IceBird Alchemist

6

Bosszankodva és mérgelődve nyújtom a lábamat a pálya szélén. Mivel pár perc múlva kezdődnek a harcok.

Mit képzel? Ki ő nekem, hogy lealacsonyíthasson?

Ásná el magát a poklok bugyraiba, ahol a tűzforró láva égetné le a csontjairól a húst, majd a pokolfajzatok ennék meg a csontjait, miközben ő ezeket végig nézi. Jó ez egy kicsit lehetetlen.

- Ne most add ki minden erődet! - szól rám apa a nézők sorai közül.

Persze van ilyen is, mert miért ne? Lássák a szülők, hogy veszít a gyerekük.

De egyáltalán, miért van egy vizsgán nézőközönség? Ez marhaság.

Egy óriási nagy hely, füves és betonos résszel. A betonos résznél vannak a padsorok, a székek és egy asztal mögötte három szék.

- Mintha tehetnék arról, hogy mérges vagyok. - morgolódok magamban, de sajnos apa minden olyan mondatot meghall amit nem kellene.

- Segítek kitisztítani a fejedet pár ütéssel. - huncut mosolyra húzza a száját majd megmozgatja a csuklóját. - Úgyis régen harcoltam ellened, lányom.

- Tudod, nem szeretek öregeket bántani. - mondom szemtelen mosollyal.

- Kit nevezel te olyan öregnek, aki már mozogni se tud? - arcán már megjelennek az idegességre utaló idegek.

- Nyugi bátyó! - próbálja csitítani apát Al bácsi.

Suzyval elvonultak egy kicsit beszélgetni, tervet készíteni és valami ilyesmiket csinálni. De már vissza is érkeztek.

Suzy is mellém ér és furcsán néz rám.

- Már megint? - kérdezi egy nagy sóhaj keretében. De válaszolni sincs időm, mivel hangos fülsüketítő hang hallatszik, amit a mikrofon adott ki.

Minden ember felvisított vagy valamilyen hangot adott ki, hogy neki ez nem tetszik. A Führer a mikrofon elé áll, párat köhög majd kiegyenesedik.

- Üdvözlők itt minden résztvevőt, nézőt és zsúrit. Azért vagyunk itt, hogy megmérkőzzenek az esélyes jövőbeli állami alkimisták. Reméljük, sikeresen fognak záródni a versenyek. De, először is elmondom a zsűriket. Én, a Führer, Roy Mustang, Riza Hawkeye, és Jean Havoc. - A két magasrangú tiszt felállt, a közönség felé néztek és meghajoltak.

Késve, de körbe nézek. Lent, kényelmes, rugalmas ruhákban állnak az emberek. Valószínűleg ők is állami alkímisták akarnak lenni. Valaki egyedül, de voltak olyanok is, akik kettő, vagy több ember áll a pálya szélénél. Biztosan baráti társaságok.

- Kérem szíveskedjenek le a vizsgázók. - körbe néz, de senki se mozdul. Itt van lent mindenki. - A szabályok a következők: első, ha valaki eszméletlen vagy komolyabb sérülést szenved el, az az illető azonnal veszít. Második, csakis alkímiát lehet használni egymás ellen, és az olyan eszközöket, amikkel csakis felgyorsítja az alkímia használatát. Ha valaki ezt nem tartja be, azonnali kizárás lesz. És a harmadik, senkit sem ölünk meg, vagy nem okozunk másoknak olyan sérülést, ami maradandó vagy halálos.

Pusmogás jobbról, pusmogás balról, de még mögülem is!

A Führerre nézek, de az arcáról semmit se lehet leolvasni. Arcvonásai rendezettek, és olyan érzés mintha mozdulni se szoktak volna.

- Következően fognak lezajlani a vizsgák: sorrendbe fogunk végig haladni a résztvevőkön. A sorrend meg úgy fog jönni, ahányadiknak beírtátok a neveteket. Az első páros Gabriel Tringham és Fernando Veloriv.