BTS Oneshots-You And BTS

Jimin ~2.rész~

Két hét telt el a legutóbbi találkozásotok óta, mikor majdnem elütött egy autó. Azóta minden egyes nap csak vársz, hogy valami csoda folytán megjelenjen előtted, és újra láthasd. Már az is megfordult a fejedben hogy szándékosan csinálsz valami butaságot hogy újra megmentsen, de hamar elvetetted ezt az ötletedet, mert nem teheted ezt meg vele. Nem használhatod ki a segítőkészségét, másrészt lehet meg se jelenne, aztán a sérülés amit okoztál magadnak akár az életedbe is kerülhetne.

Viszont hiányzott.

Vágyódtál utána, de össze is voltál zavarodva hogy válthat ki belőled valaki ilyen mély érzelmeket ilyen gyorsan, és még az arcát se láttad soha. Elképesztő. És ez az ami a legjobban idegesít. Túl sok titok övezi a fiút és semmit se tudsz tenni hogy feltárjad  őket.

A mai nap is csak úgy szokásosan eltelt. Kimentél sétálni délután a közeli parkban, miután hazajöttél olvastál néhány órán keresztül, és eljött úgy a kora este hogy csak teljesen átlagos dolgokat csináltál.

Kiültél az erkélyre és gyönyörködtél a naplementében. Imádod ilyenkor a kilátást, nagyon megnyugtató, és boldogsággal tölt el.

Már egy órája kinnt ültél, és a hold is feljött már az égre és besötétedett, így úgy döntöttél hogy már visszamész a szobádba és megnézel egy filmet mert nem vagy még olyan fáradt. Kellemesen elhelyezkedtél az ágyadon, puha párnákkal körülvéve magadat, de még nem takaróztál be mert még kissé meleged volt.

A film már lassan a végefele járt, és mostmár érezted hogy szemeidet már nem bírod sokáig nyitvatartani. Gondoltad magadban hogy csak egy másodperc, de mikor lehunytad a szemed, azt az éjszaka folyamán már többé nem nyitottad ki.

Reggel arcodat megcsapja a hűvös levegő, mire eszedbe jut hogy nyitva felejtetted az erkély ajtót így az éjszaka hidege teljesen átjárta a szobád, viszont furcsa módon a tested melegséggel volt körülvéve. Ekkor vetted észre hogy szinte nyakig be vagy takarózva, viszont biztos voltál benne hogy filmezés közben a takarón feküdtél.

Ez határozottan furcsa volt, viszont elhessegettél minden képzelgést. Valószínűleg álmodban mozgolódtál és ösztönösen betakartad magad.

Kikeltél az ágyadból és elkezdted a reggeli rutinodat, majd olyat tettél amit elég ritkán szoktál, futni mentél. Ma valamiért elég frissnek és kipihented érezted magad hogy gondoltad egy kis ebéd előtti futás a parkban csak előnyökkel járhat.

Felkaptad a sportcipőd, hajad egy lófarokba kötötted és kedvenc zenéidet hallgatva elsétáltál a parkig.

Körülbelül egy fél órát futhattál, mikor elértél egy úthoz ahhol már volt egy kis tömeg, mert mindenki a szép időt kihasználva elment mozogni. Próbáltál szlalomozni az emberek között, hogy folytathasd futásodat, de egyszer csak megbotlottál valamiben.
Térdre estél, és szerencsére a kezeddel meg tudtad támasztani magad hogy ne sérülj meg jobban. Épp a horzsolásaidat vizsgáltad mikor ideges csengetést hallottál. Oldalra néztél, és egy gyorsan haladó kerékpárt láttál feléd jönni. Nem tudtál semmit se reagálni, és a lábaid is fájtak még, csak ilyedtedben becsuktad a szemed. A következő pillanatban egy kezet éreztél meg a derekadon, míg a másik a lábaid alá nyúlt és kissé felemelve egy szempillantás alatt levitt az út melletti a füves részre.

Hihetetlen gyorsan történt az egész, fel se fogtad mi történik. Mikor megérezted a puhaságot magad alatt, és az illető elengedett, kinyitottad a szemeidet. Az előtted álló személy nem más volt mint Jimin.

Szemeidbe könnyek szöktek a megkönnyebbüléstől és a boldogságtól hogy újra láthatod őt. Örömöd viszont nem tartott sokáig. Előrenyújtottad kezed hogy megérintsd őt, azonban ő sarkon fordult és elfutott. Azonnal felpattantál és próbáltad átverekedni magad a tömeg között ami köréd gyűlt, hogy a fiú után fuss, viszont hiába. Megint eltűnt.

Szomorúan ballagtál ezután haza, elment az összes jókedved az egész naptól. A nap hátralevő részében csak búskomoran feküdtél az ágyadon és nem tudtál mit kezdeni magaddal.

Megkaptad amit szerettél volna, újra láthattad, de nem így képzelted el a találkozást. Csak rádnézett és elfutott. Minden szó nélkül.

Továbbra se tudsz semmit róla, csak annyit, hogy Jiminnek hívják. Maszkként egy fekete kendőt visel, ruhája is általában sötét. Titokzatos személyiség, te mégis úgy érzed mintha már régebb óta ismerne téged, pedig te csak most ismerted meg őt. Ha azt amennyit tudsz róla ismertségnek lehet-e nevezni.

A nap további része búsan és lassan telt el. Eljött az este is, de te órákig nem tudtál elaludni, pedig általában nincs ezzel problémád. Végül nagy nehezen, csendesen álomba sírtad magad.

Nem is sejtetted hogy valaki az erkélyedről őrzi az álmodat, és a szíve majd megszakad ilyen állapotban látni téged, de nincs más választása.