Elrabolva |One piece ff.|

8. Rész

Csepp, csepp...

Ezt a bosszantó hangot hallom már egy ideje, emellett még érzem, hogy rám is csöpög valami, amit először esőnek hittem, de annyira hihetetlen volt, hogy az eső véletlenül csak az arcomra esik és sehová máshová, hogy kinyitottam a szemeimet. Az első amit megláttam egy szőke buksi volt, azonban nem Doflamingo, hanem a kicsinyített mása. Épp annyira idegesítő és elviselhetetlen, mint a nagyobb változat. Nem tudom mennyi időt töltenek ezek ketten együtt, de szerintem eleget ahhoz, hogy átvegyék egymás szokásait.

Dellinger még mindig felettem hajolgatott és egy pohárból csurgatott vizet az arcomra, mikor meguntam a kis csínyét és azon nyomban felkeltem, hogy akkor én most biztos hogy leütöm vagy kidobom a hajóról. A kis kergetőzésből őrült hajsza lett a végén és még azt is megkaptam, hogy egy banya vagyok. Ennek a kölyöknek tényleg elkelne egy kiadós verés, az már biztos.

Az egyik fordulásánál megcsúszott a lába, így volt időm arra, hogy beérjem és elkapjam a grabancát. Halkan nyüszítve és ficánkolva próbált kiszabadulni a karmaim közül, amit megoldottam azzal, hogy adtam neki egy jókora nyakast. Ezt biztosan megérdemelte, afelől nincs kétségem. A ruhájánál megfogtam őt és kilógattam a hajóból, hogy lábai pont a víz felett legyenek. Nem volt ördög gyümölcse így nem kellett attól félnem, hogy megfullad vagy ilyesmi, ezért nyugodt szívvel hajítottam ki a hajóról. Egy nagy csobbanással ért a vízbe, ahol sebes kar csapásokkal próbált felúszni a felszínre és ott is maradni.

-Mi a baj? Talán nem tetszik a tenger? -rikkantottam oda vidáman a fiúnak, aki épp maga alá nézelődött.

Ijedt arccal pillantott fel rám, amitől hamar lelóhadt a mosolyom. Másodpercekkel később egy nagy fekete folt jelent meg alatta, ekkor értettem meg miért is vág ilyen arcot. Épp fordultam volna hátra, hogy szóljak nekik a kölyökről a vízben, mikor a tengeri szörny kibukkant a víz alól és éles fogaival akarta széttépni a törpét.

-Dofla.. -kiáltottam neki hátra, azonban csak a neve feléig jutottam, mert a szörny hirtelen több darabra szakadt.

Nagy szemeket meresztettem a halra, majd a szőke férfira, aki már mellettem állt. Jókedvűnek tűnt a történtek ellenére is. Viszonylag gyorsan elódalogtam onnan, hogy ne kelljen Dellinger szemeibe néznem, aki mintha azt sugallta volna jóerősen, hogy ennek folytatása lesz.

Miután kihalászták kapott egy törölközőt és bekísérték a kabinba, hogy átöltözzön. Addig amíg el nem tűnt az ajtó mögött, addig levakarhatatlan volt róla a gyilkos pillantása. Mikor végre becsukódott az ajtó mögötte, nyugodtan fújtam ki magamat. Az eddig csendes kalóz, most halkan kuncogva sétált el előttem, egy cseppnyi dühöt sem láttam az arcán. Az ember pedig azt gondolná, hogy legalább a fejemet vetetné egy ilyen tettért. Nos nem, Donquixote Doflamingo kineveti a szerencsétlen társát, majd nyugodtan elmélkedik tovább a saját furcsaságain. Már meg sem lepődök..

Morogva kiülök a napra, hogy a ruhám és a hajam mielőbb megszáradjon. Közben régi jó szokásomnak örvendek és a hullámokat nézem egészen napnyugtáig. Amire lement a nap, addigra én is megszáradtam. Sötétedéskor nem megyek sehová sem, maradok a helyemen és a tájat szuggerálom.

Milyen messze lehet még..? Mit fogok csinálni, ha odaérünk? Crocodile mindig is magának való ember volt, már a tény, hogy a hajó megáll Alabastában az is frusztrálni fogja. Nem csodálkoznék azon sem, ha kizárna minket a városból, bár arra mondjuk kíváncsi lennék hogyan oldaná meg, hogy a minden lében kanál Doflamingot távol tartsa a királyságától. Kicsit aggódom, mert ennek a találkozásnak rengeteg vég kimenetele lehet és abból a fele biztosan nem kedvez nekünk. A hallottak alapján, Crocodile elmondaná a tengerészetnek, hogy itt vagyok, ami nekem jó is lenne, hiszen végre megszabadulnék a flamingótól.  Doflamingo azt mondta Trebolnak mielőtt eljöttünk, hogy Crocodile nem fog köpni, mert van egy ütőkártyája ellene. Ezek szerint én most sehogyan sem állok. Ha lesz esélyem arra, hogy távol kerüljek ettől a férfitól, akkor kihasználom.