IceBird Alchemist

8

- Ez egy kicsit csípni fog. - mondja a nővérke, majd valami büdös folyadékot ken rá a kezemre majd a többi helyre.

Felszisszenek, de ugyan úgy folytatja.

Milyen idióta vagyok! Cukrászdába akartam menni, ilyen állapotban! Majd Mustangnak a seggét szétverni, félholtan. És mindennek a tetejében, nem tudja senki se, hogy hol vagyok.

Kivéve a Lucas nevű fura fazon, és Louis Armstrong. Remélem az utóbbi, elmondja apunak, hogy hol talál meg engem, és nem fog aggódni, és égen földön keresni engem.

Vicces. Apa a legkevésbé aggódna miattam! Tudja, hogy meg tudom védeni magamat, így nem is szokott miattam aggódni. Csak ha az életem fontos pillanatáról van szó. Mint például a mai nap, amikor Ryannel harcoltam.

- Megtudhatom, hogy ki csinálta ezt? - kérdezi felpillantva rám az ápolónő.

- A vizsgai ellenfelem. - nem lenne jó, bemártani őt, ugye?

Hiszen, ha komoly sérülést okoz az egyik fél a másiknak, akkor azonnali kizárás van.

De nálam nem állították meg. Lehet, hogy azt hitték, hogy csak be fog pirosodni aztán kész. De, ahogy most nézem, eléggé csúnya. Fúj.

Szóval, a lényegre visszatérve. Miért nem állították meg? És, hogy most a társam is, nem lenne szép tőlem, ha most beköpném, ugye?

Ha eltakarom, és nem mutatom meg senkinek, akkor nem fog bajba kerülni. 

De még mindig nem értem, miért teszek meg neki ilyen szívességet?

De még mindig nem megy ki a fejemből, hogy miért nem állították le a versenyt. Miért engedték, hogy Ryan versenyezzen? Hiszen, nagyon komoly az alkímiája. Halálos. Akkor miért?

Hogy a fia is Állami Alkimista lehessen? 

Akkor nem lett volna egyszerűbb, ha azt a pontot kiszedik, ahol azt írják, hogy azonnali kizárás van ha az ellenfelünket komolyan megsebesítjük?

Túl sok kérdés, vagyis egy Nagy kérdés, és semmi válasz.

- Őrnagy! - ajtó kicsapódik egészen a falig, és egy alacsony, katona ruhába bújtatott alacsony férfi szalad be. - Segítség kell! A városlakók, egymás ellen harcolnak. Komoly harc bontakozott ki. 

Louis Armstrongnak több se kellett, kiszaladt az ajtón és elkezdett parancsokat kiosztani. Őrnagy után Lucas szaladt, ezzel itt hagyva engem.

Megpróbálok felállni, de az ápolónő visszanyom a székbe. Kérésemre kinyitja az ablakot és több mindent hallok. Tehetetlenül hallgatom, és nézem az ablakból ahogy a katonák próbálnak rendet teremteni a kaotikus tömegben. Puska dörrenések elhangzanak, de senki se figyel rá. Alkimisták használják a tanultakat, értelmetlenül. A tömeget nem érdekli semmi és senki. Csak egymást szidják, dobálják egymást és valami ostobaságról papolnak. 

Valami démonról, ami az egész világot uralja, ami egy nagy marhaság nincs itt semmi démon, alvilág ura, isten vagy valami ehhez hasonló marhaság. Ez itt a valós világ, nem egy tündérmese.

Az egyik férfi fog egy palackot, amiből kilóg egy darab anyag, majd azt meggyújtja és egy ház ablakához dobja, ami betörik. Hangos sikítások válaszolnak az elkövetőnek, hogy az akciója sikeres és megrázó az egész tömegnek. 

Nem tudom én ezt nézni. Felpattanok és a kiabáló ápolónőre se hederítve rohanok ki az épületből, egyenes az égő ház felé. Az őrjöngő tömeg az ellentétes irányba megy mint én, vagy egy helyben lesokkolódva állnak sírva. Mikor a ház elé értem a rendőrök már intézkedtek. Vagyis némelyik. Legtöbb katona vizes vödröket hoznak és visznek, fölöslegesen. A tűz elképesztő ütemben eszi meg az egész házat. És a hülye is látja, vége. Kik, bent vannak halottak, vagy csak olyan komolyak az égési sérülések rajta hogy mozdulni se bír vagy már leégett róla a bőr, és most a legfájdalmasabb pillanatokat éli át.