BTS Oneshots-You And BTS

Jimin ~3.rész~

Lassan teltek a napok. Ez az elmúlt egy hét mintha egy hónap lett volna számodra. Próbáltál tovább lépni rajta, és elfejteni őt, elvégre egyik férfi sem érdemli meg hogy könnyeket ejts utána.

Egyre többször találkoztál a barátnőiddel, aminek ideje volt már. Eléggé elhanyagoltad őket az elmúlt hetekben. És pont az ő társaságuk kellett ahhoz hogy megnyugodj, és újra mosolyogj.

Ma este is az ágyadon fekve cseverésztél telefonon a lányokkal. Eléggé el tudjátok dumálni az időt észre se vetted hogy már tizenegy óra van. Elköszöntetek egymástól és leraktátok a telefont. Mikor fel akartál kelni az ágyadból hogy megágyazz akkor érezted meg igazán hogy milyen fáradt vagy. Nagy nehezen feltápászkodtál és elindultál a szekrényedhez. Ebben a pillanatban egy árnyékot láttál elsuhanni az erkélyen. Szíved újra hevesen kezdett dobogni és vegyes érzelmek kerítettek hatalmába, de lábaid önálló életre kelve azonnan az erkélyre futva kicsaptad az ajtót hogy nyakoncsípd az illetőt, és szíved legmélyén már sejtetted ki az de nem akartad elhinni magadnak.

Kiérve viszont nem láttál senkit. Az erkély széléhez futottál, és kissé áthajoltál a korláton hogy lenézhess hátha meglátod, de nem volt sehol. Bizonytalanul nehéz szívvel lassan megfordultál, mikor megláttad őt. Ott állt előtted teljes életnagyságban Jimin.

Csak a látványától már patakokban kezdtek folyni a könnyeid. Arcodat kezeid közé temetted és egyre jobban elkezdtél zokogni.

Mikor pont már túltetted volna magad rajta akkor kell megjelennie neki. Véletlenül se hamarabb. Meggyőzted magad hogy erős leszel, de ahogy megláttad újra egyszerűen nem bírtad visszatartani az érzéseidet. A következő pillanatban egy test meleg ölelésbe vont téged. Ismered már ezt az ölelést, és mikor a fiú egyik kezét felemelve a fejedet kezdte simogatni hogy megnyugtasson, csak még jobban elkezdél zokogni, míg ő csak hagyta hogy kisírd magad rajta. Nem bánta hogy vizes lesz a ruhája, sőt egy könnycsepp neki is kigördült a szeméből de azonnal eltörölte. Szíve neki is hevesen kezdett dobogni, hogy újra karjaiban tarthat, de te nem voltál olyan állapotban hogy ezt észrevedd.

Sírásod kezdett csillapodni, és mostmár viszonoztad ölelését. Kezeidet elvetted mellkasa elől, és átölelted testét. Jiminnek ezzel egy nagy kő esett le a szívéről, és mégjobban szorított az ölelésén.

Néhány másodperc múlva a fiú kicsit hátrébb hajolt hogy a szemeidbe tudjon nézni. Szemein láttad hogy kissé szomorúan elmosolyodik és egyik kezét az arcodhoz emelve elkezdi cirógatni azt. Arcodat belesimítod simogató tenyerébe, és halványan te is elmosolyodsz.

-Mennem kell-suttogja Jimin-nem kéne itt lennem.

Erre te azonnal felkapod a fejed-kérlek maradj még egy kicsit-könyörögsz neki.

-Sajnos nem lehet-próbált finoman eltolni magától, de te nem hagytad magad. Minden erődet összeszedve szorosan megölelted.
-Csak egy picit maradj még-suttogtad és felnéztél gyönyörű szemeibe-csak ameddig elalszom. Ha most elmész egész éjszaka nem tudok aludni.-erre Jimin már nem tudott mit mondani, mert tudta hogy igazad van, így beleegyezett. Ezt meghallva széles mosolyra húztad a szád és örömödben elkezdtél ugrálni. Jimin szívét is boldogság töltötte el így látva téged, de tudta hogy ez nem tarthat sokáig.

Kézen fogtad a fiút és a szobádba vezetted, majd pedig beluppantál az ágyadba a kényelmes paplan és párnák közé. Jimin csak zavartan állt az ágy mellett, nem tudta mit tegyen, mire te megpaskoltad a melletted lévő helyet. A fiú lassan melléd helyezkedett, és bátorságát összeszedve átkarolva derekad kicsit közelebb húzott magához. Ezt látva azonnal elpirultál, és próbáltad elrejteni az arcod előle. Jimin csak kuncogott rajtad, nagyon aranyosnak talált téged. Mikor odabújtál hozzá és fejedet mellkasára hajtottad, majd ujjaiddal apró formákat kezdtél rajzolni pólójára, érezted hogy egy kicsit megmerevedik a teste. Szándékosan nem néztél rá, kiváncsi voltál mit tesz, viszont Jimin nem reagált semmit. Nem is sejtetted hogy valójában milyen nehéz volt számára hogy visszatartsa magát. Így is sok szabályt megszegett már, nem akarta összetörni a szívedet azzal hogy viszonozza gesztusaidat majd elhagy, így próbálta elterelni a figyelmed.
-Aludnod kéne-suttogta.

