IceBird Alchemist

3

- Alphonse Elric lánya vagy? - kérdezi hitetlenkedve.

- Az én vagyok! Suzanne Elric! - Suzy a nagydarab felé integetett egy nagy mosollyal az arcán. A nagy melák az unokatesóm irányába néz és még hatalmasabbak lettek a szemei.

Le se tagadhatnánk, hogy unokatesók vagyunk. A hajunk színe megegyezik, és még nagyjából a méretünk is - az a tíz centi nem észrevehető -, de az ő szeme fekete, mint az anyukájáé May Chang-é. Míg az enyém kék színű. Alex Louis Armsrtong újból elkezdett sírni. Hogy ennek mi a baja? Bár lehet, hogy csak érzelgős.

- Mily' csodálatos, - Befeszítette a testét és szétszakadt az egyenruhája. Az izmok a testén figyelemre méltók voltak, túlságosan is. - hogy Edward és Alphonse Elricnek lett egy felesége. - Újabb pózt vett fel és még jobban ragyogott az arca, sírás közben. Hogy ő mikre nem képes... - És születtek gyerekeik. - Egy másik póz következett. Eléggé zavarba ejtő.

Suzy-val egymásra néztünk és mindkettőnk arcán ugyan az a kifejezés volt látható; ez a "nagyon kínos, de nem hozzuk szóba" arc.

- Mi dolguk van erre felé az ilyen csinos hölgyeknek? - Megint egy új pózt vett fel, aminek értelmét még mindig nem látom.

- Az írásbeli vizsgára megyünk, de nem tudjuk hol van. Tud nekünk segíteni? - kérdezem, mert körülöttünk más embert nem nagyon látok.

- Milyen csodálatos! A gyerekeik is ugyan azt akarják csinálni, mint az édesapukájuk, megvédeni Amestrist! Micsoda haza szeretett! - És végszóra megint megfeszítette az izmait. Ennek mind a négy kereke elment. De kedves ember lehet. - Jaj elnézést, a nagy teremben lesz a vizsga. Erre jöjjenek. - Azzal elindult jobbra, ahonnan jött. A folyosó végén a bal oldali ajtón mentünk be.

A terem hatalmas volt, mint egy egyetemi terem. A tanár asztala lent volt, a nebulók asztala és széke egyre fentebb volt, minél hátrább mentünk. Nagyon jól nézett ki. Bent voltak már páran, de még volt időnk a kezdésig.

- Elric lányok, - amint kimondta a család nevünket, mindenki ránk nézett. Furcsa... - Foglaljatok helyett, tíz perc múlva kezdődik a vizsga. Próbáljatok ne egymás mellé ülni.

- Köszönjük szépen! - mosolyogva integetünk neki majd a padsorok közt sétálva leültünk a leghátsó padba, egy helyet kihagyva magunk között.

Előttünk lévő emberek suttognak egymásnak, és néha hátra pillantanak. Mintha valami fertőző vírust kaptunk volna.

Nagyot sóhajtva nézek az unokatestvéremre.

- Mintha bűnözők lennénk. - motyogja Suzy, mintha a fejemben olvasna. Ezért is vagyunk ennyire jóban, mert tudjuk, hogy mit gondol a másik. És így alkotunk egy jó csapatot.

Míg ő neki olyan a természete, mint az apukájának, nyugodt és barátságos, addig én Edward Elricre ütöttem. Utálom, ha a magasságommal jönnek, tudom, hogy kicsi vagyok, de nem kell mindenkinek szóba hoznia, mivel nem vagyok akkora, hogy a hangyáknak is morzsa legyek! Persze én is nagyon barátságos vagyok, ha nem idióták az emberek.

- Tudjátok a központi városban, és az országban eléggé népszerű az a név, hogy Elric. - előttünk lévő srác hátra fordul. Szőke haja és sötét kék szeme egyszerűen gyönyörű, akire ránézz, olyan hatást kelt, mintha belelátna a fejedbe. - Mivel nagyszerű alkimisták voltak, és még meg is mentették a világot. - Ránéz Suzyra és máris egy hatalmas csábító mosolyt küld felé. - Amúgy, a nevem Gabriel Tringham, Fletcher Tringham egyedüli fia. - Suzy pirulva kezet nyújt neki.

