A Véletlen Végítélet című könyv harmadik része. A történet magában olvasva is érthető.
Bűneink megint nyakig másznak a pácba. Végre megismerkedhetünk mindannyiuk foglalkozásával, mindennapi dolgaival és végig követhetjük, ahogy a túlvilági bukottak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fáradtan rogyok le a Szent Péter Bazilika kupolájának legszélére. Mellettem Feliciano kiterülve fekszik a cserepeken, mint egy béka, akit agyontapostak. Percekig meg se szólalunk, ami nem is csoda azok után, amin az elmúlt két hétben keresztül mentünk. Nagyon régen volt már, hogy ilyen sokat mászkáltunk, ilyen messzire. Mert, hogy repülővel menni az más dolog, de pusztán teleportálva, nagyon fárasztó.
A legszörnyűbb pedig az, hogy az ég világon nem találtunk semmit. Azt a csuhás bolondot szó szerint elnyelte a föld és most már ötletem sincs, hogy merre lehet. Minden lehetőséget megnéztünk, még a leglehetetlenebbeket is. Viszont így is kudarcot vallottunk, ami kifejezetten bosszant. Az teljességgel valószínűtlen, hogy egy ember felszívódjon. A halálának gondolata csak egyszer fordult meg a fejemben, de gyorsan elvetettem. Arról tudnék, ha a túlvilágon lenne.
- INFERNO!!! - Hallom meg az ordítást egyszerre több oldalról is. Meglepetten tekintek körbe. Még Feliciano is felül a meglepetéstől. A bűnök elég morcos képet vágva állnak körülöttünk. Van, akinek csípőn van a keze, van aki összefonja maga előtt a karjait, de például Avaritia csak morcosan ökölbe szorítja a kezét. Nagyokat pislogva figyelem a fiút, mintha most kisebb lenne, mint amilyen szokott lenni.
- Elmagyaráznád nekünk, hogy miért kellett piszkos megoldásokhoz fordulnod, hogy rávegyél minket a segítségre, Inferno? - Néz rám morcosan Gula, mire csak bámulok vissza rá. Fogalmam sincs miről beszél.
- Mit csináltam? - Kérdezem magamra mutatva, mire mind egyszerre neki kezdenek bajaik elpanaszolásának. Percekkel később, mikor mind lenyugszanak legalább annyira, hogy hagyjanak szóhoz jutni, felállok a kupolán és zsebreteszem a kezeim.
- Nem én voltam! - Vonom meg a vállam, nem az én dolgom, hogy milyen problémáik vannak.
- Nem lehetett más! - Ordítja az orosz, mire Feliciano megint kidől a kupolán.
- Nem mi voltunk! Az elmúlt két hétben bejártuk az egész világot. Voltunk a kínai nagy falnál, a Gizai piramisoknál, a Machupicchun meg Las Vegasban! - Hirtelen felül és értetlen képet vágva rám néz. - Minek is voltunk Las Vegasban?
- Mert mikor legutóbb eltűnt a mi címeres ökör pápánk, hagyott maga után egy levelet, amin az állt, hogy Las Vegasba mentem téríteni! - Az utolsó szónál idézőjelet mutatok a kezeimmel. - Meg is térült az utazása, dupla annyi pénzzel tért vissza, mint amivel elment. - Fordítom el a fejem a bűntetésemtől.
- Ezt csak most találtátok ki! - Morog most Ira. Viszont még mielőtt képesek lennénk bármilyen választ is adni, egy pukkanást hallunk. Tekintetem azonnal a hang irányába fordul, de a bűntetésemnek csak hűlt helyét találom. Kétségbeesetten nyúlok bele a zsebembe, hátha csak visszaváltozott, de az órát sem találom sehol.
- Ez meg mi? - Kérdezem a kelleténél egy kicsit több aggodalommal a hangomban. A bűnök is meglepett tekintetekkel bámulják a kupola azon részét, ahol Feliciano feküdt. A kétségbeesési rohamomból Superbia hangja rángat ki.
- Márk akar valamit mondani! - Mondja kicsit bátortalanul.
- Mintha bármit is tudna az a kupac ékszer! - Morog Avaritia mellette, mire a lány csak lehunyja a szemeit és fintorog egyet.
