Kedves Naplóm

9

Vadul csaptál le az ajkaimra, én pedig nem ellenkeztem, hiszen erre vágytam a lelkem legmélyén. A mellkasom fel akart robbanni a vágy feszítésétől. Kiszabadítottam a kezem mikor elszakadtál tőlem, és bár arra számíthattál,hogy ellöklek, nem tettem. Épp ellenkezőleg. Beletúrtam selymes fürtjeidbe, és enyhén hátrafeszítettem a fejed. Kihívóan fúrtam tiedbe a tekintetem, majd visszahúztalak egy újabb csókcsatára. Vér íze terjedt szét a számban ahogy erőszakosan tépted ajkaimat, de ez édes fájdalom volt. Eddig nem is tudtam, hogy ilyen perverzióim vannak.
Később persze többre is fény derült, hála neked. Vagy talán csak tőled élvezem ezeket a dolgokat? Szívesen kikérném erről a véleményedet. Talán majd egy másik életben...