Ability Thief ~ Képességtolvaj

2. Barát vagy ellenség?

Nagyot nyelve bámulom a fiúkat előttem. Tisztában vagyok vele, hogy nem mennék sokra az ellenkezéssel. Okosabb, ha csendben maradok. Amúgy sincs semmi esélyem két képességhasználóval szemben. Én csak egy ember vagyok.

- Tudom! De ez velük van! Gondolj bele mennyi mindent megtudhatnánk tőle. - Vigyorog a félig kék szemű a testvérére.

- Állj le! Ne nevezd "ez"-nek! Ő is egy ember! Az pedig nem lényeges, hogy azokkal van. Az a lényeg, hogy miért császkál egyedül? - Néz rám a félig barna szemű. Mikor tekintetünk találkozik furcsa bizsergés szalad végig a hátamon.

- Kit érdekel! Vedd el a lelkét, aztán tűnjünk el innen, ha már nem vihetjük haza fogolyként. Mindjárt itt lesznek a haverjai. - Erre elhúzom a számat, de nem szólalok meg. A barna szemű közelebb jön hozzám, én pedig nagyot nyelek. Milliméterekre áll meg az orrom előtt.

- Nem! - Távolodik el hirtelen, mire meglepetten pislogok.

- Csak nem látsz valamit? - Lép mellé kíváncsian a másik, majd rám néz. Bíborszínű szemük megvillan, az indák szorítása kicsit gyengül, de azonnal vissza is szorul, ahogy a fiú megrázza a fejét. - Nem értelek! Ez csak egy egyszerű ember! Mit látsz benne?

- Már megint csak nézel! Mondtam már, hogy látni is kell azzal a szemmel! - Szidja le a barna szemű, mire a másik kinyújtja a nyelvét felé, majd mellém lép és egyik kezével elkapja az állam, arcomat maga felé fordítva.

- Elég csendben vagy! - Jegyzi meg, mire megemberelem magam.

- Minek sikítsak? Erősebbek vagytok nálam, ha meg akartok ölni megteszitek, akkor is ha csendben vagyok. Menekülni meg nincs értelme. Nem tudok hova haza menni. - Hunyom le a szemeim.

- Ezt meg hogy érted? Te a rabbit-el vagy, nem? - Húzza fel egyik szemöldökét az előttem álló fiú.

- Voltam! - Fújok egyet. - Körülbelül tíz perce rúgtak ki! Mondván, hogy áruló vagyok, pedig megmentettem a bőrüket. - Forgatom meg a szemem. - Én se tudom, hogy csináltam.

- Maxy te bolond vagy! - Szólal meg a mellettünk álló fiú. - Szabad kézzel megfogtál egy képességtolvajt! - Fonja össze maga előtt a karjait.

- Egy mit? - Kérdezek vissza, tágra nyílt szemekkel. A Maxy névre hallgató fiú pedig hirtelen elhátrál tőlem.

- Szóval ezt láttad! Biztos ne vigyük magunkkal? - Fordul a testvéréhez.

- Lehet tényleg jobb lenne. - Ért egyet a barna szemű.

- Nem akarok beleszólni a dolgotokba, de lennétek olyan kedvesek, hogy felvilágosítotok, hogy mégis mi a frászkarika az a képességtolvaj? És mégis mi köze van hozzám? - Szólalok meg, magamra terelve a fiúk figyelmét. A barna szemű elmosolyodik, amitől szívem kihagy egy ütemet.

- Te vagy a képességtolvaj. Bármelyik yoryo képességét tudod használni, akihez hozzáérsz. Nem történtek veled mostanában furcsaságok? - Néz a szemembe.

- Most, hogy így mondod. Először ez a múltba ugrás, utána a térugrás. - Gondolkodom hangosan.

- A leborult szivarvégit! Ez a csaj tényleg képességtolvaj! - Lepődik meg a kék szemű iker. - De akkor miért dobták ki? - Néz a testvérére választ várva.

- Azt én is szeretném tudni, de az biztos, hogy vissza nem mehetek. Bár Alex feje vicces volt, amikor kiugrottam az ablakon. - Kuncogok, mire az indák leomlanak körülöttem. A barna szemű fiú mellém lép és kesztyűbe bújtatott kezét felém nyújtja.

- Lenne kedved velünk jönni a serpens-be? Talán találunk valakit, aki tud többet a képességedről és meghallgatjuk a történeted is.

