8. Rész

22 3 0
                                    

(Zarroy szemszög)
Amikor visszarántott, nagyon meglepő érzésen kaptam magunkat. Megcsókólt... úgy igazából. Mellkasára tettem a kezem, hogy ellökjem, de ekkor hirtel feljebb csúztattam őket, és átkaroltam vele nyakát. Hogy MICSODA?! Nekem ettől nem ki kéne borulnom?! Attól fogok kiborulni, hogy nem borulok ki! A pánik pillanatában, egy kissé belenyögtem a csókba, de nem hagytam abba. Kicsit kényelmetlen volt hogy ilyen magas a srác. De nem érdekelt. Csak úgy faltam a kis párnáit. Nem akartam hogy vége legyen, de egy pár perc után, levegő hiányában, szétváltunk. Megölelt, és arra bíztatott, hogy kulcsoljam össze a lábaim a háta mögött. Így is tettem. Elmentünk a forgalmas helyszínekről, majd az egyik fa törzsének nyomott, és újra elkezdte. Miután megcsókólt, a nyakamat hintette be apró pusszikkal. Nyögésekkel jeleztem hogy amit csinál az maga a gyönyör. Aztán végre megszólalt.
D: ~Szeretlek... ~ mondta halkan. Nem lepődtem meg annyira, hisz kezdett nyilvánvalóvá válni számomra.
É(Z): ~Ha jól viselkedsz, talán ez így visszafele is működne ~ vágtam kaján vigyort és elpirultam. Erre ő is elmosolyodott, és folytatta amit elkezdett. Kezeimet egyre feljebb vittem, egészen addig, amíg meg nem tehettem azt az egy dolgot, amit megjelenése óta tenni akartam. Megmarkoltam füleit, majd simogatni, és vakargatni kezdtem őket. Aztán ismét találkozott az arcunk, és mostmár egyre vadabbak lettünk. Én se akartam abbahagyni, és ő sem. Az egy szerencsénk, hogy éjszaka nem látott senki minket. A csókhoz, még így is fel kellett emelnem a fejem, de nem bántam. Majd odanyögtem neki.
É: ~Miért vagy te ilyen magas.. Hmm? ~ kérdeztem, válaszra se méltatva, és folytattam. A végén, amikor már elfáradtunk, és az ölében vitt vissza a faluba, megint megszólaltam.
É: ~Vigyél hazaaa! ~ nyávogtam. megtorpant, majd a fülembe súgta.
D: ~Nem tudom hol laksz.. ~ mondta.
É: ~Ezen nem nehéz változtatni.. ~ ejtettem meg egy félmosolyt. Az erdő mellett lakom. Nincs messze.
Dallas szemszöge:
Uramisten, uramisten uramisteeen! Nem erre várok lassan három hete?! Annyira hmm.. és aahhj ez a világ legjobb érzése. Az erdő széléhez érve letettem a földre, és kézenfogva húzott be lakásába.

Nem tudom hogy vagytok vele, de én imádom ezeket a kis lükéket! Ha tetszett kattincs a kicsi csillagra!
Puszi ~ az író

Miért vagy ilyen magas Dallas?(yaoi)OC szerepjátékWhere stories live. Discover now