Egy álom! Vagy mégsem álom? De akkor mégis mi ez a világ.
"~ Képzeld azt, hogy egy ugrálóvár!~ Hallom emlékeimben apám hangját, ahogy közelítek a kemény talajhoz. Bumm! Sértetlenül megúsztam.
- Zwingli?! Mit tettem? - Még visszanézek a házra, ami ed...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Végül csak elvezetnek engem a bázisuk egy a többi teremtől távolabb eső részéhez. Szinte minden taguk itt van, legalábbis, akikről tudok, hogy a serpens-hez tartoznak. Kíváncsian megyek oda a hatalmas süllyesztő medence széléhez. Nem látom az alját, csak sötétséget, ez pedig megmosolyogtat.
- Itt lennénk! - Szólal meg az öreg, mire biccentek és elhátrálok a süllyesztőtől. Lendületet veszek és elkezdek rohanni a luk felé.
- Mit csinálsz? Elinor! - Hallom meg Mathias hangját, ahogy elérem a lyuk szélét. Hátrapillantok a vállam felett és elkiáltom magam, ahogy elrugaszkodom egyenesen a sötétségbe.
- Csak képzeld azt, hogy egy ugrálóvár! - Nevetem hangosan és elnyel a sötétség. Élvezem, ahogy süvít körülöttem a levegő. A lábam talajt ér, derékig bemerülök a földbe majd visszalököm magam. Nagyokat kacagva emelkedek ki a sötétből. - Vigyázat! Földet érek! - Kiáltom, ahogy a serpens emberei közé érkezem. - Mehetek még egy kört? Ez a legjobb ugrálóvár, amit életemben próbáltam! - Mutatok a hátam mögötti mélyedésre, de közben folyamatosan a főnököt nézem. A csapat néma csendben van, sőt olyanok is vannak, akik eltátották a szájukat.
- Mi a teljes neved kislányom? - Néz mélyen a szemembe a férfi.
- Hosszú idő óta maga az első, aki a teljeset kérdezi. - Fonom össze hátam mögött a kezem, majd kihúzom magam és büszkén felemelem a fejem. - Elinor Zwingli! - Meglepett tekinteteket és csodálkozó légvételeket kapok válaszul, majd a főnök elmosolyodik.
- Azt hittem meghaltál, El! - Ölel át, mintha valami rég elveszett rokona tért volna vissza, én pedig nagyokat pislogok. - Megígértem Ottónak, hogy vigyázok rád. Úgy örülök, hogy visszatértél közénk! - Megfogja a vállaim és könnyekkel a szemében néz engem. Én csak értetlen tekintettel nézek felé. Fogalmam sincs miről beszél és ezt ő is gyorsan észre veszi. Hirtelen elenged és elfordul. - Fogjátok be a fületek! - Adja ki a parancsot, mire mindenki mozdul, még én is.
- Lucas! - Olyan hangosan ordít, hogy még befogott füllel is tisztán hallom. Hívására, egy negyvenes éveiben járó hosszú barna hajú férfi jelenik meg, zsebre tett kézzel.
- Ne ordíts, Gil! Nem vagyok süket és nem szeretem amikor Lucasnak hívsz! - Szólal meg, majd tekintete találkozik velem. - Te hogy kerülsz ide? Nem lenne szabad, hogy kapcsolatod legyen a yoryo-kal! - Tágul ki a tekintete. Én körbe pillantok, hogy tényleg nekem beszél-e, de rá kell jönnöm, hogy igen.
- Mi hoztuk! A rabbit kidobta! Mellesleg időt is utazott! - Csicsergi Maxy mellettem vigyorogva.
- Szóval tényleg te voltál! - Fonja össze maga előtt a kezeit a Gil névre hallgató főnök. - Miért töröltél minket ki az emlékeiből? - Ez a kérdés nem csak a serpens tagjait, hanem engem is meglep. Lucas lehajtja a fejét.
- Jobb lesz, ha ezt úgy mondom el, hogy leülünk. - Válaszol, mire a főnök biccent és visszacammogunk a terembe, ahol én is meséltem. Mikor mindenki helyet foglalt. Én most az ikrek között. Lucas belekezd a meséjébe.
- Ottó kért meg rá, hogy töröljem ki az emlékeit. Így kikerülhetett volna a yoryo világból és biztonságban lett volna.
- Apa? De miért? - Kérdezem, egyszerűen nem bírom benn tartani a szót.
- Valahonnan tudta, hogy a rabbit meg fog titeket támadni. Azt akarta, hogy minden emléked vegyem el. Még őket is, de én tudom, milyen teljesen emlékek nélkül felnőni. Ezért hagytam meg legalább a szüleidet. Így is biztonságban voltál, talpra esett kislány vagy. - Magyarázza.
