A különleges ||The Maze Runner ff||

10.rész

Rengeteg energiát érezték magamba és megláttam egy botot a földön. Oda mentem majd felkaptam a botot és szembe szálltam a két robottal. Mire észbe kaptam láttam ,hogy a siratók a földön fekszenek. Hirtelen összeestem mert elkezdett lüktetni a vállam. Megfogtam a pólóm ujját és felhúztam. Ekkor döbbentem rá ,hogy nem úsztam meg sérülések nélkül. A kettő közül valamelyik megszúrt.... Egy nagy lyuk tátongott a vállamon amit néhány fekete ér vett körül. Egy szóval csak annyi ,hogy nincs sok időm hátra. Se a kapuk bezáródásáig se az életem végéig. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam valamerre. Végül a kapuk záródása előtt kiértem. Leültem egy kis domszerű kiemelkedés mögé. Minho-n kívül nem vett észre senki.

-Jól vagy??? Nem történt semmi?? - kérdezte aggódva. Soha nem aggódott senkiért ez annak a jele ,hogy a barátjának tart.

-Nem! - mondtam lihegve és a vállamra mutattam. Minho hirtelen odakapott és felhúzta a pólóm ujját majd rámnézett.

-Alic.. - mondta elcsukló hangon.

-Tudom nem kell mondani - mosolyogtam rá ,hogy ne látszódjon hogy félek.

-Alic nem kell játszanod magad! - szidott le.

-Jó tudom ,de ezt ne mond el senkinek! Ha nem haragszol felmegyek a szobámba pihenni! - azzal felálltam ,de még Minho odasúgott nekem valamit.

-Newt már egy ideje keres - mondta ,de én ezzel nem foglalkoztam csak felmentem lezuhanyozni majd befeküdtem az ágyba és elnyomott az álom. Semmi különöset nem történt az elkövetkezendő 1 hétben csak egyre rosszabbul lettem. Próbáltam kerülni Newtot amennyire ez lehetséges. Néha reggelente Minho is ránézett a sebemre ,de csak szép csöndben nehogy Newt észre vegye.

-Jó reggel Minho - suttogtam boldogan ami meglepő mert mostanában nem voltam az.

-Neked is ,de mitől vagy ilyen boldog?? - kérdezte halkan egy nagy ásítás közepette.

-Nem tudom... - mondtam majd felálltam és oda ültem a futárka mellé.

-Na mutasd azt a sebet - súgta oda és én erre felhúztam az ujját oda se mertem nézni, hogy hogy néz ki. Egyszer csak láttam ,hogy Minho ijedten néz felém.

-Alic ez...

-M-mi az?? - vágtak a szavába.

-A sebnek nyoma sincs - mondta ijedten. Erre én is odakaptam a fejem.

-Mi az isten?? Ezt ,hogy?? - néztem kérdően a mellettem ülő srácra.

-Nem tudom, eddig mindig akit megszúrtak az beledöglött.

-Kössz ,hogy ilyen szépen megfogalmaztad! - húztam fel a szemöldököm rá.
-Na de én megyek dolgozni - még vettem rá egy gonosz pillantás és otthagytam.

Ma nagyon fitt voltam. Mindenki csodálkozott mert mostanában kerültem a társaságot. Majd elvettem a tálcát és odafutottam Newthoz és egy hirtelen mozdulattal a nyakába ugrottam. Erre mindenki felfigyelt.

-Szia Alic mitől van ilyen jó kedved - mondta unottan.  ,,Most meg mi baja van?? "

-Beszélhetnénk?? - mondtam érdekes arckifejezésekkel.

-Miről?? - nézett rám szúrós szemekkel. Itt telt be a pohár. Megfogtam a karját és elráncigáltam messze a többiektől.

-Eltudod nekem magyarázni  ,hogy mi bajod van??? - emeltem feljebb a hangom.

-Még te kérded?? - mondta a normális hangján. Hogy tud még ilyen helyzetekbe is nyugodt lenni.

-Mit tettem?? - majd ahogy letettem volna a kezem hirtelen iszonyat fájdalom nyilalt bele amit nem igazán akartam kimutatni ami nem jött össze.

-Jól vagy??

-Mondhatjuk. De ne téríts a témát! Mi tettem?? - mondtam már szinte könnyezve mert nem akartam elvesztíeni.

-Kerültél. Azt hitted nem vettem észre?? Várj te sírsz?? - mondta egyre halkabban.

Nem szoktam sírni még elérzékenyülni sem ,de ezt nem bírtam idegekkel. Majd éreztem ,hogy valaki átölel. Felnéztem és láttam Newtot. És csak odasúgta.

-Ne haragudj!-jelentette ki. Majd szorosan magamhoz öleltem. Ekkor rám tört egy újabb látomás ami sokkal félelmetesebb volt az előzőnél. Megint csak álltam és nem érzékeltem semmit a külvilágból. Ezt megkell akadályoznom. Nem hagyom.

Remélem tetszik! Lehet egy kicsit nem izgalmas  ,de szerintem jó lett. Köszönet a biztatásért SFlora4.
Találkozunk a kövi storynál!