A Véletlen Végítélet című könyv harmadik része. A történet magában olvasva is érthető.
Bűneink megint nyakig másznak a pácba. Végre megismerkedhetünk mindannyiuk foglalkozásával, mindennapi dolgaival és végig követhetjük, ahogy a túlvilági bukottak...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Miután átértünk a túlvilágra egyenesen a palotámba megyünk, le akarom ellenőrizni, hogy a játék a helyén van-e? Legnagyobb meglepetésemre azonban a gondosan elzárt fiók üresen áll. Hófehér arccal nézem a helyét, egészen addig, amíg Superbia el nem neveti magát.
- Most látnod kellene a fejed Infeno!
- Menjünk keressük meg! Valahol itt kell lennie a túlvilágon! - Javasolja Gula, mire biccentek egyet, ami elég ahhoz, hogy a bűnök csapata szerte széledjen a szélrózsa minden irányában. Én is nekikezdek a kutatásnak és végignézem a palota összes alsóbb szintjét. Viszont fáradozásom nem szül semmi eredményt. Se a játékot, se azt, vagy azokat nem találom, akik meglovasították. Pedig nagyon kíváncsi lennék rá, hogy ki volt az az idióta, aki elvitte.
Érkezésünktől számított egy óra múlva megint a dolgozószobám nyitott ajtajú szekrénye előtt állunk a bűnökkel és éppen azt vitatjuk meg, hogy hogyan tudnánk közelebb kerülni az eltűnt dobozhoz és a tartalmához. Már éppen eldöntenénk, hogy megpróbáljuk hátha fog rajta a mágia, amit erősen kétlek, mikor meghallunk egy ismerős hangot.
- Azazel, te rohadt csaló! Hogy van az, hogy te kaptad az első "Lépj egyet előre" kártyát? - Haragját kifejezendő a hang tulajdonosa rávág az asztalra. Mi mind egymásra nézünk és a társalgóm becsukott ajtajához lépünk. Éppen akkor nyitok be, mikor Azazel mosolyogva válaszol a bukottak királyának.
- Ez aljas rágalom! Nem csaltam! Különben is, ha csaltam volna, akkor se lehetett volna egy szavad se a túlvilágon vagyunk. A csalás itt nem számít, ahogy korábban mondtad! Arról nem tehetek, hogy pont sikerült vele nyernem! - Vigyorodik el, majd meglepetten felnéz ránk. - Oh, Inferno! Nem vártunk, mi járatban erre, mindenkivel?
- Ti komolyan két hétig játszottátok azt a rohadt játékot? - Jelenik meg mellettem Feliciano a semmiből, majd szorosan megölel, mintha évek óta nem látott volna. Közben a kapzsiság is visszanyerte eredeti alakját és elégedetten sóhajt egyet.
- Nem volt két hét! Volt, hogy megálltunk teázni! - Mosolyog Lucifer.
- Meg el kellett menni a sütő tanfolyamra! - Emeli fel mutatóujját az angyal, mire a másik bólogatni kezd, ahogy ránéz barátjára.
- Tényleg! Azt nem szabad kihagyni! - Magyarázza felénk fordulva. - Végre megtanultam creme brulee-t sütni! - Mondja büszkén.
- Meg néha meg kellett állni, mert hisztizett, hogy csalok! - Rázza meg a fejét Azazel.
- Azt magyarázd meg nekem mégis mi vezetett el oda, hogy a dolgaim között turkálj? - Teszem csípőre a kezeimet, ahogy közelebb megyek a bukotthoz.
- Hé! Én csak a játékok közt turkáltam! - Védekezik. - Azazel mondd meg neki!
- Így volt! Én javasoltam, hogy játszunk az egyik játékoddal, mert nem akart megmaradni a seggén! Már minden játékot unalmasnak tartott. A Cluedot, a Scrablet, a Gazdálkodj okosant, sőt a gyurmázást is. Viszont a társast ő találta és mivel érdekesnek hangzott a neve belementem.
- Te vak vagy Lucifer? Rá volt írva, hogy "Ne nyúlj hozzá!", nem mellesleg, hogy vetted ki, mikor be volt zárva?
- Nem vagyok vak! De olyan érdekes volt! - Mondja durcásan, majd felcsillan a szeme és meglepetésemre előveszik a zsebéből a polc kulcsát, amiben a játék volt. - Ezzel nyitottam ki!