Márk POV
Eltűnt, a testvérünk a szemünk láttára tűnt el. Ennyi elég volt mindannyiunknak. Eddig viccesnek találtuk a játékot, de ez túlmutat azon a határon, amit megengedünk. A többiek is tudják mi ez, de csak bennem van annyi mersz, hogy szóljak is a főnökömnek. Viszont a bűnök reakciója nem tetszik.
~ Mondtam, hogy nem fognak rád hallgatni. A sajátjukra még csak-csak figyelnek, de a másikunkra nem! ~ Hallom meg a tudatunk közös részében Erica hangját. Mire mormogok egy kicsit, majd határozottan megszólalok.
~ Akkor teszek róla, hogy figyeljenek rám! ~ Jelentem ki.
~ Márk az veszélyes! ~ Szólal meg Philip is, de én már nem foglalkozok velük egyszerűen csak átveszem az irányítást Superbia testén.
Inferno POV
Mind kíváncsian figyeljük a mozdulatlan bűnt, egészen Avaritia megszólalásáig.
- Magyar, itt vagy? Nehogy nekem elaludj itt állva! Nem cipellek haza! - Kuncog a saját viccén, mire a bűn felé fordítja a fejét, majd a megszokott lágyan csengő női hang helyett, egy élces fiatal férfi hangja jön ki a torkán.
- Kussolj orosz! Először is nem vagyok egy kupac ékszer és másodszor fontosabb dolgunk is van! - Nyitja ki a lány a szemeit, de a zöld szempártól eltérően most egy felemás, félig kék, félig pedig vörös szem néz a gyerekre. Viszont azonnal tovább is fordul Gula felé. - Esküszöm, ha el mered neki mondani azt a nevet megfojtalak pápaszem! - Rivall a férfire.
- Milyen nevet? Nem is vagyok szemüveges! - Értetlenkedik a bűn.
- Nem is veled beszélek! Na, de fontosabb dolgokra térve! Még Helene is érzi, pedig ő a legfiatalabb, hogy az a valami ami elvitte a bá... - Megáll a szó közepén, majd nagyot nyelve folytatja. - Felicianot az ugyanaz volt, mint amit akkor éreztünk, mikor elhoztuk a Végítéletet.
- A társasjáték ereje? De hát azt elzártam! - Vakarom meg a nyakamat.
- Ez akkor is az! Viszont jobb lenne, ha sietnénk és megtalálnánk a forrását odaát, mert nem egészséges egy bűntetésnek, ha túl sokáig van egy olyan izében, ahova a múltkor is került. - Fonja össze a bűne kezeit maga előtt a bűntetés.
- A bűntetése, Inferno gondja nem a miénk! Itt az a fontosabb, hogy ami velünk történt az miért volt? - Pattog Avaritia.
- A testvérünk életéről van szó te agyalágyult! Itt a ti bajaitok a mellékesek! Mellesleg Renè szerint azt is csinálhatta a társasjáték. Márpedig, ha ő mondja akkor abban van valami. - Kiabálja a bűntetés, de olyan hévvel, hogy a bűn arca kipirosodik.
- Itt zárom rövidre a vitát! Megyünk a túlvilágra és kiderítjük tényleg a társasjáték-e az oka mindennek! - Mondom, ahogy elfordulok a csapattól, nem is várva a beleegyezésükre és előveszem a jelképem, hogy kinyissam a kaput.
- Csak nem vagy olyan bolond Inferno! Na, menjünk! - Mondja lelkesen Superbia szájával a bűntetése, de a következő pillanatban a fülére tapasztja a kezeit és összehúzza a szemeit. - Jól van, jól van! Visszaadom, csak ne kiabáljatok! - Fúj egy nagyot, majd lehunyja a szemét. - Bocsi a kis rosszullét miatt kislány! - Mosolyodik el kedvesen, majd elhallgat.
- Tudod, hogy nem baj! Amíg visszakapom a pálinkám! - Vigyorodik el kinyitva szemeit a büszkeség bűne. - Na, megyünk vagy egész nap itt akartok állni? - Csicsergi. - Mellesleg Inferno, mi a fene történt velem? - Néz rám, a válla felett, ahogy átszalad a kapun.
- Fogalmam sincs! - Mondom teljesen őszintén. - Most láttam életemben először ilyet. - Lépek utána, hogy végre átmehessünk a túlvilágra.
------------------------------------------------------ Köszönöm az olvasást, remélem tetszett 😃
