Miért vagy ilyen magas Dallas?(yaoi)OC szerepjáték

15. Rész

Reggel félve merészkedtünk vissza a faluba, de mintha nem is ugyan az a hely lett volna. Az emberek nagyon fáradtnak tűntek, de normálisan viselkedtek. Amikor viszont elértük uticélunkat, megtorpantunk. Bentről még mindig morgás halatszódott. Óvatosan nyitottunk be, és elég megdöbbentő látvanyban volt részünk. Alex kikötve mint egy kutya, mellette egy srác, valószínüleg Prismo, simogatta. Nyugodtnak tűntek, de a lánc nem hiszem hogy dísznek van.
D:~ Itt meg mi a szentséges szűzmária történt este?! ~tettem fel úgy a kérdést, mitha a 'tegnap este' szókapcsolat nem juttatott volna eszembe kellemetlennek nem éppen mondható emlékeket.
Khyorin:~ Tudod egy kicsit hosszú.. a telihold fénye olyan hatás alá gyűr, ami nem fér össze a teljes önuralommal.. ~ nagy szakértő módon osztotta a válaszait. ~ ami Alexet illeti, később indult el a dolog, így később fejeződik be. Szerencsére megúszta pár karcolással a késői átváltozást. ~ csak most vettem észre a kötéseket Alexen. Nem volt sok rajta. Viszont kapott egyet a szemén lévő hegre, és kicsit szemétség lenne bekötni a szemét. Talán csak még jobban felhúzná magát.
Útközben észrevettem, hogy Zarroy kicsit sántít. Remélem nincsenek kisebb-nagyobb fájdalmai.
Prismoteco egyébként nagyon szimpatikus volt. Magas, kissé nyurga, és mozgékony. A humora viszont betalált. Minden idióta poénját hangos nevetés kísérte. A saját környezetében nyugalom volt, nehogy felhergeljük a 'vadállatot'. Egy hangosabbra sikerült kacagás után kicsit megtört a harmónia körülötte és szinte keresztülszúrt a tekintetével. Folyt a nyála, és az átlagosnál is bolyhosabbnak tűnt. Majd visszazuhant a félálomba, és a barátja tovább vakargatta a fülét. Jó volt nézni hogy valaki ennyire törődik vele. Akaratlanul is Zarroyra néztem. Ő visszanézett, majd elkapta a tekintetét. Mintha elpirult volna.

Végre megjelent Prismo gyönyszemünk is! Alex is boldog lesz biztosan!
Puszi ~ az író