Wonho POV*
-Halljátok, nem kellene meglepnünk valamivel?- kérdezem suttogva a fiúktól, nehogy felkeltsem, a mint kiderült Daniella nevű lányt, aki békésen szunyókál a szobában, már este óta( igen azóta reggel lett)
-Minek? - vágja oda flegmán I.M.
-Talán azért te sok eszű, mert elfutottunk tőle és azért mégis csak a rajongónk.
-És mit találtál ki? - kérdezi Shownu.
-Hát... -gondolkoztam el hirtelen -...talán aláírhatnánk neki a telefontokját - álltam elő egy ötlettel.
-Ez jó ötlet- ugrik fel kiáltva Jooheon.
-Sshh -csitítja el mindenki egyszerre és csúnyán meregetjük rá a szemünket.
-Oké-oké felfogtam ne kiabáljak, de nem volt szándékos -mentségként még felemelte a kezét is.
-Na akkor valaki keressen egy alkoholosfilcet én hozom a telefonját - ugrok fel és elindulok az eszközért.
Már alá is írta mindenki a telefontokot és közben a füzetet is. Majd mikor mindenki leült, a lány mozgolódni kezdett.
-Szerintem felébredt- mondta Kihyun. A láng elme, ezt mi észre sem vettük, forgattam meg a szemem.
Majd Daniella felkelt és álmosan ránk pislogott párat és meg dörzsölte a szemét is.
Danka POV*
-Szerintem felébredt- mondta valaki koreaiul.
Oké-oké várjunk, hogy kerülök én egy ágyba mikor tisztán emlékszem hogy kint aludtam el a folyosón.
Felülök és szembe találom magam 7 kiváncsi szempárral. Pislogok egy párat hogy biztos jól látok-e majd megdörzsölöm a szemem.
-T-Ti me-meg h-h-hogy...?- kérdezem lefagyva, persze koreaiul.
-Hát- szólal meg először Shownu- úgy gondoltuk nem hagyhatunk kint a folyosón aludni ezért behoztunk a mi szobánkba, és mert lelkiismeret furdalásunk is volt mivel elfutottunk előled- mondta teljes nyugodsággal a hangjában.
-D-De...- kezdtem volna bele a mondatomba, mire Jooheon félbe szakított.
-Nézd nézd nézd aláírtuk a telefontokodat és a füzetedet, rohant oda értük majd ugrálva a kezembe adta. Mire én újra elsírtam magam, de hisztis vagyok ma.
-Mi a baj?- kérdezte aggódva Wonho - nem tetszik?
-Dee nagyon is tetszik- szipodtam egy utolsót és összeszedtem magam- és köszönöm és semmi baj, hogy elfutottatok ez természetes csak féltek a sasengektől, én reagáltam túl az egészet, csak tudjátok már nagyon régóta álmodom arról hogy találkozzak veletek és, hogy érettségi után miattatok ki menjek Koreába megnézni egy koncertet és ezek után ki költözni és most itt vagytok és ez annyira hihetetlen- böktem ki egy szuszra mire mindenki csak nézett, eközben a sírásnak már helye sem volt az arcomon.
-Oké, ez lehet kicsit sok volt, de először is vegyél levegőt- mondta Minhyuk.
-Jogos- szólalt meg Jooheon.
-Oké - suttogtam elpirulva.
-De amúgy te ismersz minket de mi csak azt tudjuk hogy a neved az hogy Daniella, és még mielőtt kérdeznéd a füzeteden rajta van- mondta Kihyun mosolyogva.
-Ok-ké akkor bemutatkozom, szóval Kovács Daniella a becses nevem, de mindenki Dankának szólít, 17 éves vagyok és Szegedről jöttem ide Budapestre a koncertetekre csak hát nem számítottam arra, hogy nem csak a színpadon foglak titeket látni... és megint sokat beszélek ezért bocsánat csak ha zavarban vagyok mindig ez van- mondom elpirulva, Hogy miért kell nekem mindent kifecsegni ez egy örök rejtély marad.
-Nincs semmi már megszoktuk, Igaz Jooheon? -kérdezte az említettet Shownu sandán (szerk: van egyáltalán ilyen szó?) rá nézve.
-Hé én nem is...- kezdte volna el de I.M félbeszakította.
-Ne erősködj, sokat beszélsz- mondta Changkyun. Ezt a tettét megmosolyogtam, majd csend állt be közénk.
-Szóval akkor Danka -törte meg a csendet Hoseok. Aki mellettem ül az ágyon, de várjunk. Mikor ült ide?
Kicsit arrébb húzódom, mivel azért mégis csak egy idol.
-Nyugi nem harapok - nézett rám mosolyogva. Ahh a szívem ne csináld ezt Wonho mert ettől fogok szívrohamot kapni.
Zavartan körbe nézek, majd mondom:
-Én szerintem... -mutatok az ajtó felé- megyek, hiszen így is eleget zavartam.
-Nee, maradj gyere igyál meg velünk valamit vagy akár mi, kérsz vizet? - mondta hirtelen felpattanva az ágyról, Wonho.
-Nem kérek semmit köszönöm- mosolyodtam el tettén.
-Naa~ de légyszii~ -mondta elhúzva a szavakat Minhyuk, ami őszintén szólva nagyobb édes volt.
-Jó, oké meggyőztetek- de csak mert imádják titeket. Ezt persze nem tettem hozzá, elég fura lett volna.
-Yeey~ - kiáltott fel Jooheon- akkor menjünk Star Bucks-ba. - mondta.
-Oké- helyeselt mindneki egyszerre. Majd elkezdtünk öltözni. De előtte én át mentem az én szobámba fel venni másik ruhát, mivel még mindig a tegnapi volt rajtam.
Elindultunk kifelé a fiúk teljesen feketében és maszkban vannak, nehogy felismerjék őket az utcán.
10perc múlva*
Mivel nem messze volt egy Star Bucks ezért gyorsan oda értünk. A fejünk felett a csengő csilingelt ezzel jelezve, hogy új vendégek léptek a boltba s ezúttal mi.
-Jó reggelt kívánok! -köszöntünk mind magyarul. Reméltem is, hogy annyi idő alatt amennyit eddig itt voltak legalább ennyit megtanultak magyarul.
Gondolkodásom közepette már le is ültünk.
-Jó reggelt! Mit hozhatok?- kérdezte a felszolgáló.
Majd mindenki választott magának, amit el is mondtunk és elment a felszolgáló.
-Pillanat és jövök- álltam fel az asztaltól.
-Oké, Hova mész?- kérdezte Shownu.
-Kétbetűsre, mindjárt jövök- mondtam, majd el is mentem.
Megkerestem a Mosdót, miután elvégeztem a dolgom és éppen mostam volna a kezem kivágodott az egyik WC ajtó...
Hát Sziasztok!!
Egy hete hogy kitettem az új részt. Huh hát mentegetőzni nem nagyon szeretnék, de most JJong halálának első hónap fordulója, miatt nem volt rész. Hogy őszinte legyek egész végig ezen kattog az agyam és egy kicsit ki tudtam kapcsolni. Ezért is írtam meg a részt. A másik pedig, hogy tanácsot szeretnék kérni vagyis inkább csak kérdezni:
-Szerintetek is unalmas a sztori?
Ha igen akkor légyszi leírjátok hogy miben javítsak?? A válaszokat előre is köszönöm és köszi hogy elolvastad 😘😘