- Suzy Elric, Alphonse Elric lánya. - Gabriel megfogja a kezét, de kézfogás helyett egy csókot lehelt a kézfejére. A drága unokatesóm meg csak elvörösödött, mint a rák.

Mekkora szoknyapecér! Suzy! Nehogy beleess egy ilyen alakba, mert "udvarias" volt. És most jönnek a kérdések, hogy honnan gondolom azt, hogy ő egy nő csábító barom. A kérdésre a válassz; Rögtön meglátott egy szép lányt és máris ráhajtott. És ha csak egy kicsit is megbántja, akkor én esküszöm megölöm, az alkímia tudásomra esküszök!

- Megtudhatom, hogy milyen az alkímiád? - kérdezem őt méregetve. Áááá, egy kicsit se vagyok gyanús!

- Megértem a fákat, és meg is tudom őket kérni bármire. - rákacsint a barátnőmre, egyben az unokatestvéremre. Hogy esne bele egy hatalmas szakadékba! Látom rajta, hogy csak játszadozik vele!

Jól van, nyugi Melany, nem lesz baj, nem hülye Suzy. Nem, persze, hogy nem, de olyan kedves aranyos. Persze, hogy megakarja szerezni magának ez az ember.

- Én megtudhatom, hogy a két hölgy milyen alkímiát használ? - Suzy bólogat.

- Én leginkább olyan alkímiát használok, mint az apukám, a földet és az acélt tudom transz mutálni. - mondja büszkén. - Az unokatestvérem, Melany meg... - felemelem a kezemet, hogy tudja maradjon egy kicsit csendben, nem azért csinálom, mert nem akarom, hogy beszéljen, hanem hogy ne mondja el idegeneknek a képességeinket... Bár ezt egy kicsit hamarabb kellett volna csinálnom, mielőtt az ő képességét elmondja, de már mindegy.

- Nem kell olyannak tudnia, akit nem ismerünk, tudod nem karom, hogy tud mi az, amit tudok, és mi az, amit nem. - somolygok rá. Elhúzza a száját, de tovább beszél az unokatesómmal.

Megfigyelem a többieket, hogy kik akarnak rajtunk kívül még jelentkezni Állami alkimistának. De semmi különös, nincs itt olyan, aki bántana minket. Vagyis, remélem.

Már csak pár perc. Pontosabban 2 és fél perc. A hasam újból görcsbe rándul és úgy érzem magam, mintha épp a mosógépből húztak volna ki engem. Istenem, csak kezdődjön már el az egész teszt írás. Suzyval egyenlő a tudásunk, de vannak olyan dolgok, amiket én tudok, és vannak olyan dolgok, amiket ő tudd pontosabban, így egészítjük ki egymást.

Kérlek istenem, legyen meg a hetven százalék, mert az a minimum.

Már csak egy perc.

Nyílik az ajtó és a komoly Elícia jön be a terembe, egy halom papírral, amik elég nehéznek bizonyulnak. Mögötte egy magas fekete hajú és fekete szemű srác jön be, komoly arckifejezéssel. Egyenes hát, és a járása mintha egy katonáé lenne. Az első sorban foglal helyett, és mindenki egyszerre kezd el pusmogni, újból. De idegesítő ez a bagázs.

Elícia kihúzza magát a tanári asztalnál, és mikor mindenki rá figyel, hangosan elkezd beszélni.

- Ez egy teszt írás, nem "ki tudd jobban puskázni" teszt. Megértettem? - mindenki síri csöndben van, senki se mer megszólalni, nehogy leszedje a fejét. - Elícia Hughes vagyok, őrnagy, és azt a feladatott kaptam, hogy figyeljek rátok, és azt mondták, hogy aki csalni próbál, azt rögtön tüntessem el a kapitányság területéről. Értve vagyok? - Mindenki bólogatott, mindenki félt tőle, és köztük voltunk mi is, Suzyval.

- Félek tőle. - suttogja Suzy.

- Én is. - mondom bólogatva. Nagyot nyelek, mert tudom, ha nem teljesítek megfelelően, akkor viszlát álmom!