Cleopatra 2. könyv (TMR - Minho fanfic)

6. fejezet

Meg akarta őket találni...

Legfőképpen őt...

Látni, érinteni...

Megcsókolni...

Erre ezt kapta, egyenesen az arcába.

Szinte véresre dörzsölte a szemeit, miközben a bőrét perzselő könnyeken próbált úrrá lenni. Annyi mindent túlélt már, de mégis... úgy érezte egy újabb darabkát téptek ki a szívéből.

- Hol van Minho?

Newt szíve összeszorult, ahogyan lenézett a csillogó tekintettel körbekémlelő lányra. Minho-t kereste, a barátjukat, a szerelmét, azt a fiút, akit a VESZETT majdnem egy éve fogságba ejtett.

- Sajnálom Bony, elvitték...

Próbálta előtérbe helyezni az elrabolt barátai miatt érzett dühöt, hogy újonnan vesse bele magát a VESZETT elleni harcba, de mindhiába. A lelkét mardosó keserűség túl erős volt, pont olyan, mint mikor először mondtak búcsút egymásnak a fiúval. Mikor azt hitte, meg fog halni...

- Holnap kezelni fognak. – mondta a lány, miközben kinyitotta szemeit és a fiú barna íriszeibe fúrta tekintetét. – Lehet, hogy bele fogok halni... - könnyek csillantak szemében.

- Nem fogsz belehalni Bony...

- Nem tudhatod. – nevetett fel a lány, de könnyei már patakokban folytak arcáról. A fiú letörölte a lány könnyes arcát, majd újabb csókot nyomott ajkaira.

Hallotta, ahogyan a szobájuk ajtaja nyikorogva kinyílt, de nem nézett fel. Továbbra is az ablakon kibámulva próbálta szabályozni zaklatott lélegzetvételeit.

- Meddig akarod még idebent sajnáltatni magad?

- Ne mos Gally, nincs kedvem a seggfej énedhez.

Gally ledobta magát a lány ágya mellett elhelyezkedő ütött-kopott fotelbe. Sóhajtott, mielőtt megszólalt.

- Figyelj, Ebony... – szünet, majd újabb sóhaj. – Tudom, hogy ez nehéz neked. Nehezebb, mint bármelyikünknek, de nem omolhatsz össze. Most nem.

- Tudom, én csak... Én csak... - megremegett a hangja, ami egy újabb hullámot jelzett feltörni készülő zokogásából. Kezei közé temette az arcát, miközben mélyeket lélegezve próbálta elhessegetni feltörni készülő könnyeit.– Francba...

Az ágy besüppedt mellette, ahogyan a fiú mellé ülve átkarolta. Ebony automatikusan közelebb bújt Gally mellkasához. A védelmező karok és melegség, ami a fiú testéből áradt nyugtatóan hatott rá.

- Minden rendben lesz Bony. Ígérem.