---Jungkook szemszöge---
Szombat reggel van. Sokat gondolkodtam hogy irjak-e Chimnek vagy mit csináljak... Nagyon rég beszéltünk és egyre nehezebb nem hozzá szólni a suliba pedig még csak egy hete járunk oda. Hosszas gondolkodás után rá írtam.
Én: Szi Chim tudnánk ma találkozni nálatok?
ChimChim💕❤: Szia... Hát ha van kedved...
Én: Veled találkozni mindig van kedvem. 😊😉❤
ChimChim💕❤: Hát ha te mondod.... Akkor mondjuk olyan tíz körül légyél itt.
Én:Az nem meg oldható.... 😐🤔
ChimChim💕❤: Miért?
Én: Mert már fél tizenegy van. 😂😂
ChimChim 💕❤:Akkor már is késésben vagy. 😂💕
Én:Akkor jobb lesz ha el indulok. 😂❤❤
Gyorsan fel kaptam a ruháim és futó lépésben el indultam Jiminhez. Igazából nem is akarok neki olyan különleges dolgot mondani csak látni akarom. Mikor a házukhoz értem be kopogtam és egy perc se kellet Jimin már ajtót is nyitott.
-Szia!-köszöt agy aranyos mosollyal az arcán. -Gyere be. - be mentem le vettem a cipőm és a kabátom. Jimin egyenesen a nappaliba ment ahová én is követtem.
---Jimin szemszöge---
Nem tudok mit mondani neki. Alig jut eszembe valami.
-Beszélni szeretnék veled.- végül Jungkook törte meg a csendet aminek kissé örültem de valamennyire félek attól hogy mit akar mondani.
-Akkor mondd-mutattam felé egy bíztató mosolyt.
-Tudod Chim nem olyan régóta ismerjük egymást de még senkit nem kedveltem meg ilyen kis idő alatt... Park Jimin.. Szeretlek!- ahogy ezt ki mondta könnybe lábadtak a szemeim és szorosan át öleltem. Ahogy el váltam tőle egy másodperc sem kellet az ajkaimra tapadt. Ebben a csókban minden bent volt a szeretet a fájdlom amit most érzek... Szeretem de itt kell hagynom.
-Jungkook én is szeretlek de beszélnünk kell még egy dologról...
Sziasztook!! 💕💕
Itt is lennék a kövi résszel. Most kivételesen nem tudok mit írni ide szoval jó olvasást és a kövi részben ki derül hogy hogy fogja fogadni a hírt Jungkook. 😊💕😍😍
ESTÁS LEYENDO
Ha együtt lehetnénk
Fanfic-Anya miért nem fogadsz el így? -ordítottam anyám felé a szavakat. -Mert te nem lehetsz együtt mindenféle szegény akárkivel apád és én nem ezért dolgoztunk annyit ráadásul ez egy fiú-ordított mostmár ő is erre pedig csak egy meg vető pillantást kap...