𝐈 𝐟𝐞𝐥𝐥 𝐢𝐧 𝐋𝐎𝐕𝐄 𝐰𝐢𝐭𝐡 𝐚 𝐕𝐀𝐌𝐏𝐈𝐑𝐄!

13.rész ~Meg érkeztek.~

*Kazumi szemszögből*

Addig amig ide nem érnek a vámpírok addig nem tehetek semmit. Így most itt vagyok Sasakinál. Valami filmet nézünk a tv-be, de nem nagyon köt le. A mellettem ölő szép fiú eltereli a figyelmem. Kezem felcsúszottam a combjára onnan át a kezére és összekulcsoltam azokat majd felé pillantottam. Mintha mi sem történt volna nézte a filmet. Másik kezemmel fel simítottam a mellkasán meg fogtam a pólóját és egy csókra közelebb húztam magamhoz. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett már a nyelvem dugtam volna át a szájába mikor ki csapódott az ajtó. Egyből szét vártunk és Matsukival találtuk szembe magunkat.

- Itt vannak. A vámpírok meg érkeztek. - leült mellénk.

- Éjfélre beszélt le a besúgom egy találkát velük. A város melletti dombon. - rá pillantottam az órámra 19:34 van. Az ajtón valaki el kezdet kopogni Sasaki ki nyitotta és beengedte Yukiot. Látszott rajta, hogy idáig futott teljesen kimerült volt.

- Yukio történt valami? - léptem mellé.

- A-apám-at beh hívták. Ú-újabb támadások miatt. - lihegte. -Gondoltam ide jövök hátha tudtok valamit. - fejezte be és választ várva ránk nézet.

- A többi vámpír a városba van. - adtam meg az egyszerű választ.

- Mi? És most mi lesz? - nézet végig a rajtunk.

- Éjfélkor találkozok velük. - jelentettem ki. - Egyedül. - tettem még hozzá.

-Azt nem teheted, ha egyedül oda mész megölnek. - kezdte egyből Sasaki.

-És ha te meghalsz mindenek vége. - tette hozzá Matsuki.

-Jó, jó akkor ti ketten velem jőtök. - néztem két vámpír barátomra.

-Én is megyek. - kapcsolódott be Yukio is.

-Nem azt nem. Te ember vagy az a hely tele lesz vámpírokkal. - elleneztem.

-Nem akarok kimaradni ebből az egészből. Barátok vagyunk és melletted álok bármi is legyen. Plusz nem félek ezektől a vérszívóktól. - mondta. De láttam rajta, hogy ő is fél.

*Tali*

A megbeszélt időpontban a város melletti dombhoz értünk. A hely tele volt vámpírokkal nem kellett volna hagyam hogy barátom is jöjjön.

- Melyikötök az uralkodó? - lépett ki a tömegből egy szőke hajú vámpír (megjegy.: ő lenne a fent lévő képen)

- Én. - léptem előrébb.

- És az az ember a hátadnál öt uzsira hoztad? A királyi család semmit se változót. - nevetett gúnyosan.

- Tévedsz. - rám emelte tekintetét. - ő a legjobb barátom. - egy vámpír ki tört a többiek közül és egyenesen Yukio felé ment. Beálltam barátom elé a vámpír keze az oldalamba fúródott.

- Érdekes. - gondolkozott el a szőke hajú vámpír. - szóval nem olyan vagy mint apád.

- Mikaze vagyok. - nyújtott kezet, amit el is fogadtam. - Kazumi - mutatkoztam be én is.

- Mik a céljaid, mint uralkodónk? - kérdezte.

- Békét akarok. A túl élésért már nem kell embert ölni. Szeretnék önkénteseket felvenni, akikből ihatok vért. Mi a válaszotok elfogadjátok vagy nem? - a tömeg halkan beszélgetett aztán elhalkultak és mindenki fél térdre ereszkedett.

- Ez a válaszunk felség. - térdelt le Mikaze is.

- Köszönöm az együtt működéseteket álljatok fel. - így is tettek.

- Felség mi hoztunk egy embert magunkkal önnek mit csináljuk vele. - lépet mellém Mikaze.

- Engedjétek el. - utasítottam a tömegből ki hoztak egy lányt elengedték mire ő a földre rogyott. Oda mentem hozzá és letérdeltem mellé.

- Jól vagy? - fel emeltem a fejét.

- Jól köszönöm. - segítettem neki felállni.

- Emlékszel arra mi történt? - meg rázta a fejét elengedtem, hogy haza menjen.

- Ha bármi történik értesítsetek. - ezzel lezártuk a beszélgetést és mindenki ment a dolgára.