---Jungkook szemszöge---
Amikor ezt Jimin ki mondta meg láttam hogy ismét be könnyezet. Nagyon meg ilyedtem... Azt hittem hogy Jenni bántotta.
-Jungkook ma reggel fel hívtak a szüleim hogy utánnuk kell mennem New Yorkba.
-Mi????...D-de mégis mennyi időre?- nagyon meg lepett... De meg is nyugodtam egyben.
-Hát egy olyan két évre...
-Jimin te normális vagy két év az baromi sok idő és én két évig nem bírom ki nélküled... Egy nap is nehéz nem hogy még két év.
-Ez teljesen normális hogy így reagálsz de nekem muszáj el mennem a szüleim nem tudnak semmiről. Olyan mintha a saját szüleimet ki zárnám az életemből amit nem szeretnék. Meg látogathatsz de csak akkor ha a szüleim úgy tudják hogy barátok vagyunk.
-Jó akkor te vagy a legjobb "barátom' de most megyek. - fel álltam a kanapéról és ki rohantam a ház elől már hazáig futottam... Van egy tervem de nem tudom hogy hogy fog sikerülni. Szeretem Jimint de nem tudom hogy ennyit tényleg meg ér-e.
---Jimin szemszöge---
Nem tudom hogy miért van az hogy nekem soha nem sikerül semmi... Végre volt valakim végre úgy éreztem hogy valaki igazán szeret. Nem tudom hogy mennyire igaz de szeretném hogy ha tényleg az lenne. A gondolataim olyan kuszák....
----Egy hét múlva a reptéren---
Kezemben a telefonom és a repülő jegyem. Egyedül jöttem ki a reptérre Jungkookal azóta nem találkoztam. Még vagy fél órám volta a felszállásig és mit csinál ilyenkor egy jó gyerek? Persze hogy az út kellős közepén nézegeti az instáját hogy még véletlenül se tudjanak mások közlekedni. Csipogott a telefonom és mikor meg néztem ki az megint falnak futhatnékom támadt.... ANYÁM ZAKLAAT!! Fel oldottam a telefonom és el olvastam az üzenetet.
Anya: Figyelj kis fiam én és apád nem érünk rá szóval egy munkatársunk fog érted menni.
Fantasztikus... De menő... Majd biztos lesz olyan táblaja amire a nevem lesz írva.
Felszálltam a gépre el foglaltam a helyem és ahogy a repülő el indult a kifutón én már bealudtam. Mikor le szállatm a gépről keresni kezdtem a taxisom és hosszas keresés után meg is találtam. Kicsit félelmetes volta a kinézete de kégül oda mentem hozza a csomagjaimat ráncigálva magam utánn.
-Jó napot! Park Jimin vagyok! - nyújtottam felé a kezem hogy megrázza azt.
-Szia! Tudom ki vagy a szüleid mondták. - le vette a kabátját és a sapkáját majd be tette a csomagokat a csomagtartóba és itanna mind ketten be ültünk a kocsiba.
Sziasztook!! 💕💕
Szerintem mostanában sok rész lesz... De a köviben ki derül az is hogy ki is az a bizonyos taxis valójában.... 🤔😊🙃😍😍
CZYTASZ
Ha együtt lehetnénk
Fanfiction-Anya miért nem fogadsz el így? -ordítottam anyám felé a szavakat. -Mert te nem lehetsz együtt mindenféle szegény akárkivel apád és én nem ezért dolgoztunk annyit ráadásul ez egy fiú-ordított mostmár ő is erre pedig csak egy meg vető pillantást kap...
