Elrabolva |One piece ff.|

15. Rész

Egyáltalán nem volt ez eltervezve, hogy mindketten egy zárt légtérben fogunk tartózkodni, emiatt arcomon a meglepettség rajzolódott ki, amint becsukódott az ajtó. Ennél rosszabb nem is történhetett volna. Egészen addig nem volt probléma ameddig meg nem érkeztem, most már teljesen értem miért is nem voltam itt sosem, mikor ők gyűlést tartottak. És most sem kellene itt lennem, ha nem lennék itt akkor ezt az egész szituációt el tudtam volna kerülni. Tudom jól, ebből az egészből semmi jó nem sülhet ki, aminek a legnagyobb hátránya az hogy én fogom a legjobban megszívni. Ő senki és semmi után semmilyen felelősséget nem vállal, még maga után sem, így hogy tudnék nem arra gondolni, hogy én viszem el a balhét bármi is történik. Ha valaki megtalál minket akkor azt azonnal tovább adja Sengokunak, még akkor járnék a legjobban, ha Garp nyitna be, de azt sem akarom, mert tőle meg egy hatalmas fejmosást kapnék, az pedig nem éppen a legkellemesebb dolog a világon, így ha lehetne választani, akkor inkább mindkettőt kihagynám.

Hirtelen rápillantottam, még mindig engem nézett, én pedig őt. Vigyora letörölhetetlen volt, mintha előre tudná hogy mi fog történni idebent. Reményeim szerint semmi, bár nem voltam ebben teljesen biztos, ugyanis ő Donquixote Doflamingo a kiszámíthatatlanság királya. Ha gondolat olvasó lennék, akkor sem tudnék olvasni a fejében és nem is akarnék, hiszen kitudja milyen gondolatok kavarognak a fejében, arra pedig semmiképpen nem vagyok kíváncsi, hogy most éppen mi járhat a fejében.

Hogy megtörjem a hosszú csendet megköszörültem a torkomat és oldalra léptem egyet, a kilincsért nyúltam, hogy kitessékelhessem a szobából, amit a tudtára is adtam.

-Jobb lesz ha azzal a lendülettel amivel ide beléptél, már mész is ki -nyitottam ki résnyire az ajtót, amire kezével azonnal rá is csapott, így hatalmas zajjal az becsukódott.

Kezeit lassan végighúzta az ajtón, majd leemelte róla és tett felém egy apró lépést. Ujjaival lágyan végigsimított arcomon, majd letért a számra, végül egy-egy másodpercre becsúsztatta azokat a számba. Cseppet sem volt kényelmetlen még zavarba sem hozott, de az érzés meg volt, hogy ezt nem szabadna. Agyam mint egy vészjelző úgy tiltakozott az érintései ellen, viszont mégsem mozdultam. Tekintetét kerestem, de az mással volt elfoglalva, kicsit lejjebb nézelődött. Megengedtem magamnak ugyanezt, csupán a szemeimmel végigkövettem arcának vonalát, nyakát, majd kilyukadtam a mellkasánál, ami félig szabadon volt hagyva. Kabátja alatt inget viselt mint mindig, az viszont kigombolva alig takarta testét, sőt izmait eléggé láttatni engedte. Karom magától mozdult, észre sem vettem, de már a kockáin húztam végig ujjaimat. Bőre kellemesen meleg és puha volt. Felcsúsztattam a nyakáig, majd kissé belemélyesztettem a körmeimet, amire felfigyelt és végre farkas szemet néztünk. Közelebb léptem, közben lábam a térdei közé csúszott, s keze hirtelen a derekamra került. Magassága miatt lábujjhegyre kényszerültem, de ő ezt megoldotta annyival, hogy felemelt, így derekára kulcsoltam a combjaimat, ő pedig a fenekem alatt tartott meg. Arcunk majdnem összeért és még mielőtt bármilyen módon ellenkezhettem volna letámadott egy csókkal. Nem mintha tettem volna ilyesmit. Szám titkon már vágyott az övére, így ösztönösen csókoltam vissza. Ez a csók teljesen felpezsdített, nem akartam hogy vége szakadjon, így mikor éreztem hogy távolodna újabb csókra hívtam vissza.

Erőszakosan húzni kezdtem az ágy felé, mire ő azonnal értette mit is szeretnék, amint odaértünk ledöntött az ágyra és a ruháitól kezdett megszabadulni. Először a kabáttól majd az ingjétől is megvált, nagy sajnálatomra a nadrágja a helyén maradt. Míg ő félmeztelenül én teljesen felöltözve feküdtem az ágyon, így ezen felbátorodva elkezdtem megválni a ruhadarabjaimtól. Viszont egy kéz megállított ebben, amit nem értettem egészen addig míg el nem kezdett vetkőztetni. Hagytam neki, s néha egy egy mozdulattal könnyebbé is tettem a dolgát. Most már én voltam teljesen meztelen rajta pedig hirtelen túl soknak találtam a ruhát.

Felém mászott, s engedte hogy a kezeimmel megszabadítsam őt a felesleges daraboktól. Míg ezen ténykedtem ő sem lustálkodott, a nyakamat kezdte ellepni csókokkal oda s vissza, ami természetesen nagyon jól esett viszont abban a pillanatban nekem már több kellett. Ezt ő is tudta mégis kínzott engem ezekkel a lassú és finom mozdulatokkal. Nekem viszont nem gyengédség kellett, amit tudtára is adtam egyértelműen. Lábaimmal körülfontam a derekát és akaratosan is lejjebb toltam a csípőjét. Mozdulatomra a reakciója csupán egy pimasz mosoly volt, de pontosan értette hogy már nem húzhatja tovább az agyamat.

-Ha ennyire szeretnéd, ám legyen -s beilleszkedett a megfelelő helyre, majd egyetlen nyomással elmerült bennem.

El nem tudom mondani pontosan mit is éreztem akkor, de az a pillanat felbecsülhetetlen volt.