shots! || little novels

after our prom - avagy milyen volt a szalagavató valójában

érdekes módon most sem tudsz aludni, mily meglepő, nem? hogy egy bizonyos srác vagy a szalagavató miatt nem, az részletkérdés. de szinte egész éjszaka csak forgolódsz emiatt, keveset alszol. de aztán eljön a reggel és egyáltalán nem érzed ezt.
azonnal felkelsz az ébresztődre, kellemesen megreggelizel, fogat mosol és csak felöltözöl. aztán akkor jön csak az idegeskedős része. reggel irány a fodrász, apád felajánlotta, hogy elvisz, de később jött, így persze te is elkéstél. szerencsédre nem volt belőle probléma.
lepakolsz, nekivetkőzöl. megmossa a hajad, beszélgettek, leápolja, becsavarja... telik az idő. a búra alatt ülsz másfél órát, de a végeredményért megérte, meseszép lett a hajad - csak olyan kemény az egy tubus hajlakktól, mint a kád széle.

dél előtt fél órával végzel, csak azon aggódsz, hogy ez megmaradjon így. a hajaddal nincs probléma. bekapsz valamit ebédre és alig egy óra múlva rohansz a sminkeshez, akinél elbaszódik, mivel fekve készíti el a sminked, ami nem száz százalékosan olyan lett, mint amilyet te vártál. szemüvegesként ne is legyen semmilyen elvárásod. az alapozó miatt gyönyörű a bőröd, csak elüt a szín, így otthon neked kell rádolgoznod egy keveset. a szemeden látszanak azért a színek, de mégis a szempillaspirál az, ami kiemeli a gyönyörű zölden csillogó szemeidet. ajkaid színe viszont kifogásolhatatlan, azt dicsérik.

a hó szakad, így te érhetően kezdesz befosni. elázik a hajam, szétjön, lefolyik a sminkem, anyámék nem érnek oda. otthon anyáddal beszélgetsz, amíg várakozol, apád is alig akar hazaérni.
aztán csak elkezdesz öltözni. szerencsédre a harisnyát szakadásmentesen veszed magadra, ahogy minden mást is. de aztán megállsz egy pillanatra a tükör előtt. gyönyörűnek látod magad, még te is meglepődsz.

összeszedelőzködtök és a szakadó hóban nekiindultok. azt hiszed, késésben vagy, pedig akkor még csak alig, ha öten vannak ott. az az egy óra lassan telik el. szépen lassan mindenki odaszállingózik. fiúk is - lányok is, mind gyönyörűek vagytok. mások már pálinkáznak, többen stresszelnek, te pedig csak full nyugodtan ülsz és böngészed az instát. lassan telik az idő. egyszer még leszaladtok próbálni, de még akkor is gyalázatosan megy az egész.

ötöt üt az óra. eljön az idő. lementek, felsorakoztok, beálltok a bevonuláshoz. akkor kezdetek el izgulni igazán. szépen és lassan mentek be az általatok kiválasztott zenére, egyenesen a színpadig. mihelyst felértek a helyetekre, körbenéztek. már akkor rengeteg gyönyörű szempárral találjátok szembe magatokat. a beszédeket unalmasan hallgatjátok végig, de aztán elérkezik a szalagtűzés pillanata. amikor egyesével mondják be a neveteket, egyesével kapjátok meg a végzősségeteket igazoló egyedi jelvényt - hiszen teljesen ugyanolyan csakis nektek van.

levonultok. egy kő már leesik a szívetekről. büszkén szaladtok fel átöltözni a meglepetéstánchoz, amire annyit készültetek, minden tesióra ráment és sohasem volt tökéletes.
de ott a színpadon, egységesen felöltözve, élesben, senki nem hibázik. semmit nem. mintha profi táncosok lennétek. nektek szól a taps.

nyugalomban vonultok ki és magatokat dicséritek. jön az utolsó felvonás, a keringő, amitől legjobban tartatok.
roppant gyorsan átöltözöl. meglehetősen könnyen szeded ki a zsákból a ruhát. az abroncs és a ruha is egy perc alatt kerül rád. a segítők pedig olyan szorosan és tökéletesen fűzik be, hogy majdnem levegőt sem tudsz venni.
túl gyorsan készültök el, de a bevonulás előtt iszonyatosan izgultok. a tánctanár is kintről néz benneteket.
de elkezditek. mindenki egyesével bevonul, megáll a helyén. elindul a zene. csináltok minden lépést. mindenki flancos, csiniben van. s láss csodát, tökéletesen sikerül. egyet sem hibáztok. élesben, a legutolsó táncon, az eseményen, végre mind a 12 pár egyként táncol. csak úgy sugároztok a műsor végén is. vastapsot kaptok. mindenki, aki látott titeket, büszke rátok.

a fotózás és az apa-lánya tánc már csak egy olyan, melynek nincsen jelentősége túlságosan. visszaöltöztök, összepakoltok, jön az after, ki itt a családdal, ki ott a barátokkal. ki bebaszik, ki józan marad.
s másnap reggel, mikor felébresz, szomorúan nézel a ruhádra. ugyanis rájössz, hogy amilyen hosszúak voltak a próbák, olyan gyorsan ment el a nap. mintha csak egy perc lett volna az egész műsor. túl gyorsnak éreztétek.
ez volt az utolsó előtti, méltóságteljes alkalom, hogy együtt lehetettek. mint egy osztály, aki a négy év alatt egy emberré fonódott össze egymással.

És valójában egy csodálatos élmény volt és tényleg, mintha egy perc lett volna az egész❤️.