A hét eltelt, ahogy a többi is és azon kaptam magam, hogy október van és egyre többet beszélek Attilával, ahogy egyre jobban mégismertük egymást kezdett meg szimpatikusabb lenni és hiába mondta mindenki, hogy bejövök neki, nem voltam benne biztos. Mi van ha csak félreérthető jeleket ad és benéztem az egészet?
Vasárnap volt. Megint kijött elém, kicsit késett mert lassabban jött, mint amennyire ő azt elképzelte, de ott volt. Ahogy odaért egyből vette el a bőröndöm és el is indultunk.
Épp arról panaszkodtam, hogy mennyire fázok meg, hogy utálom, hogy hideg a kezem és azt próbálta melegíteni azzal, hogy dörzsölgette amikor megfogta a kezem. Mentünk pár métert tovább miközben vigyorogtam magamban, mint a vadalma és megszólalt:
-Cseles vagy! -ezt természetesen mosolyogva mondta, majd megtettük a maradék utat a koliig kézen fogva.
Ahogy beértünk elkísert a lépcsőig és megölelt és onnantól cipelhettem én a bőröndöt.
Be se léptem még az ajtón azonnal mondták, hogy menjek mert most van a felvonulás és le ne maradjak róla, ugyanis a mai nappal elkezdődött a Gara. Egy egész héten át tartó buli. Későig lehettünk kint és már alig vártuk.
Kimentem Hangával és egyszer azt láttuk, hogy Attila jön velünk szemben, hozzánk csapódott és jött velünk. Drága barátnőm egyfolytában a szemöldökét húzogatta felém legnagyobb örömömre.
Egész este velük voltam. És Attila is végig velünk volt. Volt, hogy vitt a nyakában, vagy a hátán, nagyon élveztem, mindig figyelt, hogy megvagyok-e. Kezdtem egyre jobban szeretni és nem tudtam, hogy ez jó -e nekem.
Másnap iskola után lementünk szilóra, hogy tanuljunk valamit. Természetesen semmit nem tanultunk, mert minek azt?
A sziló végén felmentünk, átöltöztünk és kimentünk Renivel meg Ágival a Centerbe kajálni meg beszélgetni. Beszéltünk minden fele semmiségről ameddig vártunk, hogy Reni osztálytársa odaérjen. Ahogy odaért mi Zsanival épp a öltöztünk, hogy vissza menjünk a koliba mert nem terveztünk aznap kimenni. Amit persze rosszul gondoltunk mivel kicsivel nyolc után már mentünk ki Hangával meg Ticiékkel. Grétit az istenért sem tudtuk volna kiimádkozni a koliból, mert ő azt mondta, hogy nem bulizós fajta.
Hangával külön váltunk a többiektől és elmentünk a Vízműs sátorhoz, ő csak nézelődött, hátha lát egy ismerőst, én viszont egy konkrét személyt kerestem, Attilát. Nem találtam meg mivel ki se jött, de attól kerestem. Csibéékkel voltunk és hiába próbáltam Hangát rávenni a táncra, ő ellenállt.
Tíz óra után kicsivel elindultunk vissza és nem gondoltam, hogy holnap minden kiderül.
