Eléggé erősen ragadtad meg a vállam ahhoz, hogy ne tudjam hirtelen kirántani magam a kezeid közül, de annyira mégse, hogy fájjon. Szemeidből -szokás szerint-csak a morcosságot tudtam kiolvasni. Azért egy kis örömszikráért igazán hálás tudnék lenni. Vagy legalább ha kevésbé lennél közönyös. Nem azt kértem sose, hogy picsogós tinlányként omoljunk egymás karjaiba,vagy hogy eljátszd a hősszerelmest, de igazán emberszámba vehetnél az ágyon kívül is.
A nagy találkozásból végül így állt fel egy random rendezett ki néz morcosabban verseny. Nyilvánvalóan esélytelenül pályáztam,főleg miután elkezdtél magad után rángatni a sivatagban. Egyedül is tök jól elbolyongtam, nem kellett hozzá a segítséged. Mielőtt tiltakozhattam volna, egy épület elé kerültünk.
Ezt leírva megint elönt ugyanaz az az érzés,mint akkor. Hogy a retkes faszba termett az oda? Oké, hogy vannak varázslatok, meg halálistenek, meg minden ilyesmi, de épületek mióta nőnek ki a semmiből?
Kiakadtam rajta,na. Na meg persze a gúnyos horkantáson is, amit az elképedt arcomért cserébe kaptam. Így csodálkozzon rá valamire őszintén az ember...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Kedves Naplóm
Hayran KurguEz egy Ichigo szemszögéből készült Bleach fanfiction. Mivel készítek neki egy bevezetőt, így ott minden lényeges dolgot kifejtek majd. Ha a címkék nem mutatnák eléggé világosan, itt is felhívnám a figyelmet a történet yaoi(fiúxfiú) mivoltára. Előre...