- Honnan tudod? - Lepődök meg, mire a másik fiú kuncogni kezd.

- Látjuk az ilyeneket! Szóval jössz húgi? Amúgy bocsi, hogy rád ijesztettem, de a látszatot fenn kell tartani! - Mosolyog rám. - Mellesleg Maximiliam! - Nyújtja ki a kezét, én pedig gyengén megrázom.

- Elinor! - Mikor kimondom a nevem mind a ketten megdermednek, de gyorsan ellazulnak újra.

- Mathias! - Szólal meg mellettem a barna szemű fiú is, azzal elindulnak velem az erdőben.

- Szóval Elinor mi a kedvenc ételed? - Kérdezi a kék szemű, mielőtt a testvére megáll.

- Virsli! - Kuncogom, nem bírok magammal, jó a társaságukban lenni, mintha otthon lennék. - Miért álltunk meg? - Nézek a fiúkra, akik kicsit izgatottnak látszanak.

- Az őrök mindjárt itt vannak. Megvárjuk őket. - Válaszol Mathias. Csak pár percet kellett állnunk, amíg ide nem értek az embereik. Azután bekötötték a szemem és elvezettek. Mikor a kötés lekerül, már egy barátságos zöld teremben állok egy nagy asztal előtt, ami körül rengeteg ember ül. Az asztal közepénél velem szemben egy idősebb úr. Ő szólal meg először.

- A fiúk azt mondják, hogy képességtolvaj vagy és ennek bizonyítására van egy történeted is. Mind kíváncsiak vagyunk rá, úgyhogy foglalj helyet. Érezd magad otthon és mesélj nekünk egyet. - Mosolyog rám kedvesen. Mosolya olyan, mintha már láttam volna.

- Először is azzal kezdeném, hogy egészen, addig amíg ők meg nem találtak és nem magyarázták el ezt a képességtolvajos dolgot. Végig azt hittem, hogy megbuggyantam. - Kezdek bele.

- Mégis miért? - Kérdezi egy másik idősebb férfi. Tekintetem végigszalad a jelenlévő yoryo-kon, majd megakad az idő ugró lovason.

- Mi volt a vége? - Kérdezem tőle, nem is foglalkozva a korábbi kérdéssel. A férfi értetlenül pislog rám.

- Minek kedvesem? - Tudakolja, mire nagyot nyelek.

- Tegnap... Vagyis nekem tegnap! Nektek még meg se történt. Szóval tegnap napnyugtakor én voltam az, aki elvette az életed! - Erre mindenki mozgolódni kezd, mire én hangosabban folytatom. - Ott álltak körülöttem a rabbit tagjai. Alexander és Roderic. Te megfogtad a kezem, amiben a kardom tartottam és annyit mondtál, hogy "Vigyázz..."! Mégis mire vigyázzak? - Kérdezem meg, ami már azóta furdalja az oldalam.

- Vigyázz elárulnak! - Mondja nyugodtan a férfi, mire mindenki meglepődik. - Ne nézzetek így! Tényleg megölt! - Vonja meg a vállát.

- Egyszer! Csak egyszer! Visszatudnál jönni úgy egy hosszabb idő után, hogy közben nem halsz meg? - Kérdezi a középső férfi, mire a lovas megrázza a fejét, hogy nem.

- Viszont nem értem hogy kerülsz ide? - Néz rám a férfi értetlenül, én pedig elgondolkodom.

- Elloptam. - Tudatosul bennem. - A képességed! - Nézek fel rá. - Aznap este azt kívántam bárcsak visszatérhetnék a robbanás előttre, hogy megmentsem a kicsiket és amikor reggel felkeltem megint ma volt! Megint ott volt a bomba, megint felrobbant, de nem ölt meg senkit. A rabbit főnöke, meg árulónak nevezett és kipaterolt a házból. - Fonom össze magam előtt a karom, majd elvigyorodok. - De megbánta!

- Alex? Megbánni bármit is? - Néz rám meglepetten a vezér, mire biccentek. - Mégis mit mondtál neki, amivel elérted ezt?

- Van valami nagyon mély, vagy nagyon magas hely itt? - Kérdezek vissza, amivel mindenkit meglepek.

- Egy van, de miért? - Húzza össze a szemöldökét a velem szemben ülő férfi.

- Mert akkor inkább megmutatnám! - Mosolyodok el kedvesen, mire az egész csapat pusmogni kezd.