Elrabolva |One piece ff.|

2. Rész

Ez furcsa volt, több mint furcsa. Gyorsan szedtem a lábaimat egymás után, majd megkerestem Momonga-sant, hátha van valami feladata számomra. Csak annyit mondott, hogy inkább pihenjek már úgy is rám férne, de én tovább erősködtem, hogy akármilyen feladatot elvállalok, ezért felküldött a legfelső szintre, ahol én váltottam fel a folyosón álló őrt. Ezen a szinten pihennek a királyi kalózok, akikkel volt szerencsém korábban találkozni. A három napos gyűlés miatt van kirendelve nekik egy-egy saját szoba. Semmiképp sem szeretnék velük összefutni ma este, főleg nem a Doflamingoval történtek után. Ez nem történhet meg még egyszer. Már így is gyengének mutatkoztam előtte, hagytam hogy elkapjon. Fenébe!

-Misaki, túl sok gondolat van a fejedben -kopogtatta meg valaki a fejemet, mire felnéztem.

Garp-san állt előttem és a fejét csóválta.

-Sajnálom -kértem bocsánatot azonnal, mire fejbe csapott.

-Áu! Ezt miért kaptam? -dörzsöltem meg a fájós pontot.

-Nem azt mondtam, hogy kérj bocsánatot, hanem hogy ürítsd ki a fejed -szidott meg.

-Megpróbálom -ígértem meg neki, mire egy lapos pillantást kaptam tőle.

-Rendben van -vakarta meg a tarkóját -Nekem most mennem kell, kitartás! -intett egyet, majd elsétált, így egyedül maradtam a gondolataimmal.

Egész éjjelre vállaltam a szintnek ezen részét. Néma csendben jártam be azt a pár folyosót, ami a területemhez tartozott, de néha-néha odaköszöntem egy egy tengerésznek is aki szembejött velem. Újra és újra átjártam a folyosókat, bár semmi furcsát nem vettem észre, egészen addig míg meg nem láttam, hogy Doflamingo, a királyi shichibukai kilopózik a vendégszobából. Az ajtót halkan csukta be maga mögött, majd végig ment a hosszú folyosón, aztán lefordult a sarkon és végleg eltűnt a szemeim elől.

Mit tervez? Annyira kíváncsi vagyok, de itt kell maradnom őrködni, meg aztán megígértem magamnak, hogy elkerülöm a shichibukait. Ez annyira nehéz! De ha csak egy kicsit maradok távol, azt talán senki sem veszi észre. Meg kell próbálnom!

Halkan végig surrantam a folyosókon, míg meg nem találtam őt, aki teljesen nyugodtan sétált végig a szőnyegezett padlón. Megvártam míg lefordul a következő irányba, aztán átszáguldottam egészen a végéig, viszont ekkor nyomát vesztettem.

-Most meg hová tűnt?! -bámultam végig az üres folyosón, ami zsákutcába vezetett.

Már eldöntöttem, hogy csalódottan visszakullogok a helyemre, mikor valaki befogta a számat és magához szorított. Hiába forgolódtam az arcát nem láttam sehogyan sem.

-Itt vagyok -súgta bele a fülembe, mire azonnal megdermedtem.

Hogyan tudott mögém kerülni?! Doflamingo, te átkozott!

-Ha megígéred, hogy nem sikítasz és próbálsz elfutni akkor elengedlek. Megegyeztünk? -kérdezte tőlem és tényleg úgy látszott, hogy el akar engedni.

Lassan bólintottam, mire meglazult rajtam a szorítása. Erre vártam! Kitörtem a kezei közül és már át is vettem a jaguár alakomat. Párat szökkentem és már is messzebb kerültem a közveszélyes kalóztól, akin nem látszott, hogy meglepődött volna. Elrugaszkodtam a talajtól, majd egy nagyot ugrottam felé, közben már átvettem a teljes formámat. Hegyes karmaim egyre közelebb és közelebb értek a még mindig vigyorgó Doflamingohoz. Letörlöm ezt a ronda vigyort a képedről, figyeld meg! Már majdnem ott voltam, mikor hátrébb döntötte felsőtestét és kivett valamit a zsebéből. Azt a valamit felém hajította, de nem foglalkoztam vele továbbra is haladtam egyenesen felé, eszem ágába sem volt kikerülni. Félre söpörtem az utamból azt amit dobott, de abban a pillanatban éreztem, hogy minden erőm elhagy. Erőtlenül csapódtam a földhöz, és tértem vissza eredeti alakomba.