IceBird Alchemist

4

Mindenki előtt ott virít a tesztje, fehér lapon, fekete tintával írt kérdések. Két centi vastag biztos, de talán vastagabb a papír köteg. Félve pillantottam le a papírhalomra, amire nagy betűkkel rá volt nyomtatva, hogy;

Alkimista feladatsor

Írásbeli

NÉV:

Felnézek Suzyra, ki belemerülve olvassa el az első kérdést, a szőke haja egy falat von maga köré, de még így is észrevehető, hogy tollát rágva gondolkozik. Mindig ezt csinálja, ha nagyon koncentrál. Előttem ülők, mind papír fölé görnyednek és próbálnak értelmes válaszokat adni. Mindenki így ül kivéve én.

Én miért nem olvasom a kérdéseket?

Ez egy jó kérdés. Magam sem tudom, hogy miért nézem inkább másokat, mint a tesztemen lévő tintát. Talán jobban érdekelnek a többiek, talán a stressztől nem tudok mozdulni, talán csak attól félek, hogy nem tudok majd apáék árnyékából majd kitűnni. Hiszen itt, a fővárosban, bárkitől megkérdezed, hogy ismerik-e Elricéket, máris apa jut eszükbe, a világmegmentő, Edward Elric.

Kettő perc telt el, az az idő alatt amíg én elmerültem a gondolataimba. Ha így folytatom nem fog sikerülni a vizsga.

Elícia rám nézett a kérdő tekintetével majd halványan elmosolyodott. Az az Elícia, akinek az apukája meghalt egy homunculus keze által, mégis itt van, amiben az édes apukája meghalt. Ilyen nőkre mondják azt, hogy erős és bátor. Példát kéne mindenkinek róla vennie, hiszen kevés ilyen nő van, mint ő.

Nagy levegőt vettem, majd a feladatra koncentráltam teljes erővel. Hisz, apáék ezért tanítottak minket keményen. Nem adhatom fel most, amikor csak pár kérdésre állok attól a dologtól, amire egész végig vártam. Hogy Alkimista lehessek, hogy megvédhessem a családomat, és tudjam, hogy mi történik itt.

Csak el ne felejtsem a nevemet felírni!

Nagy levegőt kifújva dőlök hátra a széknek nevezett deszkán. A fenekemet teljesen elültem és már nagyon fáj. Szerencsére pont akkor lettem kész, amikor a csengő megszólalt jelezve, hogy az idő lejárt. A csengő után pár másodpercre rá, legtöbben felnyüszítettek, feljajdultak vagy káromkodtak mert nem lettek kész időben. Szerencsétlenek.

 Ahogy néztem, csak hárman nem adtak ki hangot, és én, azért mert nem fejezték be időben, persze köztük ott volt Suzy, ami nem csoda, mivel nagyon okos és ügyes lány. Furcsa módon, az előttünk lévő szőke srác is időben befejezte, ahogy ráláttam a lapjaira, bár nem néztem ki belőle. A negyedik ember, aki befejezte velünk, a titokzatos fekete hajú, katonai srác volt.

- Vége van az időnek. Kezdjetek el gondolkodni, hogy kivel akartok egy csapatba kerülni, mivel a döntésetek után nem változtathatjátok meg azt. Kifele menet, rakjátok le az asztalon a feladatsorokat. Köszönöm. - Utoljára felhangzott Elícia hangja majd egyszerre állt fel mindenki, hogy oda tegye a lapjait.

- Induljunk Melany. - mondja Suzy, óriási mosollyal az arcán. Biztos úgy érzi, hogy hibátlan lett a tesztje. És én is azt hiszem, hogy neki nagyon is jól sikerült. De még mindig nem tudom, hogy minek kellenek azok a fránya csapatok!

Bólintottam, és megindultunk a tanári asztalhoz. Nagy tömeg után mentünk, persze a kék szemű srác volt előttünk, így még élvezhettük a társaságát. Bár, ahogy láttam, Suzynak ez nagyon is tetszett.

- Mondjátok csak lányok, miért akartok ti állami alkimistának állni? - kérdezi az ezerwattos mosolyával.

Suzy elgondolkozva nézett rá, majd rám. Suzy csakis azért akar állami alkimista lenni, mert én az akartam lenni. Mindig azt mondta, hogy meg fog engem védeni mindentől, mint Al bácsi aput, és én örültem is neki, de most, visszagondolva, egészen nagy önzőség volt tőlem.