettél? Vagy csak szimplán rossz a szemed?
-Neked nem kellene elmenni szemészetre?
-Nem miért?
-Én... cuki?? Jó vicc volt, szóval csináljuk azt hogy felhívsz és majd én beszélek. Így jo?
-De ne már miért nem jössz le velem? Hülyének fognak nézni.- kérlelt. Cuki Wonho megint előjött de nem szabad bedőlni neki most az egészségem fontosabb.
-Hoseok légyszives- vetem be én is a "cukivagyoklégyszi" arcot.
-Jó - adta be derekát- de lehet, hogy csak azért akarsz felhívni hogy utána mindig zaklathass.-fürkészi arcomat.
-Persze én majd pont téged akarlak zaklatni, na menjél.- küldöm el.
-Jó de nem kellene a számom?
-Ahh, te szerencsétlen add ide a telefonod.
-Igen szerencsétlen vagyok? Igen? Hát jó most nem hozok neked csokit - na már csak ez kellett.
-Jó akkor nem kell csoki -vágom be mostmár tényleg a durcát.
-Csak vicceltem, na~ ne legyél már ilyen -kérlelt.
-Ahj már add ide azt a retkes telefont -nyúlok felé, mire kezembe nyomja telefonját, gyorsan bepötyögöm a megfelelő számsort. -kész, csörgess meg.
-Okés...-megnyomta a hívás gombot mire az én telefonom elkezdett csörögni és fel is vettem.
-Na akkor menjél
-Igen is- tisztelgett és rohant is ki az ajtón.
-Chh- nevettem picit- hogy lehet valaki ilyen cuki?- tettem fel magamnak a kérdést immáron magyarul nehogy a vonal másik végén lévő emberke értse.
-Na mindjárt oda érek -mondja.
-Oksi
-Na kihangosítalak itt vagyok.
-Jó
-Jó napot mit adhatok? -kérdezi az eladó hölgy.
-Jó napot egy..- itt megakadok majd koreaiul Wonhohoz szólok./ milyen csokit vannak?
-3bit, Balaton, milka, boci, bounty, snickers, Mars, sok féle ezek közül válassz
-Van táblás milka?
-Van
-Oké akkor- váltok vissza magyarra- egy táblás milka csokit szeretnék.
-És milyet? Van mogyorós, epres, karamellás, fehér csoki..
-Mogyorós jó lesz köszönöm.
-A fiatal úr kér valamit? -kérdezi tőlem.
-Wonho te kérsz valamit?
-Jah
-Akkor mutass rá....-majd újra szólok az eladónak-az kéri amire mutat.
-Rendben más valamit?
-Mást nem köszönjük
-1560Ft lesz... köszönöm viszlát
-Viszlát- köszöntünk egyszerre Wonhoval. Majd le tette a telefont és vissza is ért a szobába.
-Na akkor itt a csokid.- mosolyogva nyújtja felém a finom édességet.
-Köszi-vigyorgok rá. Kibontom és elkezdtem majszolni a kis nasimat.
*****
-Danka~ unatkozom csináljunk valamit-nyöszörög Hoseok.
-Jó oké és mit szeretnél csinálni? - teszem fel az tíz pontos kérdést.
-Nem tudom - kezd el zavartan nevetni.
-Jóh...akkor mit szólnál, hogy ha csak szimplán beszélgetnénk?
-Tökéletes - válaszolt.
-Okés, akkor tegyünk fel kérdéseket egymásnak. Neked jó az úgy? Vagy inkább ne?
-Jó csak csináljuk már - nevetve válaszol. A kis türelmetlen.
Rá mosolygok majd elkezdem.
-Akkor kezdek én, ez egy olyan kérdés lesz amit mindig is fel akartam tenni. Milyen idolnak lenni? Nagyon fárasztó és megerőltető?
-Ez már három volt -nevetve mondja- Mindegy, hát igazából vannak jó és rossz oldalai is. A rossz az igazából a hajtás ami folyamatos dolog az életünkben hiszen minél jobbak szeretnénk lenni és fejlődni és nektek Monbebéknek is csak a legjobbat szeretnénk adni és ha már itt tartunk akkor az is rossz amikor a repülőtéren vártok ránk de mi nem mehetünk oda hozzátok adhatunk képet és aláírást vagy egy ölelést csak hidegen megyünk el mellettetek. A jó pedig ti a Monbebék ti tartotjátok bennünk a lelket egy- egy turné alatt, a vissza jelzések hogy szeretitek a mi zenéinket es egyre többen hallgattok. De ezek közül is a legjobb, mikor fansignen találkozhatunk és beszélhetünk veletek. Azt hiszem ennyi. - fejezte be kis monologját.
-Hát ez fuhh, sok info, de cuki volt. Akkor te jössz.
-Oké, szóval milyen Magyarország? Pontosítok milyen itt élni?
-Az attól függ, milyen szemszögből nézzük, hogy felnőtt, gyerek, fiatal felnőtt vagy esetleg tinédzser
-Tudod mit? Nézzük mondjuk a te szemszögedből- nevetett.
-Hát jó... Szerintem olyan nem is jó de nem is rossz, átlagos. De a környezet sokkal de sokkal szennyezettebb, mint más országokba. Én nem nagyon szeretek itt élni, de ez van.- rántom meg a vállam.
-Hát ez nem volt valami meggyőző, ezeken kívül viszont amit egy úgymond turista szemszögéből elmondhatom az az, hogy nagyon szép Budapest rengeteg a látni való és mondjuk azt, hogy kedvesek az emberek vagy legalábbis próbálnak azok lenni. De most te jössz.- kaptam a választ Wonhotól.
-Akkor... hm... milyen együtt élni a fiúkkal??
-Pörgős az tuti, nálunk nem áll meg az élet. Mindig valakik össze kapnak, de igazából össze tartunk mindenki jóban van mindenkivel és szeretjük egymást, mint testvér és barát persze. Ennyi -nevette el a végét. Amin én is elmosolyodtam és örülök, hogy ilyen jóban vannak egymással és nem haragban, csak a banda miatt csinálják ezt.
-Hát ezt örömmel hallom- mondom még mindig az arcomat kiült vigyorral.
-De mosolyog valaki? Mitől lettél hirtelen ilyen boldog?- kérdezi cuki hangnemmel arcomat fürkészve.
-Jah... csak örülök, hogy boldogok vagytok.
-Biztos? - kérdezi - A pupilláid is mekkorák jézusom - néz egyenesen a szemembe, mire én elpirulok és újra elkezdem nézni az ölemben lévő igen érdekes kezeimet, amint egymással harcba elegyednek.- Danka~ ne a kezeidet nézd mondtam már, hogy édes vagy mikor elpirulsz.- emeli fel az állam és mosolyogva néz a szemembe...
SZIASZTOK!!!!!
Vissza tértem újabb rész és igen vissza tértem. A vizsgaimat offolom jövő ev végéig. De most nyári szünet gomb ON és kezdődhet a buli!! Nagyon boldog vagyok és TELJES ÁLLÁSBAN tértem vissza szóval jövő héten is valószínű jön az új rész és Remélhetőleg hétfőként.
KÖSZÖNÖM hogy elolvastad/ olvastátok
HI, hello, annyeong
사랑해
Annyeonghaseyo!!
