Szerethetlek?

4. fejezet

Pár héttel később a bulis éjszaka után úgy tűnik minden rendben. Jobban mondva összekuszálódtak a dolgok. Már nem csak egy 3 személyes lakást keresünk, hanem egy 7 főset. Időközben kiderült pár munkatársunk és barátunk is hasonló problémával küzd mint mi. Örültem, hogy az éltem fenekestől felfordult mert így legalább nem gondoltam arra ami pár héttel ezelőtt történt. Aznap mire odaértem munkahelyemre, annyira kimerültem a sírástól hogy összecsuklottam. Egy kis megfázás is befigyelt így inkább hazaküldtek, volt időm mindenre. Sírásra és minden másra. Döntésem feldolgozásra, habár ehhez még több idő kell mert még mindig kínoz. Aznap felfogtam. Nem hittem benne és nem, még most sem de talán szerelem első látásra vagy valami olyasmi. Jiminék elakartak jönni meglátogatni de arra hivatkoztam hogy elkapják, ne jöjjenek. Persze később nem tudtam elkerülni a találkozást de akkor már kezdett az életem felbolydulni amiért hálás voltam. Az elmúlt hetekben sokat dolgoztam, szabadidőm is alig volt, ha akadt akkor valamivel megtöltöttem. Így telt a elmúlt heteim, és most itthon vagyok. Még egy hét és költözünk, szívem szerint még húznám az időt. Lakás közepén állok és nézem mit kellene elpakolnom a dobozokba amire nem lesz szükségem a következő napokban. Tekintem egy fehér anyag fogja meg, tudom mi az. Jungkook pólója, még mindig nem adtam vissza, mi több ki se mostam. Aznap úgy ahogy volt elraktam. Odasétálok, kezembe fogom. Egy darabig csak meredek a fehér anyagra. Arcomhoz emelem, szemeim elkerekednek, arcom eltorzul. Undorok magamtól. Jungkook az elmúlt hetekben nagyon kedves és barátságos volt velem. Undorító vagyok amiért nem tudok úgy tekinteni rá ahogy ő rám és most meg a 3 hetes pólóját szagolgatom. A felismerés hogy önkéntelenül cselekszem megrémít. Fürdőbe rohanok hogy a mosógépbe rakjam. Rengetek öblítőt és mosószert öntök bele. Lerogyok a mosógép elé. Sóhajtok és a hajamba túrok. Miért Jin, miért pont ő? Miért nem lehet egy kedves lány?

Egy nagyon alapos mosás után magányosan lóg Jungkook pólója a szárítón. Miközben nézem azon gondolkozok vajon mikor is adhatnám vissza. Várjam meg vele míg összeköltöztünk és csak úgy adjam neki oda vagy vigyem magammal a munkába és passzoljam ott át neki? Ahh, nem tudom. Elvonulok pakolni, ez még várhat magára picit. Hosszas pakolás után ismét a póló előtt állok. Mostanra már megszáradt, szépen összehajtogatom. Gondolkozok hová is pakoljam míg el nem juttatom gazdájához valahogy. Összerezzenek mikor megszólal a csengőm. Ajtóhoz sietek. Jungkook áll ott. Meglepetten nézek rá, kezemben a pólójával.

- Szia. Nem zavarlak? - kérdezi tétován

- Szia. Nem. Tessék. - nyomom kezébe a pólóját.

- Hm? - néz rám gombszemeivel, nem értve szituációt. Ez az Jin megint bealakítottál, nyugodj már meg. Nagyot sóhajtok, hogy szívem dobogást lelassítsam, talán túl nagyot is mert ahogy távozik tüdőmből a levegő Jungkook haját megrezegteti.

- Ez a pólód. Itt hagytad. Múltkor. Pár hete. 3 hete. Buli után. Előtte. Tudod. Összevéreztem. - remek, tőmondatokban beszélek, nem csodálkoznék, ha bolondnak nézne, ismét.

- Értem. Buli. 3 hete. Fogtam. - neveti el magát. Halántékomon megborzolom a hajam és vele együtt én is felnevetek.

- Gyere be. Nem zavarsz. Épp pakolok. - váltok kevésbé ideges hangnemre

- Köszi. Mostanában nagyon elfoglalt vagy. Kifogsz így készülni. Mi ez a nagy hajtás?

- Semmi. Kérsz valamit?

- Köszönöm. Egy hideg üdítő jól esne.

- Rendben mindjárt hozom, foglalj helyett. Egyébként mi járatban? - kiabálok még vissza a konyhából.