𝐈 𝐟𝐞𝐥𝐥 𝐢𝐧 𝐋𝐎𝐕𝐄 𝐰𝐢𝐭𝐡 𝐚 𝐕𝐀𝐌𝐏𝐈𝐑𝐄!

22.~Egy új rejtek hely~

Csak is én lehetek ennyire szerencsétlen, hogy elkezdem meg írni, de befejezni elfelejtem.
Azért remélem nincs hari...😅
Jó olvasást ehhez a részhez. 

___________________________________

Vissza érve a kis házhoz vendéglátónk nem nézte jó szemmel, hogy egy embert hoztunk magunkkal. Szerinte az összes ember csak arra vár, hogy elárulják egymást. Lehet van benne valami igazság. De szerintem ő nem ilyen, ha meg tévedek rosszak a megérzéseim.

- Sajnálom de nem maradhat. - tette karba a kezét.
- A te érdekedben ki kéne törölni az emlékeit és elengedni, vagy csak egyszerűen öljétek meg. - Ariwa ijedten pillantott rám majd az öreg vámpírra.
- Nem ölöm meg! - jelentettem ki és egy picit közelebb húztam magamhoz a lányt, hogy ha úgy adódik könnyebben meg tudjam védeni.
- Itt nem maradhat.
- Akkor elmegyünk mindannyian. - végig néztem a többieken nem nagyon reagáltak csak a meglepettséget láttam rajtuk.
-De Kazumi még is hova tudnánk menni? Ez az egyetlen hely, ami biztonságos. - vágott a beszélgetésbe Matsuki.
- Elmegyünk. - ismételtem meg magam.
- De... - próbált közbeszólni Sasaki.
- Nincs de, szedjétek a cuccokat és indulunk. - akaratom ellenére a szemem vörös lett, de pár másodperc után el is tűnt és ismét a kék íriszeimmel figyeltem a többieket. Lefagyva meredtek rám majd elindultak össze pakolni.
- Sajnálom. Ugye nem ijedtél még nagyon? - fordultam a mellettem álló enyhén remegő Ariwa felé.
- Nem. - rázta hevesen a fejét.

...

- Hova fogunk most menni? Kint nem lehetünk mert meg találnak. - kezdett aggodalmaskodni Matsuki.
- Ez miattam van. Sajnálom. - hajtotta le a fejét Ariwa.
- Ne sajnáld. - mosolyogtam rá majd Matsuki felé fordultam.
- Te meg ne csináld ezt. Szerintetek, ha azt mondom, hogy jöjjünk el akkor nincs ötletem, hogy hova menjünk? Ne nézetek hülyének milyen uralkodó lennék, ha nem gondolnék a következményekre. - emeltem fel kisé a hangom.

...

-Nem 5 csillagos szálloda, de nekünk megfelel.
- Ez egy temető. - motyogta Ariwa bár úgy tűnt inkább magának.
- Itt mégis, hogy már elnézést, de én nem fogok a sírokon aludni. - akadékoskodott Matsuki.
- Nem a sírokon fogunk aludni. Gyertek utánam. - elindultam egy kis épülethez csak egy ajtó volt rajta, ami le volt zárva.

- És ide, hogy megyünk be mellesleg ez kicsi négyünknek. - kezdte Matsuki.
- Sss maradj csendbe. - lehunytam a szemem hallgattam a szelet próbáltam rá jönni, hogy hogy jusunk be. Fogalmam sincs igazából, hogy hogy találtam ezt a helyet, de ott abban a pillanatban mikor úgy döntöttem, hogy eljövünk éreztem, hogy van egy hely, ahova mehetünk és itt kötöttünk ki. Már csak be kéne jutni. Még mindig csukva volt a szemem próbáltam át adni magam a régi bennem lévő gondolatoknak. Aminek a vége az lett, hogy mikor ki nyitottam a szemem piros színre váltott meg haraptam a tenyerem és a láncokra csepegtetem a vérem.
Aminek meg lett a hatása a láncok leestek és az ajtó kinyílt.

___________________________________

Nem lett hosszú tudom, de ahogy ezt ki teszem el kezdem írni a folytatást.