Special Policewoman ×Befejezett×

✪20.fejezet✪

Persze, ez is a nyakamba szaladt, jön két tanuló, egy csomó papírmunka! Remek, kezembe temettem az arcom. Nem hittem el hogy fogja magát a nővérem és lelép egy palival csak így! Megint magamra maradtam, mire ezt felfogtam addigra már idegesen ütöttem a billentyűt. Mindenki csendben meredt maga elé. Dühömben felhívtam hátha felveszi, de persze hogy az a kibaszott hangüzenet kapcsolt. Eldobtam a telefonom, majdnem sírtam anniyra össze voltam törve, hirtelen nem tudtam mire megyek megint egyedül.

Előkerül a halottnak nyilvánított bátyám, nővérem lelép egy idegbeteg utcaversenyezővel, ezzel átbassza a FBI-t, a társait, egy rendőrkapitány lánya egy csóróval?! Ugyan már, de sajnos ez a kibaszott valóság. Hiába a zene, cigi, senki, semmi nem tudd lenyugtatni! Elegem van ebből. Mindjárt felborítottam azt asztalt, de sajnos ez nem film! Hanem a keserű valóság! Vágni lehetett a feszültséget az irodában.

Nagy végén, elindultam volna haza, de leparkolt mellém egy szürke audi. Apám szállt ki, mire kérdőn nézett rám.

-Hova mész?-mire értetlenül néztem.

-Haza, tudod a koleszbe!

-Emma, nem laksz ott.Nálam fogsz lakni, nem akarlak egyedül hagyni ebben a nehéz időben, tudom Alex, és Alexa is furcsák, de enged meg hogy veled legyünk!Elhanyagoltalak tudom, de nagyon szeretlek!-suttogta a vége felé. Megkerültem a kocsit, megöleltem szorosan, soha nem akartam elengedni az egyetlen személyt az életemben, ki helyre hozta az űrt a szívembe anyám után. Könnyezve öleltem meg. Biztatóan bele puszilt a hajamba.Elengedtem.

-Gyere, nagyon szeretne látni April, és az Eva!-April volt a féltesónk, csak ritkán látom őt, még csak 14 éves, de nagyon szeretem, Eva meg ő meg egy zsémbes öregasszony!

-Megyek, már nagyon hiányoznak! De legfőképp April, a kis húgim!-kerültem meg a szürke járgányt és bepattantam. Apám még egy percig pislogva rágta meg a mondatom.Lassan ő is beszállt, vissza kanyarodott az útra.

Tíz perc múlva már a kocsi feljárón voltunk, kiszaladt egy fekete hajú kislány egy műpisztollyal.

-Kezeket fel!-tartotta rám, mire beszálltam én is és vissza tartottam rá a fegyverem.

-April! Emma Hadnaggyal ne játsszon!-raktam el nevetve a fegyverem.Oda futott hozzám, én simán felkaptam, mire csak kapálódzott a lábaival.

-Emma! Te-te-tegyél le!-sikoltozott. Eva ajtót támasztva figyelte az eseményeket, arcán halvány mosoly húzódott, szeme alatt fekete karikák ötvözték a tekintettét.

-Szia Emma!-jött oda, April elszaladt apához, anyám megölelve kapaszkodott belém. Lehunytam a szemem, szomorúan bambultam a földet. Fél éve leszartam őket, jelenleg nem érdekelt, se a nővérem, se a bátyám. Csak a másik családom! Semmi más.

Megvacsoráztunk, bepakoltam a cuccom a szekrénybe. Együtt voltam a húgommal egy szobában, előkészültek mindennel.

Éjjeli szekrényre tettem a pillangókésem, a fegyvertatomat, egyik vállfára tettem az egyenruhámat. Pizsimet fogva megkerestem a fürdőt, kád és zuhany? Maradtam a zuhanynál, loptam egy kicsit April tusfürdőjéből, epres.Nem rossz.

Megmostam a fogam, befontam a hajam.Ott volt már este 22.34 perckor nyomott el az álom.

Felkeltem 8.06 perckor, ásítva nyúltam a telefonért, végig pörgetem a Police reggeli híreit. Semmi érdekes, FBI? Ott se.

-Jó reggelt!-kukucskált az ajtóból a családom.És egy idegen srác. Össze húztam a szemem. 

-Apa?-ültem fel az ágyamban.Felkaptam a fegyverem, és a késem. Elraktam az éjjeli szekrénybe.

-Itt vagyok!-lépett be, utána April, és a srác. 

-Mennem kell ma? David kinyír engem nem?-pislogtam.

-Szabad heted van jövő hét péntekig. Gondoltam töltsük el egy napot együtt, öten.-válaszolta mosolyogva.

-Ohh, köszönöm szépen.De ő?-intettem a fejemmel az ismeretlen felé.

-Jaja, ő Ryan. Eva fia.-felnéztem rá, fekete haj, mélybarna szem. Szemembe nézve, kicsit hátra lépett. Szememet forgatva néztem vissza apámra.

-Ryan! Emma! Emma Ryan!-mutatott be egyszerűen.

-Kontaktlencsét hordasz? Vagy mi a franc van a szemeddel? Olyan furcsa!-fakadt ki. 

-Ryan! Hogy beszélsz?! Emma így különleges!-védett meg azonnal a kisebb tesó.

-Semmi, így születtem ennyi. Nem kell azonnal idiótán reagálni. Kilehet menni, vagy még jobb, rám se nézz!-rúgtam le a takarómat.

2018.04.08