shots! || little novels

idontwannabeyouanymore

Este volt, a holdfény lágyan szűrődött be az ablakon és terítette be egy csíkban az ágyat. Egy lány ült rajta, összeguborodva, magát gondolataiba folytva. Olyan érzelmek rabolták el gondolatait, amikre addig gondolni sem mert.
Könnyes szemekkel vette kézbe a telefonját és megnyitotta a galériát. Számtalan kép rejlett benne, gyorsan lapozta végig, homályos látásával. Össze volt zavarodva, nem értette, mi zajlik most benne. Nem értette, miért kerítette ilyen érzés hatalmába, miközben sohasem tapasztalt ilyesmit azelőtt. Hiába hitte el, és állította azt, ami szerinte igaz volt, magának sem merte bevallani. Úgy volt vele, hogy inkább alszik egyet a dolgokra. Nem akart mondani semmit sem biztosra.

Másnap ez az érzés elhatalmasodott rajta. Tudta, szinte váltig biztosra állította, hogy neki ezt most meg kell tennie. Így hát megnyitotta az Instagramot, megkereste azt a bizonyos profilt és egy kisregényt fogalmazott meg. Félt elküldeni, de aztán összeszedte bátorságát és megtette. Aznap türelmesen várt, hiszen azon a helyen, ahol ő lakott, még éjszaka volt, s nem is igazán reménykedett abban, hogy valaha is vissza fog neki írni. Sok mindent csinált aznap, Így nem jutott ideje erre gondolni: délelőtt iskolában volt, délután szintén ugyanúgy tanult, így volt, ami lefoglalja. Aztán, amikor elérkezett az este, mindennel végzett és ágyba került, csak megnyitotta az üzeneteit. Azt hitte, csak a barátnője küldött valamit. Amikor viszont meglátta a nevet, szája elé kapta kezét. Teljesen lesokkolt, mikor látta, hogy ő írt vissza neki, nem akárki. Talán még ejtett is néhány könnycseppet. De összeszedte magát és megnézte az üzenetet. 

Attól a naptól kezdve kialakult valami, amit akkor a lány még nem tudott, de sejthetett. Attól a naptól kezdve minden nap beszéltek egymással, mindig próbált rá időt szakítani. Teljesen más időzónában, országban és kontinensen éltek, de nem volt olyan nap, hogy nem beszéltek volna. Szép lassan tudtak meg egymásról mindent, s amikor elérkezett az első Face Time ideje, a lány majd' kicsattant a boldogságtól, de még mindig volt bent egy kis félelem.

Teltek-múltak a napok, s egyre szorosabb lett közöttük az a bizonyos kapocs. A lány eljutott arra a szintre, hogy totál összezavarodott. Ugyanis voltak bökkenők. A lánynak volt egy kapcsolata. Barátja a külföldi ismeretségekért nem szólt neki, az nem bökte a csőrét neki - annyira. Ez szép és jó volt, de akkor is volt valami, ami megváltoztatott valamit abban a lányban. Mindennek az okozója pedig Ollie volt. Akivel a lány már olyan régóta beszélgetett. Ollie transznemű, lányból lett fiú. S ekkor döbbent rá a lány, hogy érez iránta valamit. Ami pedig nem egy szimpla barátság volt. De akkor ő mi? Kereste magát a világban, elveszettnek érezte most magát, nem tudta, mi zajlik a szervezetében. Ha fiú a barátja, akkor miért jön be neki az, akinek a mindennapjait szenteli?

Nem kellett neki sok, hogy rájöjjön: mindkét nemhez ugyanúgy vonzódik. És pont emiatt kellett szakítania barátjával, aki ezt a tényt nem igazán tűrte el. Ekkor a lány egy kicsit kibukott. De ott volt neki Ollie, akivel azóta minden nap beszélt telefonon. Ekkor tudatosult benne, hogy látnia kell őt. Szemtől szembe. Úgyis végzős volt; eldöntötte, hogy egy amerikai egyetemre adja be a jelentkezését - de ezt akkor még Ollie nem tudta. Így nagy meglepetésként érte, amikor a lány tudatta vele a nagy hírt. Mindketten örültek neki, s nem győzték visszaszámolni a napokat. 

A lány mindent elkövetett, hogy minél hamarabb kimehessen hozzá. A sikeres érettségije után mindent elintézett, ami a kinti életéhez szükséges. Boldogan ült fel a repülőre. Végleg elhagyja a múltját, ami folyamatosan csak kísértette, nem hagyta élni, s csak ártott neki. Mindent és mindenkit maga mögött hagyhatott, egy új élet reményében. 

Ollie már várta őt a reptéren. S mikor meglátták egymást, testi valójában, tudták, hogy ez valami újnak a kezdete. Egymás nyakába borultak; a lánynak a földbe gyökerezett a lába, hiszen élőben még jobban festett, kissé sem volt zavarban...

Azután minden nap találkoztak, a lány rengeteget aludt nála, s persze, hogy heteró vonásához híven, lopott néhány pulcsit Ollie szekrényéből. 

Nem sok idő kellett nekik ahhoz, hogy rájöjjenek, ők egymáshoz tartoznak. Hamarosan összejöttek, s már egy párt alkottak. Egyelőre titokban tartottak mindent, hiszen a lány akkor még senkinek sem tárta fel az addigi életét. De mihelyst coming out-olt, bevallotta, hogy ott él, neki ez tökéletes, gyártották a közös képeket. Először rengeteg utálkozót szereztek maguknak, a lány régi, otthoni közössége teljesen kitagadta őt, egy barátja sem maradt -- így meg is szüntette minden hazai oldalát, hiszen a szülei sem fogadták el. Amerikában, s külföldön viszont sokan megszerették és elfogadták őket; számos új barátot és élményt szerzett, csak ennek köszönhetően.

Ez a lány most volt először és igazán boldog, s örült, hogy ezt Ollie mellett tehette meg. Büszkén vállalták fel a kapcsolatukat, magabiztos lett, s az önbizalma is a helyén volt. Lefogyott, szép alakot és arcot is öltött, az öltözködése is divatosabb lett. Megváltozott, s ebben volt a lényeg. Rá sem lehetett ismerni. Köze sem volt a régi énjéhez. Többet nevetett, mint sírt - nem úgy, mint azelőtt, amikor mindez fordítva volt. Azóta akárhányszor a tükör elé áll, nem énekli többet, hogy "Nem akarok te lenni többé"...

Ilyet még soha nem írtam, de elfogott az ihlet. Akinek van musical.ly - je, lehetséges, hogy ismeri, esetleg követi is olliesteil - t.(Ha nem, akkor lessétek meg!) Róla szól ez az írás, vele írtam, a lány pedig értelemszerűen bárki lehet. Lehet szidni most ezért, de kicsit megborultam tőle én is és muszáj volt írnom egy ilyet, ettől most jobban érzem magam :)