- A rabbit megtámadott minket? - Pislogok nagyokat. Emlékszem, hogy megtámadtak minket, de arra nem, hogy kik voltak. A rabbit azután talált rám, hogy a támadás történt és én eltévedtem az erdőben.
- Igen. Kellett nekik valami, ami Ottónál volt, de hogy mi, azt nem tudom. - Erre kitágulnak a szemeim a felismeréstől és az asztalra vágom a fegyvereim.
- Ezeket akarták! - Mondom teljesen biztosan. - Ezek anya és apa kardjai. Mielőtt apa elküldött azt mondta, hogy az életem árán is meg kell védenem őket, de nem tudom mire lehetnek jók. - Hajtom le a fejem.
- Tudja valaki, hogy mi volt Diana képessége? - Szólal meg megint a főnök.
- Lélekkard! - Hallatszik a válasz, mire minden szem a hang irányába fordul. Az időugró szólalt meg. - Nem tudom pontosan hogy működik, de egyszer azt mondta, hogy így hívják. Viszont csak megjegyezném, hogy jobb lenne, ha visszaadnánk Elnek az emlékeit, mert hamarosan kimerül az időugrás utóhatásától. Ezért szoktam én meghalni, akkor nem merülsz ki.
- Luc vissza tudod neki adni? - Fordul a főnök az emléktörlőhöz.
- Nem tudom mit választott kulcsnak! - Rázza meg a fejét a férfi. - A kulcsot neki kell megtalálnia. Sajnálom, El. - Néz rám szomorúan, mire halványan elmosolyodok magamhoz ölelve a fegyvereim.
- Semmi baj! Így is sokkal jobban otthon érzem magam, mint a rabbit-nél. - Mondom őszintén, mire többen kedvesen mosolyogni kezdenek.
- Gilbert Swartz! - Szólal meg a főnök. - De szólíts csak Gilnek, ahogy mindig csináltad!
- Lucas Clearer. - Mosolyog az emléktörlő. - De mindenki Lucnak hív.
- Emil Krautzer! - Integet felém az időugró lovas. - Neked csak Mil!
- Maximilam Fristich! Maxy! - Vigyorog mellettem a kék szemű iker. - Ő meg Mathias Fristich, de mindenki Mattynek hívja! - Kuncog a fiú. Ezek után még tíz vagy húsz név következik, de nekem egyre gyakrabban kell pislognom a fáradtságtól.
- Ahogy látom El eléggé kimerült! Jobb lenne, ha lepihenne. A kérdés csak az, hol? - Teszi kezét az állára Gil.
- Alhat a szobámban, majd alszom a kanapén. Végül is csak nálam van plusz egy alvóhely. - Szólal meg mellettem Matty.
- Akkor ez eldöntve! Isten hozott megint köztünk El! Érezd magad otthon és jó éjt! - Mosolyog rám Gil, én pedig biccentek felé egyet, majd hagyom, hogy Mathias elvezessen a szobájához. Takaros kis hely. Szépen rendezett és egyszerű halvány kék. Majdnem olyan, mint az a szoba, ahol a rabbit-nél aludtam. A fiú körbevezet a kis szobaegyüttesen, ami áll egy konyhából, egy kis ebédlőből, egy fürdőből és egy hálószobából, ahol egy ágy és egy kanapé van.
- Miért van nálad kanapé is? - Kérdezem, mikor már mind a ketten megfürödve aludni indulunk.
- Mert van, hogy Maxy átjön és addig beszélgetünk, hogy itt nyomja el az álom. - Kuncogja a fiú. Én nagyot ásítok, majd mosolyogva biccentek.
- Jó lehet, ha van az embernek testvére! - Suttogom.
- Az is! De most már aludj te yoryo hercegnő! Nagyon elfáradhattál ma. Ne, aggódj itt biztonságban vagy. Mi nem árulunk el téged. - Biztat a fiú, de feleslegesen a tudatalattim már rég tisztában van ezekkel a dolgokkal.
- Tudom! - Pusmogok. - Jó éjt, Mathias! - Hunyom le a szemem, ahogy a nyakamig húzom a takarót.
- Jó éjt Elinor! - Válaszol a fiú, majd minden elhalkul körülöttünk. Még elgondolkodom azon, hogy mit akart jelenteni, amikor azt mondta, hogy yoryo hercegnő, de már annyira fáradt vagyok, hogy a gondolatok még el sem jutnak a tudatomig máris szerte foszlanak. Percek alatt nyom el a mély nyugodt álom, mintha már hetek óta nem aludtam volna. Pedig délután még el is ájultam.
