shots! || little novels

Piano

Halkan játszottam a tanárom mellett a zongorán. Nem mertem a behaladó alakok mellett. De eltűntek.
Elkezdődött a dal. Előtte nem igazán tudtam kottát olvasni. De Rád gondoltam és belejöttem.

Mindig is a kedvenc hangszerem volt. Úgy játszottam, mint egy profi. Mert Te jártál a fejemben.

Tudom, a Te hangszered a gitár. De kiegészítenénk egymást. Megannyi koreai zeneszámot írtak mind gitárra, mind zongorára. Jó párost alkotnánk.

De én hagytalak elmenni. Visszajössz még? Nélküled nem teljes a Still 24K és 11:11-kor is Rád gondolok. Hiányzol. De biztosan utálsz most engem. Visszakaphatlak egyszer?

Hatnia kell ránk a zene erejének.

————————————————-
Igen, megint agymenésem van :D megihletett egy zeneóra, amit ma futva láttam, de van valóságalapja a sztorimnak. Nem hiszem, hogy látja az illető majd, de neki szántam. Maybe. Vagy sem.