Yuri on Ice szösszenetek

Valentin nap

Itt is az első rész: egy elcsépelt Valentin napi one shot, ahogy az várható volt. 😅😅

(Azért próbáltam kreatív lenni 😖)

Yuuri szemszöge:

-Hová készülsz?-kérdeztem a szorgosan pakoló Viktort, mielőtt belekortyoltam volna a reggeli kávémba.

-Hm? Ja...ohh...a jégpályára-motyogta rám se nézve.

-Ilyen korán?-vontam fel a szemöldököm.-Különben is február van, még bőven ráérsz gyakorolni...

Ekkor (a mai napon először) Viktor végre a szemembe nézett.

-Pont azért megyek, mert február van-suttogta, majd nyomott egy puszit a homlokomra, és a táskáját felkapva kisietett a házból. Mosolyogva néztem utána, majd megfordultam, és leültem Makkachin mellé a kanapéra. A kutya szeme ugyan csukva volt, de egy farokcsóválással jelezte, hogy örül a jelenlétemnek.

-"Pont azért megyek, mert február van"-ismételgettem halkan Viktor szavait.-Vajon mire gondolt...?

Ezen még elmélkedtem egy darabig, majd feladva a dolgot előkaptam köntösömből a telefont. A képernyőn felvillanó dátumtól felugrottam a kanapéról.

Február 13.

Holnap lesz Valentin nap!
Éreztem, ahogy felgyorsul a szívverésem.

-Szerinted Viktor készül nekem valamivel??!-kérdeztem csillogó szemekkel Makkachint, aki a név hallatán automatikusan elkezdte csóválni a farkát.

"Vajon készül...?"

Már a gondolattól is vad táncra kelt a gyomromban lakó milliónyi pillangó.

"Lehet ezért ment a jégpályára??!"

Szám elé kaptam a kezem, és próbáltam lenyugodni. Több-kevesebb sikerrel.

-Najó...akkor viszont nekem is kéne valamivel készülnöm!

Azzal berohantam a szobámba....vagyis....a szobánkba, felöltöztem, majd egy kabátot is felkapva Makkachin társaságában kiléptem az ajtón, ahol arcon csapott az a tipikus orosz hideg, amitől megborzongtam.

-Ehhez még hozzá kell szoknom...-motyogtam a sálamba, majd a kezemet zsebre dugva vágtam neki a szentpétervári "túrámnak", Viktor számára tökéletes ajándék után kutatva.

***

"Huh...remélem, örülni fog neki"-gondoltam magamban, miközben a kezemben szorongatott kézműves csokis dobozt nézegettem.

Már egészen besötétedett, ám Viktor még sehol sem volt, így egy picit elfogott a szorongás. Vajon mit csinálhat ennyi ideig? Megpróbáltam felhívni, de semmi. Egy ideig még próbálkoztam, majd küldtem neki egy SMS-t, és elmentem fürdeni.

Amikor kijöttem, egyből a telefonomhoz siettem, hátha írt/hívott Viktor, azonban csalódnom kellett. Makkachin kedvetlenül feküdt gazdája helyén az ágyon, én pedig úgy döntöttem, csatlakozom hozzá.