Elrabolva |One piece ff.|

3. Rész

Legszívesebben azt mondanám, hogy verőfényes napsütésre ébredtem, ám ez nem teljesen volt így. A függönyök behúzva, teljes sötétség az egész szobában és a csuklóm még mindig sajgott a flamingó karperecétől. Mondhatom ez egy csodás reggel. Első dolgom volt átöltözni és lezuhanyozni, mert éreztem magamon a shichibukai parfümjét. Tegnap erre nem volt lehetőségem, mert ahogy bejöttem a szobába és megpillantottam az ágyat, azonnal ledőltem aludni. Este nem tudom, hogy Sengoku-sannak jelentették-e, hogy mi történt vagy eltusolták, de én ma beszámolok mindenről. Amint végeztem elindultam a teremhez, ahol a gyűléseket tartották. Nem foglalkozva a felszólításokkal, berontottam az ajtón. Mind ott ültek az asztalnál, még Garp-san is, aki elég érdekes arcot vágott, amolyan "Most komolyan Misaki?". Egyikükre sem figyeltem oda, gyorsan megkerültem az asztalt és Sengoku-san fülébe suttogtam, hogy számomra fontos dologról lenne szó. Latba vetette, hogy melyik a fontosabb, majd végül felállt sokak nem tetszésére és előttem ballagott ki a teremből. Mielőtt még kimentem volna megálltam és a vigyorogva terpeszkedő Doflamingora tekintettem.

-Kapd be seggfej -nyújtottam ki rá a nyelvem, mire a vigyora hirtelen eltűnt az arcáról.

Kizaru hangosan nevetett fel, míg Aokiji és Akainu egy apró mosolyt eresztettek meg a beszólásomra. Végül elégedetten sétáltam ki a teremből. Odakint Sengoku-san már várt, akinek részletesen elmagyaráztam mindent az este történtekről, mire egy fáradt sóhajt eresztett ki.

-Ezt minden évben eljátssza -vakarta meg a tarkóját- Sajnálom, hogy áldozatául estél ennek. Általában Crocodile-al is beéri, de most úgy látszik ő nem volt neki elég.

-Ha már így megzavartad a gyűlést -mondta, mire hirtelen zavarba jöttem -Gyere be, úgyis van pár elintéznivalónk -intett maga után.

Mikor együtt mentünk vissza a terembe, mindenki csodálkozva nézett Sengokura, aki letudta ezt egy legyintéssel. A sok üres hely közül volt épp egy Garp-san mellett, amit gyorsan befoglaltam. Már szólásra nyitotta a száját, hogy kérdezne valamit, de megráztam a fejem és tudattam vele, hogy ezt majd négyszemközt megbeszéljük.

Többek között a vérdíjak emeléséről, a yonkouról és a mostani újoncokról volt szó, de én örültem annak, hogy részt vehettem. Az arcomról levakarhatatlan volt a vigyor, amit páran észre is vettek, ők csak unalmasan könyökölve várták a végét, hogy végre mehessenek pihenni. Sengoku-san feltett egy kérdést, amire senki sem válaszolt csak azt mondták, hogy rábízzák magukat a tengerészetre. Én viszont feltettem a kezemet.

-Igen? -nézett rám kérdőn.

-Délről -adtam neki rövid választ, mire értetlen pillantásokat kaptam.

-Ha a sziget északi oldaláról jönnek a kalózok, akkor mi mehetnénk délről végig a szigeten, hogy visszaszorítsuk őket a partra. De ha jól tudom keleten is van valahol egy tengerészeti bázis, ezért onnan is hívhatnánk utánpótlást. Nyugat maradna nekik az utolsó lehetőségük, de addigra, akik délről jöttek kiszorítják őket a partra, ezért esélyük sem lesz a menekülésre. A hajójukat pedig elsőként kéne célba venni, hogy azzal se tudjanak elmenni -fejtettem ki bővebben a tervemet, mire több meghökkent pillantást is kaptam.

-De ez csak az én ötletem -hadonásztam kínomban.

-Végül is nem rossz ötlet -vakargatta az állát Sengoku-san, mire egy megkönnyebbült sóhajt eresztettem ki.

-Támogatom -szólalt fel Garp-san, majd a fejemre téve a kezét összeborzolta a hajamat.

-Én is -érkezett egy ásításszerűség Aokijitől.

-Ha már így egyetértünk legyen -dőlt hátra Kizaru, majd utána Akainu is jelezte, hogy ő is benne van.

Rövid megfontolás után mindenki beleegyezett, csak Doflamingo nem. Csendben ült egy helyben és a kabátját piszkálgatta.