Cleopatra 2. könyv (TMR - Minho fanfic)

3. fejezet

- Feküdj! – hallotta meg egy közelben levő társa kiáltását, mire azonnal a hideg kőfalhoz simulva rántotta le a maszkját és újabb lőszerért nyúlt. Gally pont akkor vetődött mellé, mikor az új tárat a helyére pattintotta.

- Hányan vannak még?

- Sokan. – lesett ki a fal mögül a fiú. – Visszavonulás lesz, más esélyünk nincs.

- Eb, jelentkezz! Eb! – a lány az övtartóján recsegő adóvevőért nyúlt, amint meghallotta a csoporton belül használ becenevét, amit az első egy hétben akasztottak rá. Azóta lassan már egy év eltelt.

- Mond Chris!

- Hozd a kocsit, lelépünk!

Gally egyből kinyúlt, Ebony pedig már dobta is az adóvevőt a kezébe, majd futásnak eredt, szorosan mellkasához fogva a fegyvert. Annyi küldetésen vettek már részt a fiúval közösen, hogy mostanra szavak nélkül is értették egymást. Elég volt egy pillantás és Ebony szinte azonnal tudta, hogy Gally mire készül és ez igaz volt fordítva is. Tökéletes összhangban voltak.

- Pattanjatok be! – üvöltött ki a furgon ajtaján, mire Gally bevetődött az anyósülésre, fennmaradó 4 társa pedig a hátsó ülésre vetődött be. Kihajolva az ablakon lőttek tovább a Veszett embereire, miközben Bony teljes súllyal a gázra taposva indult meg előre, folyamatosan kanyarogva a romos falak közötti egérutakon.

- Ezek szerint mára végeztünk. – dőlt hátra Lorna egy sóhajjal.

- Még véletlenül sem. – monda Gally, mire a kocsiban tartózkodók kelletlenül felnyögtek. – Van még egy őrjáratunk a falnál.

- Vagyis nektek, – mordult fel Chris. - nekem mára elég volt az életem kockáztatásából.

- Egy csapat vagyunk – nézett a visszapillantó tükörre Bony, hogy egyenesen a nyavalygó fiúnak intézhesse mondandóját. – Ha már csak egyikünk is hiányzik, nagyobb kockázatot vállalunk.

Sok bevetés, tanulás és kutatás után sikerült csak megtanulnia, hogy nem számít hová mennek, mindig is a csapatban volt és a csapatban esz az erő. Lassan egy éve, hogy Ebony kikerült a falakon kívülre és csatlakozott a Veszett-et támadó ellenálláshoz. Eljátszott a gondolattal, hogy megkeresi Minho-t és a többi kiszökött barátját, de a sivár világ túl hatalmas volt ő pedig egyedül, bár nem akarta nyíltan elismerni, túl kicsi és kevés volt hozzá. Csak reménykedni tudott, hogy a Veszett lerombolása után találkozhat velük. Főleg vele.

- Muszáj minden nap ezt az ablakon kinéző elmélkedést csinálnod? – lépett be a csapat hálótermébe Gally, magára vonzva ezzel az ágyon ülő lány tekintetét. – Azt sem tudod, hogy életben vannak-e még.

- Nem kell tudnom, legbelül érzem.

- Annyira romantikus, hogy hányok. – Gally öklendezést imitált, mire Ebony mellé pattanva rávert egyet a vállára. A fiú felszisszent. – Nem tudtál volna mást csinálni?

- Ez a leghatásosabb. Indulunk?

- Ja. A többiek lent várnak a kocsinál.