Bias

1K 44 18
                                    

Kellemes tavaszi délután van. Sietsz a buszodra mert találkozol pár barátoddal a városban. Ha utazol szinte mindig zenét hallgatsz. Ez most se volt másképp. Bedugod a fülest a füledbe és keresel egy helyet a buszon.
Nemsokára olyan érzésed támad mintha valaki folyton nézne. Oldalra sandítasz,és látod hogy egy srác figyel téged,de rögtön le is kapja a szemét rólad.
Nem érdekel különösebben,és amúgy is két megálló múlva le kell szállnod,így az ajtóhoz mész. Általában mindig előbb fölállsz. Ez a szokásod.
Megáll a busz,és az a srác rohan el melletted aki folyton bámult téged. Elővetted a telefonod hogy zenét válts de ő úgy rohant el előtted hogy a füles beakadt a táskájába és kirántotta a füledből és a telódból. Utána kiáltottál de az ajtó becsukódott és a busz elindult.
Szomorúan és tehetetlenül álltál. Alig vártad hogy leszállhass hátha vissza tudod szerezni a fülhallgatót.
Nyílt az ajtó és te rohantál visszafelé. A következő dolog amire emlékszel az egy fájdalmas koccanás. Mikor kicsit elmúlt a fájdalmad felnézel és Az a fiú állt veled szembe kezében a füleseddel. Kezét nyújtja feléd,hogy felsegítsen a földről. Elfogadod,de egy kicsit nagyobb erővel húz fel,így lendületből a mellkasának csapódsz.
Elpirulsz,és megpróbálsz eltávolodni tőle de ő nem engedi,így pár percig farkasszemet néztek egy mással amit végül te vesztesz el.
Nagy nehezen megszólalsz:
-Visszaadnád a fülesemet?
Ő még mindig elveszve a szemeidet nézi,de hangodra megzavarodik és elpirulva oda nyújtja neked ami a tiéd.
Mosolyogva megköszönöd és elveszed.
Ezután nem tudod mit csinálj. Kínos csend telepedett le közétek. Nem akartál még elmenni,meg valamiért úgy érezted mintha ő is akarna valamit.
Ekkor eszedbe jut,hogy még a nevét se tudod. Úgy gondolod,hogy ennyit azért illik tudni.
-Mi a neved?-szólalsz meg egy kicsit bátortalanul.
A fiú felnéz rád-mert eddig csak a földet bámulta,-és mosolyogva válaszol.
-[B/N] vagyok. És te?
-[T/N].
-Örülök a találkozásnak [T/N].
-Mm... Azt hiszem mennem kell. Találkozóm van.- ezzel indulnál is el, de [B/N] megfogja a csuklódat és maga felé fordít.
-Várj kérlek még egy picit!
Kérdőn nézel rá.
-Tudod... Már régóta figyellek téged a buszon. Amióta csak ideköltöztünk. Rögtön megragadtad a figyelmemet.
Szóval...Nem lenne kedved valamikor találkozni? Szeretnélek jobban megismerni. Nálad elbűvölőbb teremtéssel még nem találkoztam.
Megint csak elpirulsz szavain. Azt se tudod mit mondj. Nem jó így teljesen idegenekkel kikezdeni, de ebben a srácban van valami. Most is ahogy a szemébe nézel,és ahogy ő néz vissza rád...Az az érzés csodálatos. Úgy döntesz adsz neki egy esélyt.

BTS Oneshots-You And BTSDonde viven las historias. Descúbrelo ahora