Myungsoo csendesen pihent barna faágyában, elzárva magát a napsütéses világ elől. Alvászavarokkal küzdött.
Számára képtelenség volt a pihenés Nélküle. De nem volt már vele.
Álmában mindig látta Őt. Ahogy belépett a konyhába, folyamatosan törtek fel emlékei. Ahogyan együtt ebédeltek. Amikor együtt főztek. De gyakran veszekedtek. Emlékszik arra, amikor otthagyta Őt a gondolataival, hadd érlődjön és térjen észhez. Utána pedig rájött, hogy nem is Ő volt a hibás. Hanem Myungsoo maga. Emlékszik arra, hogy mire visszajött, a Lány már nem volt ott. És ezt mind saját magának köszönhette.
Azóta az őszi nap óta képtelen aludni. Ha el is alszik, akkor is csak pár percre. De mindig felébred. Mert Ő nincs mellette. De tudja, hogy nem fog visszajönni már. És ez borzasztóan fáj neki.Sungkyu élete egyenlő egy hatalmas és bonyolult Útvesztővel. Állandóan labirintusokban mászkál, meg akarja találni a kiutat ebből a borzasztó helyzetből.
Volt barátnője egyszer csak lelépett, amit Sungkyu nem értett. Mire fel? Mikor? Miért? A Lány ultimátumokat ad neki, ha vissza szeretné szerezni Őt. De Sungkyu ezáltal folyamatos labirintusokba esik. Minden feltétellel egy nehezebb szakaszba kerül. De már nem látja a kiutat. A Lány viszont állandóan ott van a szeme előtt, de minduntalan eltűnik, amikor Sungkyu meglátja. Zavarban szenved. Nem érti, mi miért történik vele, de valószínűleg semmi nem fog változtatni szörnyűséges helyzetén.Dongwoo fejében hatalmas kérdőjelek motoszkálnak azóta az eset óta. Mindig látja a Lány emlékeit, amikor együtt bicikliztek, a közös színüket, fényeiket, mindent, ami csak létezett közöttük.
De ők jóban maradtak. A Lánynak már van valakije, de Dongwoo-nak soha nem kell más, csak Ő. Nehezen viseli el azt, hogy mindig kerékpárral jön, ha találkoznak. Azokra az időkre emlékezteti, amikor még együtt voltak. Ő viszont soha nem tudta meg azt, hogy a fiú még táplál érzelmeket iránta, Dongwoo ezt nagyon leleményesen eltitkolta előtte. Nála ügyesebb senki nem volt ebben. De felemésztette a tudat, hogy szíve választottja már nem fogja őt szeretni. Dongwoo-nak pedig senki más nem kellett.Sungyeol és párja ugyanazzal a zenei ízléssel rendelkezett: klasszikusok, jazz, blues, bármi jöhetett. A kedvenc számuk is ugyanaz volt. De a Lány elment. Nem igazán működött ennek ellenére. És ezt Sungyeol nagyon bánta.
Mindenhol ugyanazt a bizonyos dallamot hallotta. Akkor is, ha szólt az a zene, akkor is, ha nem. Mindenhol látta még a videóklipjét is.
Nem tudta kiverni a fejéből. Rá emlékeztette és hitt abban, hogy Ő is ugyanígy érez, hallgatja a dalt. De mindenki tudta, hogy ez nem így van.Sungjong nagyon lojális alkat volt. És ez a kapcsolatára is kihatott. Mindenben az igazságot látta, mindent ő próbált helyrehozni, csak ez éppen saját magánál nem sikerült.
A fény az út végén a Lány volt, amit el akart érni. De az az út szög egyenes és végeláthatatlan volt. Látta Őt, de hiába futott, soha nem érte el. És ez rettentően fájt neki.
Amikor pedig azt érezte, azt látta, elérte, rájött, hogy csak álmodott és minden szertefoszlott. Szerette volna, ha igaz lenne, de nem lehetett az.Woohyun volt az a tag, akinek a legrosszabb volt mindenki közül.
Tökéletes kapcsolatban éltek választottjával, soha nem vitatkoztak és őszintén szerették egymást. De Ő tragikusan elhunyt. Woohyun pedig egyedül maradt. Azóta a télben él, ugyanott, ahol abbahagyott az élete. Csak a teste volt a Földön, a lelke ott volt Vele. Hiába volt tikkasztó hőség, szárazság, Woohyun a télben élt. Ami a halál szimbóluma.
Álmaiban állandóan látta azt a virágzó cseresznyefát, ami alatt először megcsókolta. Látta Őt, ahogyan vár rá a fa alatt. Woohyun látta a tavaszt, ami az újjáéledés, az udvarlás időszaka. De soha nem jött el. Tudta, hogy nem hozhatja vissza többé, de nem akarta elfogadni. De semmit nem tehetett ellene.Na hát eljött az első OS:) a Tell Me alapján írtam, de teljesen tökéletesen az én teóriáim alapján született. E/3-ban volt ez az igazi, ahogyan a narrátor szemléli kívülről a dolgokat. A nőnemű egyedeknek szándékosan nem adtam nevet, szándékosan nem raktam be róluk képet és szándékosan írom őket nagybetűvel. Hat tag, hat lány, de mindenki saját maga képzelje el a történetet és rakja össze a szálakat.
kfannaaa , neked megígértem.
mimocx , imádod őket.
Fejetlencsirkehhh , te pedig csak olvasd el.
Kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszik, ha kicsit máshogy próbálom ki magam. 🤗 Kellemes hétvégét! ❤️
YOU ARE READING
shots! || little novels
Short Storyaz agyamból éppen kipattanó, az MV-k ihlette aprócska, egyrészes írások. borító: by me | rajta: soojin(gidle) BobbyHyung, 2018.