𝐈 𝐟𝐞𝐥𝐥 𝐢𝐧 𝐋𝐎𝐕𝐄 𝐰𝐢𝐭𝐡 𝐚 𝐕𝐀𝐌𝐏𝐈𝐑𝐄!

3.rész. ~Nyomozás~

Miután a suliba értem be ültem a terembe. Sasaki és Yukio még nincs itt gondolataimba választ kerestem próbáltam össze rakni a darabokat, mint a kirakósba. Sasaki tegnapi furcsak telefon hívása. Ahol a barátja meg fordul emberek halnak meg. Yukio "vámpír" támadásos gyilkoságokról beszélt és Sasaki nem akarja, hogy lebukjon. Lehetséges lenne, hogy Sasaki egy VÁMPÍR? De az lehetetlen vámpírok nem léteznek. Gyűjtök pár infót ezzel kapcsolatba. Sokat segíthet ebbe, hogy Yukio apja rendőr. Gondolataimból egy szemem előtt hadonászó kéz rángatott ki.

- Kazumi figyelsz? Hahó itt vagy? - pislogtam párat majd a kéz tulajdonosa felé fordultam. Yukio ki más is lett volna
- Aha. - visszatereltem magam a valóságba. Hátra fordultam már Sasaki is itt volt.
- Hali. - köszöntem oda neki.
-Szia - köszönt vissza. Úgy fordultam, hogy mindkettőjükkel tudjak beszélni és tudjam figyelni Sasaki reakcióit.
- Yukio volt valamilyen gyilkoság tegnap? - fél szemel Sasakit figyeltem kérdésemre felkapta a fejét.
- Jah. Találtak két szét tépett testett. - Sasaki nyelt egyett. Aha szóval tud valamit a dologról.
- Sasaki te mit gondolsz erről? - teljesen felé fordultam.
- Hát szerintem valami állat lehetett. - nem nézett a szemembe. Szerintem többet tud.
- Állat a belvárosba? Nehezen hiszem. - felhúztam a fél szemöldököm.
- Kazumi mért érdekel most ez annyira? - felé fordultam értetlenül nézett rám.
- Csak ki akarok deríteni valamit. - legyintettem közbe Sasaki felé fordultam.
- Az is lehet, hogy tudom ki vagy mi tette. - vigyorogtam. Sasaki a pad alatt összeszorította a kezét. Így oldalasan jól rá láttam.
- És ki vagy mi volt az? - hajolt közelebb kíváncsian Yukio.
- El se hínéd, ha elmondanám. De nem fogom elmondani. - kuncogtam. Bejött a tanár, elkezdtük az orrát. Sínen vagyok most már csak látnom kell, hogy tényleg vámpír-e.

*Sasaki szemszögéből*

Mit akarhat kideríteni? Csak nem sejt valamit? Ez nem jó. Ha meg tudja biztos gyűlölni fog.

*Néhány héttel később*
*Kazumi szemszögéből*

Már pár hete nem láttam Sasakit nem jár suliba. Ha beteg lenne akkor egy hét után jött volna. Meg szerzem a címét és meg látogatom. Órák után elindultam az igazgató irodájába. Bekopogtam és vártam.
- Gyere. - szólt ki az igazgató bementem.
- Jó napot. - köszöntem
- Szia - köszönt egy mosoly kíséretébe.
- Tsubasa Sasaki címét szeretném elkérni.
- Tudod, hogy nem adhatom meg.
- Igen tudom, de nagyon fontos lenne...kérem. - hangom kétségbe esett és könyörgő volt.
- Rendben. Most az egyszer kivételt teszek. - elő kereste a címet leírta majd át adta a lapot.
- Köszönöm. - elhagytam az irodát. Majd elindultam. Oda értem Sasakihoz be csengetem és vártam. Pár perccel később egy nő nyitott ajtót nyilván az anya.
- Jó napot.
- Szia. - most mit kéne mondjak ki vagyok. Áh...meg van osztálytárs és házit hoztam.
- Sasaki barátja és osztálytársa vagyok hoztam a házit neki.
- Gyere be. - fére ált beléptem gyönyörű ház volt.
- Sasaki fent van a szobájába. Meny fel nyugodtan. - bólintottam aztán elindultam abba az irányba amerre mutatott. Bekopogtam az ajtón és vártam. Pár perc múlva résnyire nyitotta az ajtót.
- Szia. Bemehetek? - nem mondott semmit ki nyitotta az ajtót. Beléptem szép szobája van tetszik.
- Mért jöttél? - nem nézet rám.
- Aggódtam érted. - felém fordult.
- Jól vagy? Már hetek óta nem jöttél suliba.

*Sasaki szemszögéből*

Nem kéne itt legyen nem akarom bántani, de mégis. Ajkaimat puha bőrébe akarom mélyeszteni. Ki akarom szívni az ínycsiklandozó vérét. Nem maradhatok a közelébe. Nem tudhatja meg hogy egy szörnyeteg vagyok. Szem fogaim elkezdtek nőni. Elfordítottam a fejem nem tudhatja meg. Egyre közelebb jött hozzám míg mellém nem ért és leült az ágyra mellettem.