Szerethetlek?

2. fejezett

Reggel fáradtan ébredek, igazából szinte semmit nem aludtam. Jimin este kidőlt míg ő az én ágyamban aludt addig én a kanapéra kényszerültem miután meggyőződtem hogy nem fog össze hányni mindent. Gondolatimba vesztem és valahogy nem sikerült elaludni. Nehéz lenne összefoglalni mindazt ami a fejemben járt. Sokig agyaltam Jimin szavain és azon is milyen lesz az az új munkahely és egyéb más dolgok is eszembe jutottak amit aggasztanak. Nos, így garantált volt a reggeli fáradság. Miután sikertelenül megpróbáltam felébreszteni Jimin kicsoszogtam konyhába hogy csináljak egy kis kávét. Amíg lefőtt megmosakodtam és próbáltam magam emberibb formába hozni. Nem sok sikerrel, panda szemeim ismét visszaköszöntek a tükörből. Nagyon sóhajtottam résnyire nyitott szemmel csoszogtam vissza a konyhába a kávé illatát követve, erre már Jimin is felébredt. Haja össze volt zilálva szeme pedig, hogy fogalmazzak? Egyik szeme rényire nyitva másik meg csukva? Egészen fura látványt nyújtott egyben vicces is volt. Elkuncogtam magam. Ö mit sem törődve velem elhaladt mellettem. Lassan kortyolni kezdte a kávéját én is a sajátom miközben őt figyeltem. Észre se vettem hogy egy ideje már ő is engem néz.

- Tetszik a reggeli Jimin? – rántott ki gondolataimból, majd közelebb jött. – Ha szeretnéd minden reggel láthatod ezt az angyali ábrázatot. –kacsintott rám

Nagyot sóhajtottam és nyugtáztam magamban hogy bizony ez az angyali kinézetű srác jobban van mint ahogy kinéz. Kezeimet a vállára raktam aminek hirtelen súlyától picit megbillent.

- Ne is próbálkozz. Nem fogok rád mosni, főzni.

- viccet félre téve, ne gondolkoztál rajta hogy össze kellene költöznünk?

Este többek közt ez miatt sem tudtam aludni. Túl sok a fizetni való és van adósságom is amit rendeznem kellene. Tény könnyebb lenne ha ketten fizetnénk az albérlete és most már hogy munkám is van talán az adósságot is tudnám rendezni. Viszont hogy együtt éljek egy férfival. jó, igaz a legjobb barátom, de mindig egyedül éltem és nagyon jól ismerem. Nekem kellene főznöm, mosnom és takarítanom utána. Amilyen jól hangzik olyan nehéz is lenne de lehet nem lenne rosszabb mint most.

- Jelenlegi helyzetünket tekintve Jinnie, nem gondolod hogy ez megoldana mindent? –mintha a fejembe látna

- Nem tudom Jimin, beszélünk még róla. de egyenlőre neked haza kellene menned átöltözni és munkába menni ahogyan nekem is.

Ezután Jiminnel csak a munkában találkoztunk futólag. Zsúfolt volt a napom, ma már több mindent tudtam csinálni. Délbe most nem Jiminékkel ebédeltem hanem a közvetlen munkatársaimmal. A sok munka ellenére mégis néha volt időm gondolkozni így a nap végeztével küldtem Jiminnek egy üzenet hogy várjon meg beszélni szeretnék vele.

Elpakoltam a dolgaimat és gyors léptekkel haladtam kifelé, szinte felvillanyozott a gondolta amit Jiminnek fogok mondani és az amit hoz magával. Egyik ajtónál figyelmetlen voltam és túl közel akartam elhaladni mellette. Szerencsétlenségemre hirtelen kinyitódott ezzel pontosan arcon vágva engem. Földre rogytam, azt se tudtam mit fogja, a fejem vagy az orromat. Nyöszörögtem a földön.

- Ur isten, ne haragudj nem tudtam, nem vettem észre...ne haragudj. – guggolt le elém az illető akinek hangja ismerősen csenget az idegessége ellenére. Feltekintettem.

- semmi baj. –mosolyodtam el az ismerős kedve arc láttán. Jungkook volt az. Elsápadt miközben arcomat idegesen kezei közé fogta.

- te vérzel! – mondta picit magasabb hangon, ami picit vicces is volt ezért elmosolyodtam. ezen meglepődött és apró szemei kikerekedtek. Nagyon cukin festett ennek következtében egy apró kacajt eresztettem el. Ő még mindig értetlenül nézett rám. – Beütötted nagyon a fejed? – kérdésén feleszméltem, hogy valószínű nagyon furán festhetek, vérző orrom ellenére nevetgélek. Vérzik az orrom? Elsápadok én is, ahogy végre felfogom mit is mondott majd rátekintek kezem, ami tiszta vér.