Vérfarkas Királynő [✔] {Javításra vár}

3☪

Kiyoe egy valamire gondol: Szökni. El kell valahogy mennie onnan, ha ott marad rá fognak jönni a titkára. Nem jöhetnek rá, ha rá jönnek akkor fogalma se lesz mi történhet.

Nem kell vissza sétálnia, hogy tudja mit csinálnak. Nem érti miért esik jól neki az Alfával való szó csatájuk, hogy a figyelmét neki szenteli. Ég a teste ahol hozzá ért. Nem érti miért fáj neki, hogy a férfi mit csinál éppen.. Nem érti saját magát se, és ha saját magát nem érti akkor ott már nagy baj van. Nagyon-nagy baj.

Kiyoe végül kint maradt a folyó mellett vizet és a halakat bámulva. Némely hal megállt és csak nézte őt, majd tovább úsztak. 

- Már pirkadt, de azok még mindig csinálják - morogta halkan.

Jobban összébb húzta magát elszakítva a tekintetét a víztől. Az erdő sűrűjét bámulta. Ahogy kelt fel a nap úgy éledt fel az erdő reggeli élete. Szarvasok, mókusok, madarak.

Hallotta a falkából is többen felébredtek, mégse foglalkoztak vele. Bár mit is várt? Ő egy ember, legszívesebben meg ennék. Vérfarkasok reggeli rutinja nélküle. 

Kara elégedetten sétált ki az Alfája barlangjából. Többi szuka irigykedve nézték végig, majd az egyik besétált, jó ideig ő se távozott onnan. Gay a lány hátát bámulta, ahogy ott ül a térdeit felhúzva bámul maga elé.

- Mit nézel? – sétált mellé Jarl. – Hát ő? Nem nálad aludt?

- De. Nálam aludt – bólintott. – Reggel nem találtam sehol, már Alfához akartam menni szólni, hogy eltűnt a lány, de.. Na, nem zavartam, és akkor láttam meg őt. – Biccentett fejével a lány felé.

- Ez még mindig itt van? – undor hangra oda néztek, nem lepődtek meg Kara látványára.

- Alfa utána menne, ha el merne szökni - válaszolt Jarl.

- Ugyan. Alfa nem pazarolná az idejét erre – olyan undorral beszélt a lányról, Gay legszívesebben pofán vágná. – Kellett nektek ide hozni. – Nézett a két férfi felé, majd elsétált mégis megtorpant. Kisebb mosollyal fordult hátra. Értetlenül néztek rá, majd oda néztek ahol is Alfájuk sétál feléjük.

- Alfa – bólintottak neki, ahogy ő is vissza bólintott. Kara fogta magát és a kezébe csimpaszkodott körmeit végig húzva a mellkasán.

- Alfa – nyávogta. – Nem eszünk valami jót? – Vigyorgott rá.

- Mit? – Kara a lány felé fordította a fejét.

- Hát őt. Úgy is meg akar halni, akkor teljesítsük neki – karolta át a nyakát. – Megtiszteltetés lenne neki, ha te ölnéd meg. – Gay felé akart lépni, de Jarl lefogta a kezeit és elhurcolta onnan mielőtt olyat tesz. Alfa a lány felé nézett. Kezeivel a térdein könyököl ujjaival a hajába túrva néz előre. Mégis.. Mintha rázkódnának a vállai.

- Nem ölheti meg senki – nézett vissza a szukára.

- Miért? Miért véded őt? Hol az az Alfa aki bárkit megölt könyörögjön bárhogy? – csattant fel mire mindenki feléjük nézett. – Csak egy taknyos ember lány. – Mutatott felé. – Mit érdekel téged él e vagy hal? – Kiyoe hátra nézett a válla felett, majd újra előre fordította a fejét.

- Azt mondtam, nem ölheti meg senki – Kara ajkait össze préselve kerülte ki. Alfát nem érdekelte ki mit gondol róla csak életben akarja tudni a lányt. – Aki hozzá ér kitépem a torkát. – Fordult a falkájával szemben. Egyszerre bólintottak, még a szukái is vagyis egy kivétellel. Gay horkantva sétált a lány felé, majd felrántotta onnan.

- Hagyj már – rángatta a kezét.

- Kint ültél egész éjszaka. Azt hiszed hagyom, hogy megfázz?