Szomorúan vetted tudomásul, de igaza volt. Lehunytad a szemed, de a tudat hogy itt van melletted, ahelyett hogy megnyugtatott volna csak még éberebbé tett téged. Beszélgetni akartál vele, minőségi időt tölteni vele hamár egyszer itt van veled végre. Szemedet kinyitottad és felnéztél rá majd szólásra nyitottad ajkaid.

-Jimin!
-Hmm?
-Egyik este elaludtam az ágyamon filmnézés közben. Mikor reggel fölébredtem be voltam takarva. Az a te műved volt?

Jimin szemei kissé tágra nyíltak a meglepődéstől.
-Hát tudod...najó. Igen én voltam az. Nagyon hideg volt aznap este, nem akartam hogy megfagyj.

Válaszára csak elmosolyodtál és mégjobban hozzá bújtál.
-Köszönöm.
-Ugyan...semmiség.
-De igen is fontos megköszönnöm. Mindent. Minden egyes alkalmat mikor megmentettél-Jimin csak mélyen a szemeidbe nézett, mire te felemelted a kezed ami eddig a fiú mellkasán pihent, és szép lassan mozogva odatetted Jimin maszkjához a kezed. Óvatosan a kendő alá nyúltál, és elkezdted az állát cirógatni. Állkapcsa megmozdulásából érezted hogy kissé eltátja a száját. Ezután végigsimítottál az állvonalán, mikor kezét felemelve a tiedre tette azt, jelezve hogy tetted a határokat súrolja.

-[T/N]...-suttogja finoman, de te belevágsz szavába.
-Miért? Miért nem vehetem le a maszkod?Szeretném látni az arcod, de legfőképpen a mosolyod-suttogtad reszketve, minden erődet össze kellett szedned hogy ne sírd el magad.

Jimin finoman leemelte kezed az arcáról és fölült.
-Már mondtam, hogy nem lehet. Kérlek ne kérdezd meg mindig újra mikor tudod mi lesz a válasz.
-De tudnom kell Jimin. Jogom van tudni. Még az okot se mondod miért nem veheted le, hogy tudnék így megnyugodni- és ekkor már te is felültél az ágyadban és felé fordultál.
-De kénytelen leszel belenyugodni, mert már így is messzire mentem-ezzel felállt az ágyból és az erkélyajtó felé vette az irányt, mire te is ugyanezt tetted, és csuklóját megragadva megállítottad hogy elmenjen.
-Jimin kérlek állj meg-ilyenkor már szemeidben összegyűltek a könnyek, és már nem sok tartotta vissza őket attól hogy leperegjenek az arcodon.
-Most megint itt fogsz hagyni és hetekig, vagy talán hónapokig sem látlak? Ezt nem teheted meg velem.
-[T/N]-szólalt meg fenyegető hangon a neked még mindig háttal álló fiú.
-Ha szeretsz akkor nem fogsz itt hagyni...-suttogtad,mire Jimin egész teste megfagyott-mert én szeretlek-ejtetted ki halkan ezeket a szavakat, de a fiú még ígyis meghallotta, és villámsebességgel megfordult.

Jimin mélyen szemeidbe nézett és próbálta kiolvasni belőlük hogy mennyire gondoltad komolyan szavaid. Ott álltál előtte teljesen kétségbeesve, könnyes szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal, amiktől már ő is teljesen elvesztette az eszét.

Egy másodperc alatt letépte magáról a kendőt, és arcodat két keze közé véve ajkait a tiedhez nyomta. Ebbe a csókba beleadta az elmúlt években tapasztalt összes érzését, mikor te még nem is ismerted őt. Karjait lassan derekadra vezette és olyan szorosan magához húzott mintha az élete múlna rajta. Jimin olyan szenvedélyesen csókolt, hogy el is felejtetted azt a tizedmásodpercet mikor végre megláthattad arcát. Nem érdekelt más, csak hogy itt legyen veled és öleljen át.

Néhány perc múlva pihegve elváltatok egymástól, és mikor rápillantottál Jimin arcára még jobban elállt a lélegzeted. Egy eszméletlenül jóképű fiú állt előtted. De ez csak egy bónusz volt számodra. Te már azelőtt beleszerettél, hogy láttad volna hogy néz ki. Csak az aurája már olyan magával ragadó volt.

Néhány másodperc múlva mindketten felébredtetek a transzból, de előbb Jimin szólalt meg kissé megijedve.
-Mennem kell. Azonnal el kell mennem.-hadarta.
-Jimin miről beszélsz?-kérdezted egyre jobban pánikba esve.
-Sajnálom [T/N]...-suttogta könnyező szemekkel, és hátrébb lépett tőled-de nagy hibát követtem el.
-Jimin miről beszélsz?-estél mostmár teljes kétségbe.
-Énis szer...Nem, nem találkozhatunk többet-mondta ki mire szíved összeszorult. Jimin sarkon fordult és az erkélyre sietett, és te követted.
-Jimin!!-kiáltottál rá-mi ez az egész?

Jimin sóhajtva megfordult és búcsúként egy hosszú csókot nyomott ajkaidra, majd az egyik pillanatban már nem érezted ajkai melegségét többet a szádon.

Újra eltűnt. És most talán örökre.

Sziasztok kedves olvasóim.🤗❤
Most egy dupla hosszúságú és extra romantikus résszel szeretnélek kárpótolni titeket a várakozásotokért.❤ Remélem tetszik nektek, és elnézést kérek azoktól akik úgy érzik hogy kicsit túl nyálas lett.😣
Már csak egy rész van hátra.😉
~Shimmy95~