Egy álom! Vagy mégsem álom? De akkor mégis mi ez a világ.
"~ Képzeld azt, hogy egy ugrálóvár!~ Hallom emlékeimben apám hangját, ahogy közelítek a kemény talajhoz. Bumm! Sértetlenül megúsztam.
- Zwingli?! Mit tettem? - Még visszanézek a házra, ami ed...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Hosszú sétát követően érünk haza a főhadiszállásra. A nap, ahogy vártam szépen komótosan elkezdett már lemenni. A táj narancsos színekben pompázik, amikor végre belépünk az épületbe. Már nagyon fáradt vagyok, legszívesebben helyben elaludnék, de tudom, hogy nem tehetem. Még a szobámig el kellene jutni.
- Te Horas, nem gondolod, hogy kicsit túl nagy itt a csend? - Kérdezem a fiútól egy hatalmasat ásítva.
- Most, hogy így mondod van benne valami! - Komolyodik el. - Jobb lesz, ha körül nézünk, nincs igazam? - Próbál meg mosolyogni, de elég nehezen megy neki. Én csak biccentek, ahogy egymás mellett lassan tovább haladunk. Sehol semmi mozgás az egész hely olyan, mintha évek óta csak szellemek laknák.
- Már csak a nagyterem van! - Suttogja Horatius fejével az ajtó felé biccentve.
- Te nyitsz ajtót én fedezlek! - Mondom határozottan, ahogy előhúzom a lélekkardokat. A fiú bólint és lenyomja a kilincset. Semmi. Csak sötétség fogad. A vámpír óvatosan beljebb megy én pedig leteszem a fegyvereket. Viszont, abban a pillanatban, ahogy beteszem a lábam a küszöbön kattan a villany.
- Meglepetés! - Azonnal felemelem a kardokat, majd nagyokat pislogok, ahogy végignézek a vigyorgó csapaton, köztük Horason is.
- Meglepetés? - Ismétlem meg a szavaik, lassan leengedve a fegyvereket. - Kinek van szülinapja? - Kérdezem, amikor szemem megakad a plafonra függesztett feliraton. A csapat mosolygós arcai gyorsan váltanak át meglepett pislogásokba. Anya és apa azonnal mellém lépnek és a vállamra teszik a kezüket.
- Kincsem, tudod milyen nap van? - Kérdezi apa.
- Persze, augusztus 10.-e, miért? - Nézek felváltra szüleimre, akik arca szomorúságot tükröz.
- Kicsim, ez a te születésnapod! - Ölel meg anya, én viszont úgy lefagyok, hogy csak tágra nyílt szemekkel nézek magam elé.
- Az enyém? - Kérdezek vissza.
- Elin szívem, nem tudod mikor van a szülinapod? - Lép mellém Matty is, én pedig válaszul megrázom a fejem, nemet intve. - Ez hogy lehet? Pedig mikor kicsik voltunk biztosan ünnepelted. - Magyarázza, mire bólogatok.
- Arra emlékszem, de hogy az melyik nap volt, ha megfojtasz se tudom megmondani. - Hajtom le a fejem, mire apa hátba ver.
- Na, fel a fejjel! Nem szomorkodhatsz a születésnapodon. Nem azért küldtünk el Horasal, hogy feleslegesen készüljünk fel egy partyra! - Int a gazdagon megterített asztal felé.
- Te ezt tudtad Horas? - Fordulok a vigyorgó vámpír felé.
- Természetesen! Valakinek le kellett téged foglalni és én voltam az egyik azok közül, akik itt nem nagyon tudtak segíteni, meg ott volt a nyuszika is. Úgyhogy önként jelentkeztem. - Mondja boldogan.
