Szerethetlek?

3. fejezet

Szívem a torkomban dobogott ahogy tekintetemet kiszakítva az övéből végig vezettem testén. Nagy döbbentemre az alsónadrágja rajta volt. Mégis mit is gondoltam?

- Ne haragudj. Felébresztettelek? – magamhoz térve próbáltam javítania helyeztem

- Picit. Mit csinálsz ott a takarómmal? – tette fel kérdését amire nem igazán tudtam hogyan is felehetnék.

- Kész a kávé – nyögtem ki, habár ez még mindig nem adott magyarázatot kérdésére de szerencsére nem faggatott tovább.

Kikelt az ágyból miután egy nagyot nyújtózkodott majd hozzám lépett. Természetesen én még mindig a földön ültem takarójával a kezemben. Úgy éreztem elmúlt az arcpírom de ahogy elém ált megpillantottam a férfiasságát egy pillanatra míg elém nem guggolt.

- Jól vagy? Nagyon piros az arcod. – kezét homlokomra rakta

- Igen – éreztem még jobban vörösödök, ha ez lehetséges volt – Picit másnapos vagyok. – bevillant a nappali állapota. – És mérges. Mi történt nappalimban? – kapóra jött ez a kérdés. Tény tényleg mérges voltam de jelent pillanatban nem a düh miatt éget az arcom.

- Te nem emlékszel mi történt az este? – picit magamra húztam a takarót elszégyellve magam hogy bizony semmire nem emlékszem. Elnevette magát. Gyengéden egyik kezével lejjebb húzta takarót az arcomról amit erősen szorítottam majd egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam. Megilletődöttségem nem tudtam leplezni. Lábaim közé térdelt ahogy közelebb hajolt hozzám. Szívem torkomban dobott éreztem hogy az egész testem ég. Lélegzet vétele gyengéden cirógatta az arcom olyan közel volt hozzám. Szemei csillogtak, fürkészték az én tekintetem. Véletlen egyik kezével hozzáért a combomhoz ahogy megtámaszkodott. Itt szakadt el a cérna. Ellöktem magamtól és kiszaladtam a szobából.

- Jin – kiáltott utánam. Egyenesen a fürdőbe rohantam ott magamra zárva az ajtót. Szívem kihagyott egy ütemet mikor meghallottam hogy kopog. – Jin, nem akartalak megbántani csak viccelni próbáltam. Sajnálom a kupit. – kezdett magyarázkodni. – sokat ittunk videojátékoztunk, poénkodtunk és végül kidőltünk.

Szavai halkan csengettek fülemben alig megértve mondani valóját, amit kiszűrtem hogy nem történt semmi olyan ami a fejemben lejátszódott. Lecsúsztam a hideg padlóra. Testem még midig forró volt, levegőt gyorsan kapkodtam. Nem mehettem most ki. Szégyelltem magam. Nem az miatt, ahogy viselkedtem, jelen pillanatban nem ez volt a legnagyobb problémám. Testemből Jungkook látványa közelsége reakciót váltott ki, nem akartam hogy lássa. Szégyelltem magam. A férfiasságom kőkemény volt, szinte fájt. Fejemet az ajtóba vertem.

- Jin – szólított ismét a szenvedésem okozója

- Semmi baj... csak másnaposság. – hazudtam. Reménykedtem, hogy ő mindenből semmit nem vett észre. Mikor lehúzta takarót kezemmel eltakartam az éledező merevedésem de később már nem volt uralmam felette.

Feltápászkodtam, hogy megmosakodjak. Férfiasságom még mindig ágaskodott mivel az említett férfi még mindig az ajtóm előtt volt. Habár nem szólt de éreztem hogy ott van és ez az egész nem hagyta nyugodni merevedésem. Miért van rám ilyen hatással? Az első pillanattól kezdve izgatta a fantáziám. Még csak pár napja ismerem, de gondolatimba mindig befészkelte magát. Azt gondoltam eleinte hogy csodálom őt de pár perccel előbb rá kellett jöjjek itt több minden lappang mélyben. Meleg lennék? Valószínű. Habár eddig soha senki nem váltott ki belőle ilyen reakciót. Jiminnel is voltak már fura éjszakáink, láttam őt meztelenül és neki is szép kidolgozott teste van de soha nem mutattam ilyen reakciót. Egyszer fiatalon csókolóztunk is. Nem gondolta egyikünk, sem hogy buzis lenne mivel ha nem áll fel akkor semmit nem jelent, mondtuk. De most? Semmi nem volt és mégis.