BTS Oneshots-You And BTS

Taehyung

Otthon gubbasztasz egyedül, és gondolkozol, hogy mit csinálj. Úgy döntesz kimész egy kis friss levegőt szívni,és sétálsz egy jót. Elmész a közeli parkba. Ez a kedvenc helyed. Van itt játszótér, ahol a hintába még néha te is beleülsz korod ellenére,de közben imádod nézni a növényeket, a gyerekeket ahogy játszanak. Mindig is szeretted volna hogy legyen egy kistestvéred,de sajnos egyke vagy.
Most is beleülsz a hintába és meghajtod magad, élvezed a hűs szellőt ami simogatja az arcodat. Becsukod a szemed,de rögtön ki is nyitod mert egy gyerekkacajra leszel figyelmes. Oldalra nézel, és látod, hogy egy kislány játszik,valószínűleg a bátyjával. Elmosolyodsz ahogy nézed őket.
Egyszer csak a kislány rádnéz és integet neked,te pedig visszaintegetsz neki. A bátyja is felnéz rád és összeakad a tekintetetek. Be kell vallanod, hogy elég jól néz ki és el is pirulsz emiatt, meg ahogy néz rád.
Hirtelen megcsörren a telefonod,ezért kiszálsz a hintából és elsietsz,de még egy utolsó pillantást vetsz rájuk. Legbelül egy kicsit sajnálod. Talán soha nem láthatod őket.
A nagynénéd hívott aki a környékeden lakik,szeretne odaadni valamit neked,ezért elmész hozzá, bár egy kicsit fájó szívvel.

Írói szemszög:

Taehyung ott maradt a hugával a játszótéren. Szomorúan néztek a lány után, bár mindketten más okból. Tae különleges kéztetést érzett arra,hogy a lány után menjen, ezért odafordult hugához.
-Figyelj Minji,fogadj szót nekem oké? Nekem most elkell mennem,de pár perc és visszajövök addig el ne mozdulj innen a játszótérről rendben?
A kislány csak bólogatott, Taehyung megsimogatta a fejét és már futott is abba az irányba amerre a lány ment,remélve hogy megtalálja őt.

A Te szemszöged:

Végre kiléphetsz a házból. A nagynénéd nagyon sokat tud beszélni ezért nehéz volt "szabadulnod" tőle, emellett még folyton az a kislány és bátyja jártak a fejedben.
Sietve mész a játszótér felé hátha még ott találod őket. Mikor odaértél, meglepődve tapasztalod hogy a fiú sehol, a kislány pedig sír. Nem érted a dolgot ezért odamész hozzá.
-Szia-szólítod meg kedvesen-miért sírsz, hol van a bátyád?
A kislány nem válaszol semmit,csak sír tovább ezért magadhoz öleled hogy megnyugodjon.
-Hogy hívnak téged?
-M-Minji.-feleli az apróság.
-Szóval Minji. Nem tudod hol van a testvéred?
-Elment. Azt mondta mindjárt jön de nincs i-itt-kezdett el újra pityeregni Minji.
-Értem. Majd biztos nemsokára megérkezik. Addig itt maradok veled,nem kell aggódnod.- Ezt még is hogy gondolta az a srác? Egy ilyen apró kislányt itthagyni egyedül óriási felelőtlenség. Az a szerencséje hogy nem esett semmi baja. Ha visszajön majd lesz egy-két szavam hozzá.
-És téged hogy hívnak?-kérdezi Minji.
-[T/N] vagyok-mosolyogsz rá mire ő visszamosolyog. Annyira édes.
-Éhes vagyok. Taehyungie megígérte hogy vesz nekem fagyit.
Ó... Szóval Taehyungnak hívják a bátyját.
-Gyere-állsz föl és megfogod a kislány kezét-majd én veszek neked fagyit, mert még kitudja mikor jön a bátyád.
Elviszed Minjit a legközelebbi fagyizóba, majd indultok vissza a park felé. Egyszer csak látod a szemed sarkából, hogy egy alak kezd felétek futni. Mikor közelebb ér, látod hogy, Taehyung az. Rögtön odafut hugához és megöleli őt.
-Ó Minji annyira örülök, hogy jól vagy! Sajnálom nem kellett volna egyedül hagynom téged.
-Szerencse hogy itt volt [T/N] unnie! Látod, vett nekem fagyit is.
Taehyung bólintott egyet majd felállt és zavartan rádnézett.
-Köszönöm, hogy vigyáztál rá. Nem tudom mi történt volna vele ha te nem vagy itt.
-Hát szerintem mélységesen szégyellheted magad. Mégis hogy gondoltad hogy egy ilyen kislányt egyedül hagysz? És ha baja esik,ha elrabolják? Nem lehetsz ennyire felelőtlen!
Taehyung csak lehajtott fejjel tűrte a vádakat, amik teljesen jogosak voltak.
-Sajnálom. Én csak-kezdte de huga közbezólt.
-Taehyungienak tetszel unnie azért ment utánad.
Mindketten a kislányra néztek,és Taehyung ijedten szól rá.
-Minji!
Te csak zavartan nézelődsz és próbálod megemészteni a hallottakat.
-Minji mégis miről beszélsz...
-Igaza van- sóhajtott Taehyung-téged indultalak megkeresni de szem elől tévesztettelek.
-Engem?-nem hiszel a fülednek.
-Igen... Szerettelek volna elhívni holnap egy ebédre. Lenne kedved hozzá?-nézett félve rád.
-Háát... éppenséggel ráérek. Szóval igen-mosolyogsz rá.
-Ezaz!-üt egyet a levegőbe,majd leesik neki hogy itt állsz előtte így összeszedi magát és felveszi a komoly arcát,míg te csak nevetsz rajta.

Nos ez a rész jóval hosszabb lett mint az előző.😂😅
Remélem nem baj.
~Shimmy95~