- Azt hogy a bánatban szerezted meg? - Kérdezem, mire elvigyorodik.
- Még a "Csórj el valamit Infernotól" játékban szereztem! - Mondja büszkén, mire Azazel a fejéhez vág egy keresztrejtvényes füzetet.
- Már akkor is mondtam, hogy csak vicceltem vele! - Néz a bukottra mérgesen.
- Azt viszont nem mondtad, hogy adjam is vissza! - Nyújtja ki a nyelvét. Viszont jó hangulatát hamar elmulasztja, hogy fejbe vágom.
- Attól még vissza kellett volna adnod! - Morgom.
- Minek? Amúgy is selejtes ez a játék! Olyan hülye kártyák vannak benne. Mint például: "A jégszobor életre kel!", "Összemegy a harag!", "Eltűnik a pápa!", "Leégnek a féltékenység jegyzetei!", "Eltűnik Inferno bűntetése!" Aztán az első normális kártyát meg Azazel húzta ki! Hát mi ez, ha nem csalás? - Duzzog a bukott angyal.
- Ne kezd megint! - Hunyja le a szemét a másik jómadár.
- Szóval ti voltatok! - Indul meg feléjük Invidia, de Avaritia lefogja.
- Ne öld meg őket! Valószínűleg a játék minden része semmivé lett. Én is megnőttem. Biztos a terveid is érintetlenek. - Suttogja a lánynak, aki nagyot fúj és megáll.
- Teljesen biztos, hogy azok! Nem én játszottam, kell hozzá az ítélet, hogy hitelesítve legyenek a játékban foglaltak. Mivel ez nem volt meg, minden, ami történt az meg nem történté válik. - Magyarázom a lánynak, hátha ezzel kicsit megnyugtatom és megelőzöm, hogy megfojtsa Lucifert.
- Egy dolgot nem értek! - Szólal meg Gula is, mire mind rá nézünk. - Ha jól vettem ki a szavaitokból, csak beltéri játékokat játszottatok és azt unta meg, a bukottak vezére! - Erre a névre Lucifer fintorog egyet.
- Így volt! - Biccent Azazel válaszul.
- Miért nem mentetek ki játszani? - Néz rájuk kérdő tekintettel, mire én is feléjük fordulok.
- Tényleg miért is nem? - Kérdezem, mire Lucifer szemei kitágulnak.
- Kimehettünk volna?
- Azt nem mondtam soha, hogy a bukottaknak a palotákon belül kell lenniük, csak, hogy nem hagyhatják el a túlvilágot. A kettő nem ugyanaz! - Rázom meg a fejem. - Mellesleg meg, ha játszani akartok és unjátok a játékokat, szóljatok és hozok valami újat!
- A legót nagyon élveznék! - Jegyzi meg Avaritia, mire biccentek.
- Nem rossz ötlet. - Mosolyodok el.
- Akkor nem is kapunk büntit? - Néz rám reménykedve a bukott, mire megkomolyodok.
- Dehogy nem! Közmunkázhatsz az elkövetkező két hétben! - Teszem csípőre a kezem.
- Itt van olyan? - Néz rám Acedia.
- Van! - Fintorog Lucifer helyettem válaszolva.
- Te nekem ne vágj pofákat! Így is kedves voltam! - Dörrenek rá. Először még pusmog, de utána megadja magát és nagyot sóhajtva belemegy a dologba. Na, nem mintha lenne más választása.
- Engedjétek meg, hogy meghívjunk titeket ebédre. A hallottak alapján a játékunk elég sok gondot okozott. Vegyétek ezt egy bocsánat kérésnek. - Szólal meg Azazel is. Én már éppen elutasítanám a dolgot, de a bűnök megelőznek és velem ellentétben elfogadják. Így nincs választási lehetőségem itt kell maradnom és elfogadnom az angyal békítő ebédjét. Mondjuk annyira nem is sietek vissza, hogy azt hallgassam a pápa min ment keresztül, amíg a játék világában volt. Azt hiszem talán még szerencse is, hogy okom van kicsit tovább a túlvilágon maradni.
------------------------------------------------------ Köszönöm az olvasást, remélem tetszett az utolsó fejezete ennek a könyvnek 😃 A következő fejezet a negyedik könyv előzetese lesz 😃
