Cleopatra 2. könyv (TMR - Minho fanfic)

7. fejezet

A kocka el volt vetve...

..., de bármennyire is tetszett Bony-nak a terv, ugyan annyira zavarta is. Bemenni egyedül a hatalmas kőfalak közé egy dolog volt, de négyen? Ráadásul két körözöttel, akik közül az egyik fertőzött? Felelőtlenség volt és hatalmas butaság, mégis a csatornában trappolt, térdig gázolva a mocskos szennyvízben három barátját követve, miközben folyamatosan a háta mögé lesett, keze pedig a nadrágjába akasztott fegyverén nyugodott. Nem akarta megkockáztatni, hogy pont most kapja el őket egy buggyant horda, így engedély nélkül magával hozta az egyik raktárban hagyott pisztolyt.

- A templomban lesz pár váltás ruha. – kezdett bele Gally a sor elején. Hiába próbált halkan beszélni, hangja így is visszhangot vert a csatorna falairól lepattanva. – Egyelőre körbe nézünk, aztán megbeszéljük a továbbiakat.

- Próbáljatok nem rohanni. – szólaltalt meg hosszú idő óta először. – Nekünk természetes, hogy folyamatosan sietünk, de a falak védelmében élő emberek mások. Nekik nincs mitől félniük, nem kell a hátuk mögé nézniük másodpercenként, hogy nem jön-e egy buggyant.

- Fogadjátok meg Ebony tanácsát, ha nem akartok bajt hozni a nyakatokra és persze a miénkre. – mormogta Gally.

Egy laza 10 perces séta után Gally megállt az egyik csatornából kivezető létra mellett és megindulva felfelé kilökte az útját akadályozó aknatetőt. Newt és Thomas a lányra emelték a tekintetüket, jelezve, hogy menjen nyugodtan előre, de Ebony megrázta a fejét.

- Nálam van a fegyver, én vagyok az utolsó. – mondta, mire a felettük levő templomból egy elégedetlen morgás hagyta el Gally száját.

- Meg mondtam, hogy ne hozz semmit! – húzta fel Gally a karjánál fogva a lányt, mikor Newt és Thomas után a létra tetejére ért.

- Elnézés Őfelsége, de négyen mászkálni nem éppen biztonságos. – rántotta ki Gally szorításából a kezét Ebony. – Főleg nem takarodó környékén.

- Utálom, mikor ezt csinálod. – lépett hozzá közelebb a fiú, mire a lány is ugyan ezt tette folyamatosan állva a másik tekintetét.

- Én is utálom, mikor hülyeségek miatt pampogsz.

- Az elővigyázatosság nem hülyeség Ebony.

- Az, amit te kérsz nem elővigyázatosság Gally, hanem védtelenség.

- Öm... mehetnénk? – kérdezte Thomas, mire a két veszekedő a másik két teremben tartózkodóra kapta a tekintetét. Thomas „lenne százszor fontosabb dolgunk is" arckifejezése mellett Ebony meglátta Newt értetlenkedő arcát. Tekintete ide-oda cikázott Gally és közte.

Egy szó nélkül indult meg a kijárat felé.