Megkerestem a Mosdót, miután elvégeztem a dolgom és éppen mostam volna a kezem kivágodott az egyik WC ajtó...
És kilépett rajta egy férfi aki hulla részeg volt, de hogy került az a női mosdóba és honnan szedett piát? Jó kérdés.
-Szia Cica van gazdád?- jött oda hozzám. De én elkezdtem hátrálni míg nem a hátam úgy gondolta jó ötlet lenne közelebbről megvizslatni a falat.
-Hova-hova?- csapott két tenyerével a fejem melletti a falra. Eléggé beparáztam...
-El, szóval engedjen vagy legközelebb a kórházban ébred- szedtem össze bátorságom.
-Uhh.. Grr, szeretem az agresszív kiscicákat- ködösült el tekintete. Na jó kezd nagyon rossz előérzetem lenni és a mosdóba sem kell egy nőnek sem jönnie pont most mert akkor talán megtudnék ettől az őrülttől szabadulni.
-Engedjen el -ordítottam.
-Na azt várd ki- mondta majd rátapadt a nyakamra és erősen szívni kezdte.
-Hagyjon!- most már sírva kiabáltam és csapkodtam ahol értem.
-Nyughass- fogta le a kezem és folytatta amit elkezdett. Már haladt egyre lentebb mikor bele rúgtam a sípcsontjába.
-Hát oké te akartad- mondta ijesztően mély hangján és lekevert egyet mire én oda akartam kapni a kezem de mit is hittem, még mindig fogta. Majd még egyet kaptam és így jöttek sorban egymás után egyre erősebben az ütések. Míg nem egy kést kapott elő ijedten meredtem a kezében lévő éles tárgyra, mosolygott egyet majd bele szúrta a hasamba. Mire összestem és ő mit sem törődve azzal, hogy mindjárt meghalok. Állát felszegve hagyta el még mindig a női mosdót. Majd ezek után minden elsötétült.
Wonho POV.
-Mi tart neki ennyi ideig?- kérdezi Shownu.
-Nem tudom, meg kellene nézni hogy minden rendben van-e- mondta Jooheon majd felállt és elakart indulni, mire elkapta Changkyun a kezét.
-Te észkombályn a női mosdóba nem mehetsz be- mondta enyhén röhögve a maknae. (Van olyan hogy valaki enyhén röhög? XD)
-Oh, tényleg akkor kérjük meg mondjuk hm...- gondolkozott el egy pillanatra- azt a pincérnőt hogy nézze meg mivan vele- mondta Jooheon miközben rá mutatott.
-Nem illik mutogatni- mondta Hyungwon.
-Oké, Shownu kérd meg légyszives- mondta Minhyuk.
-Miért én?
-Mert te vagy a leader- mondtuk egyszerre.
-Ahj oké mindjárt jövök- és már csak annyit láttunk, hogy a mi kis leaderünk ott kalimpál a pincérnő előtt aki elég furcsa fejet vágott. Majd elindult a női mosdóba. (Már mint a csaj)
Már csak egy éles sikitás töltötte be a kávézó nyugott hangszibét mire mindenki felkapta a fejét. Majd jöttek a mentők...
-Mi történik?- kérdezem aggódva a fiúktól.
-Szerinted mi tudjuk?- kérdezte Kihyun kicsit dühösen.
-Jó.. - a szavam is elakadt mikor megláttam Dankát amint viszik ki a hordágyon. Azonnal rohantam utána. Amikor oda értem az egyik mentős mondott valamit amint látta hogy nem értek egy kukkot sem, át váltott angolra amit nagyjából megértettem válaszoltam neki, aztán beszálltunk a a mentőautóba és indultunk is a kórházba e-közben írtam a fiúknak, hogy jöjjenek a kórházba.
Amint beértünk Dankát vitték is a műtőbe ezért a kezét el kellett engednem.
Nem sokkal utána a fiúk is megérkeztek.
Én addig ott ültem fogtam a fejem es azon agyaltam, hogy hogy történhetett ez.
-Nem kellene szólni a szüleinek?- kérdezte Jooheon.
-De de hogyan, nem tudunk magyarul- mondtam kétségbe esve.
-Öm, talán én tudok segíteni- szólalt meg mellettünk egy szintén magyar lány aki tudott koreaiul. Hogy milyen sokan tudnak itt a mi nyelvünkön, két ember eddig huh Wonho nagyon sok mondhatom. Ostorozták magam gondolatban, azok miatt amik elhangoztak a fejemben.
-Ohh, igen azt megköszönnénk- mondta Hyungwon, gondolkodásom az megszakítva
-Akkor megadják légyszives a telefonszámot amit elkell érnem?- kérdezte illedelmesen.
-Persze, mondom- majd elővettem Danka telefonját ,amin kód volt oh bakker, vajon mi lehet születési dátum...de azt sem tudom... akkor lehet, hogy a debütálásunk. Villant a körte a fejem felett. Hiszen nagyon szeret minket nem? Remélem. Beírtam a számokat és már mondtam is.- 06 70 123 4567(ne próbálja senki felhívni XD csak egy random kitalált szám, kreatív tudom XD)
-Kicsöng- mondta halkan. Majd felvette és elkezdett az ismeretlen lány beszélni Danka anyjával. Hallatszott a szülőn hogy kétségbe van esve. Miután letette egyből rátámadt mindenki egy kérdéssel:
-Mit mondott?
-Mivel elmondtam neki hogy 7 fiúval van ezért azt mondta hogy vigyázzatok rá mert ő most nem tud eljönni ide.
-Oh, nagyon szépen köszönjük- mondtam- de lehet még egy kérdésem?
-Persze- mondta kedvesen.
-Honnan tudsz koreaiul?- furdall a kíváncsiság talán ő is kpopper vagy csak így megtanult??
-Kiskoromban kint éltem és születtem Koreában innen tudok- mosolygott.
-Értem, hát nagyon szépen köszönjük mégegyszer- majd meghajoltunk. Amint a lány elment nyílt is a műtőnek az ajtaja.
Mind a heten egy emberként néztük az orvost. Aki angolul elmondta nekünk, hogy most már minden rendben csak egy kicsit sok vért vesztett de hamarosan felébred.
-Ah, hál' Istennek.- sóhajtottam. Láttam hogy már tolják is az egyik szobába.
Sziasztok!! Bocsi hogy ilyen sokáig nem tettem ki részt de ma este írok még egyet és valószínűleg az is kikerül még ma. Mert hát bevallom elég rövid lett ez a rész ahhoz képest hogy nem voltam kb 2 hétig 😅😅
Köszi hogy elolvastad😘😘😘
