Sokáig nem láttalak utána, aminek a lelkem egyik apró szeglete mérhetetlenül örült, hiszen nem kellett szembe néznem vágyaim forrásával, vagyis veled. Valami javíthatatlanul megváltozott bennem, mióta megcsókoltalak. Azóta önmagam árnyékaként létezek csupán, mintha azzal a csókkal átadtam volna a lényem egy részét.
A többiek persze hamar észrevették a változást, de hiába kérleltek, nem árultam el nekik, mi a problémám. Nem tehettem. Nem értették volna meg, amit én magam is csak alig értek.
Egyre csak teltek a napok, nekem pedig apránként, de azért észrevehetően kezdett elsorvadni a lelkem. Odaveszett a jókedvem, a kitartásom, a küzdeni akarásom. Ha nem kellett volna megvédeni a barátaim és a családom életét, talán nem is változok többé halálistenné.
Merre jártál akkor, Grimmjow? Miért nem jöttél, mikor neked lételemed a harc, és túlteng benned az uralkodási vágy? Sose kérdeztem tőled ilyesmit, hiszen nem szeretted ha faggatlak, és utálsz magadról mesélni. Kivéve persze, ha olyan a hangulatod. Emlékszem, nagyon örültem, mikor először megnyíltál nekem, és meséltél magadról, az életedről. Csak egy kis apróság volt, mozzanat az egyik napodból, de nekem ez a kis információ is mindent megért.
A többi espadától nem mertem megkérdezni, miért nem tartasz velük soha, elvégre hogy vette volna már ki magát a dolog. Még én is hülyének néztem volna magamat.
YOU ARE READING
Kedves Naplóm
FanfictionEz egy Ichigo szemszögéből készült Bleach fanfiction. Mivel készítek neki egy bevezetőt, így ott minden lényeges dolgot kifejtek majd. Ha a címkék nem mutatnák eléggé világosan, itt is felhívnám a figyelmet a történet yaoi(fiúxfiú) mivoltára. Előre...