~Jimin szemszöge~
19 éves vagyok és még mindig a szüleimmel élek ugyanis egy gazdag családból származom és nem engednek úgy nagyon sehova. Sőt iskolába se jártam csak maximum amikor anyáék nem figyeltek le futottam a heji pékségbe ahol egy nagyon kedves nénike szolgált ki mindig. Sokszor szöktem meg otthonról és ha ez ki derült akkor nagyot kaptam. Bár általába nem derült ki mert elég nagy a házunk és a szüleim amúgy se figyelnek rám.
Ma pedig szeptember 1. van igy gondoltam hogy le megyek meg nézni az iskolás gyerekeket mert bár melyikkel szívessen cserélnék. És közbe be ugrok a pékségbe ahol a néni annyira meg kedvelt hogy néja még ingyen kakaót is kapok tőle.
Ahogy ki nyitottam a pékség ajtaját egy ismeretlen fiú állt a pult mögött a néni pedig éppen azt magyarázta neki hogy hogy működik a pénztár gép.
-Jó reggelt Mrs.Jonson- köszöntem illedelmessen
-Szia! Had mutassam be az unokámat Jungkookot-nézett a fiatal fiúra
-Szia! Jungkook vagyok mostantól itt fogok dolgozni.-közölte egy hatalmas vigyor kíséretében
-Szuper akkor kezdheted azzal hogy hozol Jiminnek egy pohár tejet meg kakaós csigát-mosolyodott el Mrs. Jonson
-Dehát tejet nem is árulunk. Ez van a szabály könyvben nincs ki vétel-komolyodott meg Jungkook mire én csak mosolyogni tudtam
-De ő különleges.
YOU ARE READING
Ha együtt lehetnénk
Fanfiction-Anya miért nem fogadsz el így? -ordítottam anyám felé a szavakat. -Mert te nem lehetsz együtt mindenféle szegény akárkivel apád és én nem ezért dolgoztunk annyit ráadásul ez egy fiú-ordított mostmár ő is erre pedig csak egy meg vető pillantást kap...
