Ha együtt lehetnénk

23. rész

---Jimin szemszöge---

Jungkook barátja nagyon szimpatikusnak tűnt. De valahogy mégsem éreztem azt hogy én olyan jól ki jönnék vele mint Kook...Amit persze meg is értek mivel én nem is ismerem szinte persze itt dumált nekem magáról de akkor sem annyit hogy tudjak igazán valami jó témát találni. És az meg hogy miért csókoltam meg Jungkookot? Egyszerű rá a válasz...ami lehet hogy egyszerű de még én sem tudom bele vagyok zavarodva mindenbe és ez már odáig fajul hogy nem vagyok képes dönteni. Ma például négy fajta reggelit ettem egyszerre mert nem bírtam dönteni. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem tudom miért de a szemeim folyamatosan csukódtak le, mint aki nem aludt egész éjszaka ami igaz is volt mivel az a tudat hogy Jungkook a házamban van....az egyszerűen nem hagyott nyugodni. Szóval egész éjjel tanultam. Egyszer csak el vesztettem mindenhol a fonalat mint a gondolataimban mint a valóságban. Hirtelen a kezem kicsúszott a fejem alól és megfejeltem az asztalt.

-Jesszus Jimin! Jól vagy?- figyeltek rám mind a ketten.

-Igen csak kicsit fáradt vagyok de semmiség...- mosolyogtam Kookra mire vissza mosolygott és fel állt az asztaltól.

-Na gyere Chim...mennyünk haza.- vette volna fel a kabátját.

-De annyira nem vagyok fáradt...maradhatunk még.- na jó most egy kicsit hazudtam rohadt fáradt vagyok.

-Nem kell. Már úgyis mindent meg beszéltünk Kaial amit akartunk szóval mehetünk.- fel álltam én is és én is fel vettem a kabátom. El indultunk haza felé az eső csepergett engem pedig még jobban be kerített az álmatlanság. Haza érve ki nyitottam az ajtót és mind ketten fel mentünk a szobámba. Az ágyamon volt egy ki boríték amit csak nézegettem egy jó darabig aztán meg kérdeztem Kookot:

-Ez micsoda?- fogtam meg a kis borítékot és nyújtottam kissé felé.

-Nem tudom...Talán ki kéne bontanod..- mosolygott felém féloldalasan. Tudom hogy tudja hogy mi van a borítékba mert rá volt írva hogy "Szeretlek Életem" az ő írásával. meg ha nem is ismerném az írását tudnám hogy ő tette ezt ide. Anyu sose csinált ilyet. Ki nyitottam és fel sem tudtam fogni hogy mi van a kezemben...

-Kook...E..ez most komolyan egy repülőjegy? És ráadásul Hawaira...- a könnyeim csak folytak le nagyon boldog voltam...

-Jaj...ne sírj-jött oda hozzám és át ölelt amit természetesen viszonoztam.- El megyünk ketten...Csak ketten és majd ott kicsit ki kapcsolódhatunk.- mosolygott ismét...annyira szeretem hogy mindig mosolyog és mindig ilyen pozitív....Én nagyon örülök ennek az egésznek de szerintem ő is tudja hogy nem szökhetek meg....Beszélnem kell a szüleimmel.

Sziasztook!! <3 <3

Nagyon elhanyagoltam most az írást pedig meg ígértem hogy nem fogom el hanyagolni de hát sikerült valahogy...na mindegy az a lényeg hogy most itt van szóval remélem tetszett ez a rész is. <3