- Mit érdekel téged? Engedj el – tarkón vágta mitől eleresztette a lány kezét.

- Te kis.. – sziszegte felé fordulva. Megdöbbenésére kinyújtotta rá a nyelvét és besétált a barlangba. Néhányan csak kiröhögték a morgó férfit. Ágynak használt bőrön ült, takarójának használt plédet maga köré tekerte.

- Ennyire fázol? – félszemmel oda nézett, és meglepetésére Alfa sétált felé.

- Nem – sziszegte.

- Jól van – rántott vállat. Előtte lévő székre leült csak őt nézve.

- Mit akarsz?

- Mi volt az este?

- Semmi közöd hozzá.

- Nálam laksz.

- És? Már is meséljem el az életem neked? Hajunkat ne fonjuk be? – gúnyos hangjára a szeme sarka tikkelt.

- Amíg itt vagy azt teszed amit mondok – hajolt előrébb.

- Nem vagyok a kutyád. Se a falkád tagja – sziszegte Kiyoe.

- Akkor?

- Semmi – ledobta magáról a plédet, majd a barlang szája felé sétált. Alfa kezénél fogva vissza rántotta a falnak nyomva. Szapora lélegzetvétellel nézett Alfa szemeibe. – Engedj el. – Rángatta a kezeit. Csuklójára fogott a feje fölé emelte, egy kézzel össze fogta őket. – Rohadék – sziszegte.

- Vajon veled milyen lehet? – vigyorodott el. Kiyoe szemei kerekre tágultak, most félt igazán a férfitől. Alfa összeráncolt szemöldökkel nézett felváltva az ijedt szemekbe. – Azt ne mondd szűz vagy. – Nyögte ki. Kiyoe arca kezdett átváltozni paradicsommá. – Akkor érintetlen vagy – vigyorogva simított végig a lány derekán.

- Ne – suttogta. Alfa lassan benyúlt a lány pólója alá, egyre fentebb simított míg nem elérte a melltartó szélét. – Kérlek, ne. – Kérlelte halkan, de ő nem hallgatott rá. Hátra simította a kezét kicsatolta a melltartóját, majd vissza előre csúsztatta és rámarkolt a mellére. Kiyoe fejében szóltak a veszély kürtök mégse tudott mozdulni. Szemeit lehunyva hagyta, hogy újra meg tegyék vele. Alfa döbbenten nézte a síró lányt.

- Mi bajod? – értetlenkedett. – Azt ne mondd, hogy nem jó. – Idegesítette fel magát. Kiyoe fogait összeszorítva bólogatott. – Szóval nem jó – bólintott. Szája sarka megrándult, majd elengedte a kezét mire Kiyoe hirtelen esett össze a karjait maga köré kulcsolva. - Cc.. – Hagyta ott a síró lányt. Char végig nézte, ahogy idegesen kisétál, majd látta a földön ülő lányt. Kilépett a barlangjából, többen is ránéztek és végig nézték, ahogy a lányt lassan felállítja és be támogatja a saját barlangjába.

- Ezt idd meg – szó nélkül elvette a felé nyújtott poharat a tartalmát lenyelve. – Megerőszakoltak?

- Miért nem mehetek el innen?

- Mikor volt?

- Mit érdekli magát?

- Ki? – Kiyoe idegesen nézett rá. – Hogy hívnak? – Kérdezte gyengédebben. Lány sóhajtva tette le a poharát.

- Kiyoe.

- Szóval Kiyoe. Ki erőszakolt meg?

- Valaki. Mehetek?

- Persze – rántott vállat.

- Innen is?

- Nyugodtan – boldogan pattant fel a barlang kijárata felé sétálva. – De utánad küld valakit, vagy ő maga megy érted. – Hitetlenkedve nézett hátra a válla felett.

- Na persze – legyintett. Öreg csak kisebb mosollyal nézte az elsétáló lányt. Folyó felé sétált mégis megtorpant. Hitetlenkedve túrt a hajába. Folyó széléhez sétált, bele ugrott a vízbe és átúszott a másik oldalra. Minél messzebb akar lenni tőlük, tőle. Magában morogva sétált előre. – Le tapiz engem azt, ha nem engedem megy a szukáihoz. Rohadék korcs. – Futott be a bokrok, fák közé.

🍁