Elrabolva |One piece ff.|

1. Rész

Azt mondták itt jelenjek meg, mert szükségük van rám. Fogalmam sincs miért, de Momonga-san azt parancsolta, hogy itt várjak míg nem szólítanak. Kissé idegesen álltam a hatalmas ajtó előtt, mivel nem tudtam mire számítsak. Az ujjaimat tördeltem, de mikor már harmadszor mentem végig rajtuk, akkor már éreztem hogy sajognak a fájdalomtól, ezért inkább gyorsan abbahagytam. Lassan lélegeztem ki és be, hogy valamennyire visszaállítsam a lélegzetem a normális állapotába. Még véletlenül sem akartam semmit se elszúrni, hiszen maga a flotta admirális hívatott. A többiek annyira irigykedtek mikor megtudták, hogy arcukról csak a féltékenységet lehetett leolvasni. Érzem hogy ez az én napom lesz!

-Tamane Misaki-san -szólított meg az egyik tengerész, aki nem rég jött ki a teremből -Most már bemehet.

Óvatosan bólintok, majd belépek az ajtón túlra. Odabent először egy nagy asztalt látok meg, Körülötte többen is helyet foglalnak. A jobb oldalon a tengerész tisztek, a balon pedig a shichibukai. Fenébe! Elfelejtettem, hogy ma van a gyűlés első napja. Mind a heten itt vannak, ez problémás lesz. Nem mintha annyira félnék tőlük vagy ilyesmi, inkább az idegen embereket nem szeretem. Nem tudom felvenni velük a lépést, ha beszélgetésről van szó. Bár ameddig a flotta admirális kérdez tőlem, addig nem lesz semmi baj.

Bambulásomból az ébreszt fel, hogy valaki nagyon hangosan szólongat engem. Sengoku-san az. Mitévő legyek? Talán kérdezett valamit? Mit válaszoljak? Miért vagyok ennyire szerencsétlen?!

-Igen? -kérdezek vissza bizonytalanul, mire a háttérben halk kuncogás hallatszik.

Elcsesztem, nekem végem. Szégyellősen lehajtom a fejemet, érzem az arcom átvált egy vörösesebb színbe.

-Hagyjuk -legyint egyet a flotta admirális, mire zavartan rápillantok -Ami most sokkal fontosabb ennél az az amiért itt vagy -vált gyorsan témát- Látod ott azt az embert? -mutat a sarok felé, mire szemeimmel követem az irányt.

Tényleg áll ott valaki. Kezei és lábai láncra vannak verve, szájában egy fehér kendő, hogy ne tudjon beszélni, szemein egy ugyanilyen pihen, tengerkő bilincset visel. Arca fáradtságról és fájdalomról árulkodik, amit megértek mivel az egész testét vér borítja, akárhová is nézek. Több friss heg is végig fut a mellkasán és a karjain. Megkínozták. Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy ő egy kalóz, akit nem rég fogtak el. De nem csak egy egyszerű kalóz lehet, ha idáig eljutott élve. Már csak az a kérdés vetül fel bennem, hogy én mihez kellek?

-Hozzátok közelebb! -utasítja a két mellette álló őrt, akik közelebb rángatják.

Ezután egy másik elővesz egy rongydarabot, Sengoku-san kérésére, majd elém hozza.

-Szeretném ha megszagolnád azt, aztán pedig azt az embert -mutat egyikről a másikra.

Bizonytalanul tekintek le az anyagra, amit már eközben a kezeimbe nyomtak, mire újra meghallom mély hangját.

-Ne haragudj, hogy ilyet kérek tőled, de az ördöggyümölcs képességednek hála te képes vagy kideríteni, hogy van-e köztük egyezés -rakja össze kezeit, majd rájuk nehezedik és úgy néz rám.

Szóval csak annyi a dolgom, hogy kiderítsem van-e közük egymáshoz? Ez nem lesz nehéz, viszont az érdekelne, hogy kié lehet ez a szakadt ruhadarab. Biztosan nem egy jelentéktelen emberé, azzal nem foglalkoznának ennyire, hogy gyűlést hívnak össze emiatt. A shichibukai is ezért van itt, mert érinti őket a dolog. Akkor ez csak is komoly lehet!

-Megteszem! -döntöm el gyorsan, mire elégedett pillantásokat kapok.

-Neko neko no Mi: Jaguár modell. Részleges átalakulás! -ejtem ki a szavakat, majd érzem, hogy testem megváltozik.