Special Policewoman ×Befejezett×

✪11.fejezet✪

Ezen még elveszekdetünk egy darabig, a nővéremmel. A srácok meg ijdten kapkodták a fejüket. Megunva hátra dőltem apám székében, mire csak koppogtak, Igen? kiabáltam ki mire, egy nő nyitott be óvatosan. Megint az a anyánk...

-Tessék, miben segíthetek?-nézett rám, mire Alexa lecsúszott a székben. 

-Öhm, még mindig semmi hír. Mondták hogy jöjjek önhöz!-mondta kissé mérgesen.

-Sajnálom, de így is elvagyok havazva, de üljön le kérem.-mutattam a székre. Össze húzott szemmel nézett Dom-ra, mintha ismerné. -Menjetek ki jó? Ez fontos ügy!-álltam fel a székből. Bólintva kimentek. 

-Nos...-kezdtem volna el az egész beszélgetést, mire közbe vág.

-Miért? Miért vannak ezek itt? Hm? Nem igaz hogy nem csukjátok le őket!-kiabált velem, a drága édesanyám. -Miért hagytad megöletni a bátyád?!-állt fel.

-Mi közöd hozzá?! Másodszor, pedig nem miattam van! Te miattad van, te cseszted el az egészet hogy megcsaltad Apát! Elhagytál minket, Anya nélkül nőtünk fel! De te kurvára nem vagy az anyám! És sose leszel az!-köptem az arcába a szavakat. Áthajlott az asztalon, mivel össze fogtam a hajam, oldalra volt dobva kihasználva az alkalmat, meghúzta a hajam, síktítva téptem ki a hajam a markából. Felkaptam az asztalról a fegyverem rá célozzva, kibíztossiítottam, nyeltem egyet;

-Fáj az igazság?! Nekünk is fájt! Képzeld el! Mert neked fontosabb a pénz és a szex, mint a saját lányaid! Elbasztad már nem érted meg?-zokogva zúditottam rá az összes érzéseimet ami felgyűlt bennem az évek alatt, valaki berúgta ajtót, a kollégáim voltak mögötük apám aki kapkodva a fejét, fogatta el anyámat, vagyis az ex-feleségét. Sírva dobtam el a Barett-ámat, Nővérem szinte berohant, karjaiba zárva nyugatott.

- Alexa itt vagyok!-kiabált neki. -Takarodj! Nem vagy az anyám! Értsd meg! Gyűlöllek!-suttogta mérgesen, szorosabban öleltem.-Gyere, szívj egy pár szálat.-suttogta. Szipogva, bólintottam. Kikerülve a rendőrséget, a fiúk utánuk sétálva, mentünk ki az utcára, leültem a parkoló padkájára, elővettem a cigis dobozom, rágyújtva bambultam, kisírt szemmel fújtam ki a füstöt, ránézve Dom-ra, szomorúan nézett vissza rám. Aggódóan nézett, szemembe nézett, és ő is rágyújtott. Kínos, szomorú csend telepedett a parkolóba. Kis gyerek nevetés hallatszott az út túloldaláról, odanéztem, de el is kaptam a fejemet. Sóhajtva dobtam el a csikket, felálltam majd újra rágyújtottam, elsétáltam oda, ahol megláttam Alex holttestét. Leültem a földre, sok-sok mécses, virág csokrok, egy kis cédula hogy mikor találták meg. Lehangolva, guggoltam le a "sír" mellé, valaki megérintette a vállam, ijedten fordultam meg. Sóhajtva leültem a földre, Dom is leguggolt mellém.

-Bátyád nyugszik itt? Vagyis a lelke?-simított végig egy csokron, én hoztam neki. Mindig is szerette a színes virágokat, amíg anya el n

em hagyott minket, így egy fehér ami nincstelen szín. Mint most nélküle az életem.Nem látom tovább folyatni az életem, hiányzik, de rohadtul... Gondolkodás közben azt vettem észre  hogy könnyek folynak az arcomon végig.

-Miért? Miért hagytál itt?-susogtam, lehunyt szemmel. Dom is megtört, nem tudom miért. Jól esett hogy ott volt melletem, mégis éreztem valaki még ott van. 

-Nekem is meghalt valakim...-törölte le az egyetlen könnyét. -Édesapám meghalt mikor hat éves voltam...Mai napig hiányzik, pedig vagy 30 éve elment...-hirtelen felindulásból megöleltem. Éreztem a nyakamon ahogy élesen beszívja  a levegőt, de vissza ölelt.

-Megtaláljuk azt a csajt, ígérem!

2018.01.30