Cleopatra 2. könyv (TMR - Minho fanfic)

8. fejezet

- Szóval...

- Könyörgöm Newt, nem vagyunk pisisek. Ha szeretnél kérdezni valamit, akkor bökd ki.

Körülbelül fél órája kezdte Newt a szüntelenül tartó járkálást a lány körül a négy órán át tartó megbeszélés végeztével és Bony érezte, hogy ha nem őt fogja előbb elvinni az ideggörcs, akkor belátható időn belül megragadja a fiú torkát és megfojtja.

- Mi van közted és Gally között?

- Mi lenne? Csapattársak vagyunk és legjobb barátok.

- Nekem nem úgy tűnt.

- Akkor minek tűnt? – kérdezte Ebony hirtelen szembe fordulva a fiúval, aki épphogy csak meg tudott állni 1 lépésnyire a lánytól. – Veszekszünk egymással, igen és sokszor vagyunk a másik szférájában, de azok után, amin mind a ketten keresztül mentünk, szerintem természetesen, hogy kerestünk magunknak egy kapaszkodót.

- Neked ott volt Minho. – mordult fel Newt. Szinte vicsorogva lépett még közelebb a lányhoz. – Vagy inkább egy másik kísérleti nyúl kellett? Minho nem volt elég elbaszott, mint te?

Bony pár másodpercig megütközve nézett az arcában álló Brit fiúra, majd mély levegőt véve hátrébb lépett. Eszébe jutott mennyi mindent vágott ő is Minho fejéhez, mikor a Kitörés elhatalmasodott rajta.

- „Fogd már be a pofád!"

- „Bony?"

- „Bocsáss meg Minho én tényleg nem akartam!"

Tudta, hogy az, aki most beszélt hozzá az nem Newt volt. Az ő barátja sosem vágott volna ilyen sértő és eszement dolgokat a fejéhez.

- Vegyél pár mély lélegzetet Newt. – nézett a lány egyenesen barátja véreres szemeibe. Nem volt teljesen tiszta a tekintete, a téboly itt-ott felvillant a táguló és szűkülő pupillákban. A fiú vállára simította kezét, majd gyengéden megszorította azt. „Nem vagy egyedül". Ezt szerette volna üzenni ezzel az apró gesztussal. – Ne hagyd, hogy a Kitörés irányítson.

- Én... - zavarodottan hátrálni próbált, amint a tekintete tisztulni kezdett, de Bony nem engedett. Erősebbre fogta szorítását a fiú vállán, közelebb vonva ezzel magához. – Én... én, nem...

- Tudom, Newt. Semmi baj. – Átölelte a fiút, mire az megadóan a lány nyakhajlatába fúrta az arcát. Bony érezte a vállát érő forró könnyeket. – Minden rendben lesz.